Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-27

480 A Nemzetgyűlés 27. ülése 1920, évi április hó 16-án, pénteken. Tessék megnézni az úgynevezett keresztény nemzeti újságokat, amelyek akkor megjelentek, akár az Alkotmányt, akár a Budapesti Hírlapot, akár az Uj Lap-ot, tessék megnézni, bogy nem szólaltak-e fel ők is, épugy, mint a többiek, előbb a háború mellett, azután Károlyi mellett. (Ellenmondások.) De bizony, felszólaltak. Csak a bolsevizmus alatt nem szólalhattak fel, mert betömték a szájukat. A zsurnalisztika, ha szabad, akkor felelősségre vonható ; ha azonban bilincsekbe szoritják, akkor semmikép nem lehet felelőssé tenni. Ez igy van. Tehát nem lehet itt zsidó sajtóról beszélni. Azt mondta a minap Frühwirth Mátyás tisztelt képviselőtársam, amikor a kiadókról beszélt, hogy azok hazaárulók, mert bizonyos javaslatot terjesztettek fel. Bocsánatot kérek, ezt nemcsak a zsidók terjesztették fel, hanem az összes lapok, tehát köztük — az én tudtommal — a keresztény lapok is. (Ellenmondások.) Ha nem, akkor tessék megcáfolni. Az én tudtommal a Papirközpont az összes újságok nevében beszélt. Ha hiba van, miért keresik a hibát csak a zsidókon? Szmrecsányi tisztelt képviselőtársam, aki régi bajtársam, — bár mindig ellenfelek voltunk — egyik beszédében azt mondta, hogy a keresztény nemzeti egyesülésben párisi és londoni zsidók és szabadkőművesek csinálják az egyenetlenséget. Bocsánatot kérek, ezt el lehet ott mondani, de hogy jön a keresztény nemzeti egyesüléshez a párisi és a londoni zsidóság, nem is beszélve a szabadkőmivességről, amely be van szüntetve? Szmrecsányi György : Internacionális ! Hiszen jobban ismered, mint én. (Derültség.) Sándor Pál : Bocsánatot kérek, de ilyen közbeszólásra felelnem kell. Igenis, én szabadkőműves voltam, meggyőződésből, 1912-ig. Ebben az évben kiléptem abból a páholyból, amelyet én alapítottam, mint radikális páholyt, kiléptem pedig azért, mert túlment azokon a tendenciákon, melyeket én követendőknek vallottam. Ugyanazon a héten léptem ki a munkapártból is. Azzal indokoltam ezt a lépésemet, hogy a munkapárt pártabszolutizmusába nem megyek bele és hogy rettenetes nagy bűnnek tartom, hogy Tisza István olyan szűkkeblű volt az általános választójog tekintetében. Igenis benne voltam, ismerem, felelek azért, ami akkor ott történt. (Zaj.) De nagyon messze vezet, ha minden közbeszólásra ki kell térnem. Visszatérek arra, hogy rendkívüli nagy hiba volt akkor gróf Tisza Istvántól, hogy ezt a nyilatkozatot tette. A második rettenetes hiba volt Lindernek az a mondása, hogy »nem akarok katonát látni«. Ez a mondás, hogy »nem akarok katonát látni«, a polgári társadalmat telj sen tönkretette. Mi, polgárok, minden lehetőt megtettünk Budapesten a proletárdiktatúra megakadályozására, meg is volt már minden szervezve, de elszedték fegyvereinket. (Egy hang a középen : Gyávák voltak !) Gyávák voltak ? Gyáva volt az egész magyar társadalom akkor. (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök ; A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. Az egész magyar társadalmat gyávasággal vádolni azokban az időkben nem lehet és nem szabad, mert a magyar társadalmat megfosztották minden ellentállási képességétől. (Taps.) Az ilyen beszédekkel a képviselő ur épen az ellenkező célt éri el. (Taps és felkiáltások : Éljen az elnök!) Huber János: Zsidók fegyverezték le a magyar hadsereget ! Zsidó tisztek ! Sándor Pál : Bocsánatot kérek ezért az elszólásért, én ezt nem ugy gondoltam, ahogy itt felfogják. Nem akartam a magyar társadalmat megsérteni, ez távol állott tőlem. Nem tudtuk, mit csináljunk, elvették a fegyvereinket és átadták a munkásságnak. Hát hogy lehet kívánni békés polgáremberektől, hogy fegyvertelenül szembeszálljanak azzal a fegyveres tömeggel, amely akkor fel volt izgatva ? Ne felejtsék el, hogy mi volt akkor Budapesten. Automobilok száguldottak itt . . . Huber János: Zsidó tisztekkel tele ! Patacsi Dénes : Erélytelenek voltunk, ne tagadjuk. Elnök : Kérem Huber János képviselő urat, ne méltóztassék folytonos közbeszólásokkal zavarni a szónokot. Sándor Pál : Nem végezhetem be a beszédemet ! (Halljuk I) Itt szintén meg kell valamit pendítenem, ami talán az önök fülének nem fog kellemesen hangzani. A Károlyi-éra előtti időben egyetlenegy ember volt, aki tisztán látta a helyzetet. Ez önök által gyűlölt nevet visel : Vázsonyi Vilmos. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Vázsonyi Vilmos megmondta a képviselőház ülésén, hogy a bolsevizmus fog bekövetkezni. (Zaj.) Fangler Béla : Trockij megüzente neki. Sándor Pál : ö figyelmeztette a magyar társadalmat a veszélyre és arra, hogy mit kell tenni. Akkor ezzel a beszéddel bukott meg Vázsonyi Vilmos. De ő még sokkal tovább ment. Vázsonyi Vilmos a ministertanácsban, amint erről nekem abszolút biztos tudomásom van, indítványozta Károlyi Mihálynak az elfogatását. (ügy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Meskó Zoltán : Nagy protektorai voltak ott. Sándor Pál : Amikor nem tudta keresztülvinni, tovább is szorgalmazta, de nem ért el vele célt. Ez az ember nem kapott ezért semmit sem, csak gyűlöletet. Az ő érdemei ebben a tekintetben az ellene izzó gyűlölet mellett teljesen eltörpültek, ö távol van innen, de nekem konstatálnom kell, hogy a magyar társadalom igenis figyelmeztetve lett azokra a veszélyekre, melyek környezik, sőt hazajött szibériai fogságából egy fiatal büntetőbiró, a ki a bolsevizmust Szentpétervárott keresztülélte és megírta szórói-szóra, hogy mi fog bekövetkezni. A falaknak prédikált. Nem használt semmit. A magyar társadalom süketnéma volt, mintha kővé vált volna. Nem tettek semmit sem ellene. A munkások fegyverben lévén, a polg gtól meg sem lehetett követelni, hogy fegyver nélkül támadjon.