Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-27

À Nemzetgyűlés 27. iÈése 1920. évi április hó 16-án, pénteken. 481 Szabó József : Ki állitotta fegyverbe a munkásokat? Kunfit és Pogányt fogatta volna el Vázsonyi Vilmos ! (Zaj.) Scholtz Ödön : Védi Szamueiyt ! Sándor Pál : En védem Szamueiyt ! ? Scholtz Ödön : Az eljárását ! Sándor Pál : Ezt kikérem magamnak ! Nemcsak nem védem, hanem ha életben volna, huszonötször agyonütném ! Ezt kikérem magamnak ! Patacsi Dénes : Vázsonyit védi ! Sándor Pál : T. Nemzetgyűlés ! Bűnhődjön mindenki, akinek lelkét bűn terheli. Bűnhődjön mindenki, aki segitségükre volt, mert ha a polgári társadalom — és itt koncedálom, hogy zsidók is sokan voltak köztük — nem segitett volna nekik az ügyeket tovább vinni, akkor a bolsevizmus négy hónapig sem élhetett volna. Patacsi Dénes : Igaza van ! (Zaj.) Sándor Pál : Minden erővel legyünk azon, hogy azt a rákfenét kidobjuk testünkből, legyen az keresztény vagy zsidó ! (Felkiáltások jobbfelől : Ez a helyes !) Ebben az egyben ne tegyünk különbséget. Ha csak odaszagolt is valamihez, büntettessék, t. Nemzetgyűlés, ugy, ahogy megérdemli, de a magyar hazafias zsidóságot, amelynek semmi köze sem volt ehhez, ezt a 7—'800.000 embert, akik eddig mindig tisztességes embereknek bizonyultak, -— vegyük ki közülük a schiebereket és az ehhez hasonlókat is — ne akarják odaállítani mint gazembereket. (Felkiáltások : Nem is teszszük !) Meg vagyok győződve róla, hogy nem teszik és én csak azokért emelek szót, akik a múltban kötelességüket telj esitették. Madarász Zsigmond : Ilyen egy sincs ! Sándor Pál : A zsidóság kötelessége Magyarországon sokkal nagyobb, mint bármely más országban, mert Magyarország első 200 évi fennállása idején nem volt egyetlen egy állam sem, mely a liberalizmus tekintetében annyira ment volna, mint Magyarország. Avarffy Elek : A románokat kik akarták itt tartani ? Ki hozott nekik vacsorát ? Sándor Pál : Ne méltóztassék ugy venni, mintha például a bolsevizmus és radikalizmus fogalma egy volna. Azt hallottam legalább, hogy mindig a radikalizmussal hozták kapcsolatba. Usetty Ferenc : Ez készítette elő ! Patacsi Dénes: A radikális Galilei-kör volt az előidézője ! (Állandó zaj. Halljuk ! Halljuk t) Sándor Pál : T, képviselőtársaim ! A túlságba vitt konzervativizmus a legjobb korteseszköz és az a haladó irány, amelyet a radikálisok esetleg túlzásba vittek, a legjobb panacea ez ellen» Nem az én gondolatom ez, t. Nemzetgyűlés, de méltóztassék elhinni nekem, hogy ha azok a j elszók, melyekkel ez a nemzetgyűlés idejött, mint földosztás, szociális haladás, a munkásügyek fejlesztése, munkásügyi segitség a jótékonyság terén, nem lettek volna túlságosan radikális jelszavak, amelyekből azután leszürődött az a vád, hogy mi csináltuk a bolsevizmust, akkor a mai Nemzetgyűlésnek ez a tendenciája nem volna meg. Mert tényleg a radikálizNEMZETQYÜLÉSI NAPLÖ. 1920-1921. - L KÖTE' mus túlságba ment. Abban az időben azonban, amikor én még velük mentem, nem volt túlzásban* Ma már ez a Nemzetgyűlés sokkal messzebb megy, mint azok a radikálisok. Az a furcsa, hogy én a múltban radikális voltam, ma pedig konzervatív vagyok, mert __nem megyek olyan messze, mint önök. (Zaj.) Én nem változtattam az elveimet, megmaradtam ugyanazon elveknél, amelyeknél voltam és mindamellett az önök elvei mellett bizo^ nyos konzervativizmussal kell vádolnom saját magamat. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Bocsánat, hogy e kitéréssel igénvbevettem szives türelmüket. Most rátérek a kapitalizmus kérdésére. Az egyik oldalon a kapitalizmust ugy állítják oda, hogy az erre irányuló tendencia elsősorban a zsidóságnál található meg; a másik oldalon pedig odaállitják a zsidókat, mint bolsevistákat. (Zaj.) Ez igy van. Fangler Béla : A szegény zsidó bolsevista, a gazdag kapitalista ! (Derültség.) Sándor Pál : Hogyha a zsidóságban mind a két tendencia megvan, akkor hagyjuk, hogy felfalják egymást. (Élénk felkiáltások: Dehogy! Megegyeznek ! Zaj.) Azt a furcsa visszásságot látom, hogy a zsidót egyszer bolsevistának mondják, másszor pedig kapitalistának. (Zaj és közbeszólások.) Méh tóztassék bármelyik képviselőtársamnak e tekintetben nekem felvilágosítással szolgálni, én nagyon szivesén tanulok. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Ereky Károly : Megadjuk a választ. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Sándor Pál : T. Nemzetgyűlés ! Legyen szabad most áttérnem a zsidó kapitalizmusra és mint a kapitalisták egyik képviselőjének, arra nézve bírálatot mondanom. Legyen szabad egyúttal ezirányban egy kicsit messzebb kitérnem és bocsánatot kérek a t. Nemzetgyűléstől, hogy ilyen hosszú be* szedet mondok; de ezt ugy sem mondhatja el más ; különben is igen érdekes dolgokról van szó, Szólnom kell mindenekelőtt a kapitalizmus lénye* géről általában. A kapitalizmust ugy állitják oda, — mivel ugy látszik —hogy az az egész világon zsidó kezekben van, mintha azt a zsidók hozták volna létre. Ez azonban nincs egészen igy. Igaz annyi, hogy a kapitalizmus első fejlődésétől kezdve, az összes fejleményeken keresztül a mai napig, mindig zsidó volt. Van itten egy önök által igen ismert iró, Werner Sombart, •— igen hires ember — aki köny* vet irt ezen a címen : »Das Wirtschaftsleben der Juden«. Ez a Werner Sombart nagy tudós, akinek könyvét a legnagyobb élvezettel lehet olvasni ; amellett határozottan antiszemita. Azonban nála a tudomány szeretete olyan nagy, hogy ő az igazság árán sohasem antiszemita. Ez a Werner Sombart sorbavette a legrégibb zsidó dokumentumoktól kezdve a mai napig azt, hogy voltaképen milyen szerepe volt a zsidóságnak. Nem kereste ki direkt ezt a szerepet, hanem amikor megírta ezt a nagy könyvet, e tárgyra nézve annyi aktát talált,