Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-27

À Nemzetgyűlés 27. ülése 1920. évi április hó 16-án, pénteken. 483 Meskó Zoltán : Védekezik ! Sándor Pál : Ha én ugy látom, hogy a Ház türelmetlen, akkor akár mindjárt abbanhagyom. (Halljuk ! Halljuk !) Nem fogom a Ház türelmét tovább próbára tenni, de — amint mondtam — ezt a kérdést tisztázni kell. (Zaj.) Én nagyon kérem önöket, és az elnök ur őexcellenciája tói is engedelmet kérek, hogy ezt a kérdést még tárgyalhassam. Elnök : Tessék. A képviselő urat szólásjogába a nem korlátozom. Sándor Pál : Én általában ezt a kérdést elhagyom, csak konstatálom, hogy bárki megkaphatja tőlem a bizonylatot, hogy az egész világon igy van, hogy a török szultán pl. azt mondotta, nem érti Ferdinánd spanyol királyt, hogy kiengedte országából a zsidókat. Ismétlem, nem akarok ezekről a kérdésekről tovább tárgyalni^ de ahhoz méltóztassék hozzájárulni, hogy a magyar zsidóság kérdéséről beszélj ek. (Halljuk ! Halljuk !) Taszler Béla : A kaliforniai zsidókhoz semmi közünk ! Sándor Pál : Annyiban van közünk a külföldi zsidókérdéshez, hogy be akartam mutatni, hogy azok az országok, amelyek kikergették a zsidókat, elszegényedtek, azok az országok pedig, amelyek felvették őket, mind meggazdagodtak. Szabó József: Mi felvettük és elszegényedtünk ! Sándor Pál : Helytelen felfogás azt mondani, hogy a zsidók gazdagodtak meg. Hamburg gazdag város lett, Anglia gazdag állam, Hollandia gazdag állam, amelyeket mi csak irigyelhetünk és ott nemcsak a zsidó gazdag, hanem a keresztény is. Sokszor hallottam, — szerencsére itt a hátam mögött vannak ellenfeleim, (Derültség és felkiáltások balfelől : Jó keresztények !) hát bizony kényelmetlen a helyzetem — sokszor hallottam, hogy a zsidók jött-mentek, hogy a zsidók házalók, vagy ilyesvalamik voltak. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Ezt kötelességem történetileg helyreigazítani. (Halljuk ! Halljuk !) A zsidók nem jöttmentek. . . Dräxler János : Csak jöttek, de nem mentek ! (Élénk derültség. Halljuk ! Halljuk I) Sándor Pál : Nem tudom, honnan veszik ezt a jókedvet. Nekem bizony nincs jókedvem, nekem csak nagyon nehéz álláspontom van. Kérem, méltányolják ezt és ne zavarjanak annyira, hogy ne beszélhessek. (Halljuk ! Halljuk !) Itt konstatálni akarok kettőt. Először azt, hogy itt voltak már zsidók akkor is, amikor a magyarok ide bejöttek, . . . (Zaj.) Ereky Károly : Árpád csak nem volt zsidó ? (Derültség.) Sándor Pál : .. . másodszor konstatálni akarom azt, hogy a magyarokkal együtt zsidók is jöttek be. Weiss Konrád : Ujságirók. (Elénk derültség.) Sándor Pál : Miután azt elhiszik, hogy itt már előbb is voltak zsidók, (Zaj.) ezt a részt teljesen elhagyom. Arra nézve, hogy a magyarok közt a bevándorlás alkalmával zsidók is voltak, a következő adatokat leszek bátor felhozni. (Halljuk! Halljuk!) Horváth Hihály szerint a magyarok, amikor őshazájukból eljöttek, az Azovi- és a Feketetenger északi részének vidékén telepedtek le. Ott Toltak néhány évig a kozárok közelében. A kozárokkal a legnagyobb barátságban éltek. (Felkiáltások a baloldalon : Kazárok !) Nem, ugy hittak őket: kozárok. Csak később, mikor a zsidósággal jöttek vonatkozásba, lettek kazárok. A kozárokkal tehát a legnagyobb barátságban éltek és a kozár király volt az, aki a történetírók — Horváth Mihály és ,Hunfalvy — szerint, ajánlotta a magyaroknak Árpád megválasztását, miután elsősorban Élest ajánlotta nekik. Éles a kozár király közbenjárására egy kozár magasrendű nőt vett feleségül. Ez a kozár állam a nyolcadik század második felében politikai okokból minden valószínűség szerint a maga egészében a zsidó hitre tért át. A kozár király áttér a zsidó hitre. Áttértek az állam főfunkeionáriusai, áttértek a katonák, áttértek a katonák vezérei, jóformán tehát zsidó állam volt a kozár állam. Ez a kozár nép azután — a magyarok ekkor már továbbmentek Atelközbe — meghasonlott és egyik ágát, mint Biboros Konstantin nevezi őket, a kabarokat, vagy mint később a historikusok mondták, kóborokat, megverte. A kabarok csatlakoztak a magyarokhoz ős a vezérek között is helyet foglaltak. (Mozgás a baloldalon.) Ezek a kabarok, akikről feltételezhető, hogy kozár nép tagjai voltak, tényleg zsidók voltak, amint a későbbiek folyamán leszek olyan bátor bebizonyítani. (Zaj a Ház minden oldalán.) Azt mondja maga Biboros Konstantin : »a két vérrokon, egy törzsből fakadt nép...« Ezt mondja előbb, azután pedig azt mondja róluk: »Árpádot kazár módon pajzsra felemelvén, vezérükké, fejedelmükké nevezték ki.« Midőn ezt itt konstatálom, egyszersmind konstatálnom kell azt, hogy itt... Homonnay Tivadar : Az első kázasságközvetités sikerült. (Élénk derültség.) Sándor Pál: Ezekkel a kabarokkal jöttek be a magyarok és ezek a kabarok résztvettek az ő harcaikban. Különös dolog, hogy felemlíti ugy Jászai Pál, mint Szabó Károly, — mind a ketten rendezett vallási viszonyok között voltak, — hogy a magyarok 108 apróbb nemzetisége között, amelyek a honfoglaló magyar népet alkották, Zsidai nemzetiség is volt. (Egy hang : a Dob-utcai ? Derültség és zaj.) Kérem, ne tessék a Dob-utcaiakat ezekkel összetéveszteni, mert ezek néhány évvel előbb éltek, mint a Dob-utcaiak. Scholtz Ödön: Talán nem ők, hanem az utódaik! (Zaj.) Sándor Pál : Talán nem is az utódaik. (Folytonos zaj.) T. képviselőtársam nem volt ott az egész ezer évben, tehát nem tudhatja a leszármazást. Még én sem tudom magamról, hogy kinek a leszármazottja vagyok. 61*