Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-27

484 A Nemzetgyűlés 27. ülése 1920. évi április hó 16-án, pénteken. Fangler Béla ; Az biztos, bogy nem keresztény leszármazás. (Derültség és zaj.) Sándor Pál : Az sem biztos. (Folytonos zaj.) Van itt egy további igen érdekes dolog, amely azt hiszem, a Nemzetgyűlést nagyon fogja érdekelni. (Halljulc! Halljuk!) A 955-ik évben, tehát körülbelül 65 évvel a magyarok bevándorlása után, a spanyol udvarba, Abdurahman udvarába jött egy horvát küldöttség. Ennek a horvát küldöttségnek két zsidó tagja volt. Abdurahmannál akkor az u. n. állami teendőket egy zsidó végezte, ami akkoriban nem volt ritkaság ; neve Chasdaj volt. 0 hallott valamit arról, hogy a Volga torkolatánál egy zsidó nemzet él, azt hitte, hogy ez a zsidó nemzet, amelynek kérdését ő akkor nagy tanulmány tárgyává tette, a zsidó tiz törzsből való, és mindent megpróbált előzőleg, hogy minden pénzzel és befolyással, ami a spanyol udvarnak csak rendelkezésére állott, egy levelet juttasson a kozár királyhoz. Chasdaj e horvát urakhoz is fordult és ezek azt mondták neki, — amint az a levelekből is kitűnik, amelyek megőriztettek, ugy a kozár király, mint Chasdaj leveléből — hogy mi igenis a királyunk révén, a Magyarországon lakó izmaeliták által ezt a levelet kézbesittetni tudjuk a kozár királynak. Itt tehát azt látjuk, hogy ha ott már régen letelepedett zsidókról lenne szó, akkor a horvátoknak meglett volna az az összeköttetésük, hogy ők ezek által küldték volna el a levelet. (Zaj és közbeszólások.) De a király által adatták át a zsidóságnak a levelet, tehát okvetlenül elsőrangú emberek lehettek, akiknek a király ezt megtette és ebből nem lehet más következtetést vonni, mint amit tényleg egy másik történetire levont, akinek a nevét most hamarjában nem találom meg, hogy: a magyarok még ottmaradt rokonaikkal futárok révén összeköttetést tartottak fenn és igy tudták meg valószinüleg az udvar révén, hogy a magyarok összeköttetésben voltak a kozárokkal. Ez a levél megérkezett. A legkülönösebb a dologban az, hogy nem ment a könnyű utón, Konstantinápolyon keresztül a Volga torkolatához, hanem elhozták Horvát^ országba, onnan Magyarországba, onnan Oroszországba, onnan Nagybulgáriába és onnan a kozárokhoz, ami igen nagy ut és ez is bizonyitja, hogy abban az időben okvetlenül csak előkelő emberek és okvetlenül csak ezen az utón, futárok utján közvetíthették a levelet. De bizonyltja ezt egész más is, tisztelt Nemzetgyűlés és azt hiszem, hogy ez is fel fogja kelteni az érdeklődést. Histőriailag konstatálható, hogy 1232-ben és 1268-ban Téka és Henuk u. n. comes-szé, várkapitánnyá lettek kinevezve. Azonban én még erre sem fektetek olyan nagy súlyt, mindamellett, hogy egy harmadik ilyen is van, egy Farkas nevezetű. Voltam bátor azonban a Magyar Zsidó Múzeumtól elkérni egy eredeti comesi kinevezést, amely 1280-ból származik. (Felkiáltások a baloldalon ! Az első bárósitás ! Nem báró, hanem gróf! Zaj.) Nem bárósitás. Bocsánatot kérek, mindjárt meg fogom mutatni, hogy tisztában méltóztassanak vele lenni. (Mutatja a keretbe foglalt okmányt.) Ez a Magyar Zsidó Múzeum tulajdona és latin nyelven van kiállítva, legyen szabad ennek a fordítását magyar nyelven önöknek felolvasnom. (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) »Lukács mester elől járó és az esztergomi székesegyház káptalanja Krisztus minden hívének, jelen okmány olvasóinak üdvöt mindnyájunk Megváltójára! A jelenlevők akaratából köztudomásra hozzuk, hogy Fredmann zsidó — valószinüleg Friedmannak hívták, tehát német volt, nem is magyar — aki magát a mi urunknak, László, Magyarország nagynevű királya kamarai grófjául vallja egyrészről és a Ludán nemzetségbeli Miklós fia, Vulgus, másrészről, előttünk személyesen megjelenvén, nevezett Fredmann Comes előadta, hogy a fent nevezett Királyi urunknak 300 márka ezüst kölcsönt adott.« (Élénk derültség a Ház minden oldalán. Felkiáltások: Tehát már akkor is!) Nem azt akarom én bemutatni, hogy ennek a t. Fredmann urnák milyen erkölcse volt, én azt akarom dokumentálni, hogy 1280ban ez történt, hogy tehát mi nem jött-mentek vagyunk és hogy már 1280-ban ez a Fredmann Grófnak vallotta magát. Ez annyit jelent, hogy várparancsnok volt, mint ahogy Farkas és Henuk is az volt. Ez az egyik. Itt van azután Téka — ez valószinüleg Tekének felel meg — ez az úgynevezett dus castrorum Judeorum, tehát szintén várparancsnok volt ós köteles volt a háború idején bizonyos számú katonával kivonulni. (Zaj.) Mindezzel semmi mást nem akarok bizonyítani, mint annak ,a vádnak tarthatatlanságát, hogy mi jöttmentek volnánk. Ezt kötelességemnek tartottam elmondani, miután históriát tanultam és olvasok még ma is. Mi nem vagyunk jött-mentek, a zsidók 1280-ban, sőt már 1242-ben itt voltak. (Zaj.) Ereky Károly: Asszimilálódniuk kellett volna ! Nem kellett volna maradniok külön zsidónak! (Zaj. Elnök csenget.) Pető Sándor: Nem volt egyenjogúság ! Sárga foltot viseltek. Sándor Páí: Egészen tiszta az én intencióm, hogy mit akarok ezzel mondani és aki ezt az okmányt megtekinteni kívánja, annak rendelkezésére áll. Nem akarom a Ház türelmét igénybe venni. (Felkiáltások a középen : Olvassa csak tovább!) Azután igy folytatódik (tovább olvassa) :... »annak kárpótlása fejében neki és örököseinek két falut, Gröncze és Zsigárd nevűeket minden haszonvételeikkel egyetemben adományozom ugy, hogy .ezen falukat és földeket...« stb. Akit érdekel, méltóztassék elolvasni. Azt