Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-27

A Nemzetgyűlés 27. ülése 1920. a front mögött. (Folytonos zaj és felkiáltások : Lássuk !) Végtelenül lekötelezne a honvédelmi minister ur, na hivatalosan az aktákból kiíratná, hogy milyen arányban voltak képviselve a fronton és a front mögött a zsidók. (Helyeslés.) • Pető Sándor : A vitézségi kitüntetéseket ! A tartalékos tisztek mennyi szolgálatot tettek ! (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Scholtz Ödön : Hiába szappanozzák a szerecsent ! (Igaz ! Ugy van ! Derültség.) Sándor Pál : Kérem, mikor én még közútivezérigazgató voltam, egyik barátom arról taksálta meg, hogy jól megy-e a villamosok üzlete vagy sem, hogy látott egy vagy két tele villamoskocsit. Én azt mondtam erre, hogy ez még nem mérvadó, mert az az egy-két villamoskocsi nem mutatja az aznapi forgalmat, ö erősködött, mire megjegyeztem, hogy ott, ahol 900 kocsi jár, lehetetlenség egy-két kocsinak a tömöttségéből kikalkulálni, hogy nagy forgalom volt-e azon a napon vagy sem. Es igazam is volt. Mert próbákat csináltunk és mindenkor tévedtek ezzel a szemmel való megítéléssel. (Felkiáltások balfelől : De ez csak a forgalomnál áll ! Nézzük meg a temetőket !) Azt mondják önök, nézzük meg a temetőket. Hát én ismételten kérem a honvédelmi minister urat, hogy kutassa ki az adatokat és mondja meg, hogy tényleg ugy volt-e, ahogy én állítom ? (Folytonos zaj.) Patacsi Dénes: A forgalomban ugy volt! Sándor Pál : Hányat temettek el a galíciai fronton és a Doberdónál ! (Zaj.) Merem állítani, kalkuláció alapján, hogy ugyanakkor, amikor a zsidóság az összes lakosság 5%-át teszi. . . (Zaj. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk !) merem állítani, hogy miután a tartalékos tisztek legnagyobb része zsidó volt és miután tartalékos tisztekből ugyanúgy kifogytunk, mint az aktiv tisztekből, a zsidók sokkal nagyobb arányban fognak szerepelni a statisztikában, mint ahogy azt az urak gondolják. (Zaj és ellenmondások.) Patacsi Dénes: A tartalékos zsidó tisztek dobatták el a fegyvert a hadsereggel ! (Folytonos zaj.) Sándor Páí : Ebben a tekintetben egyébként két adat látott napvilágot Székesfehérvárott ; mindkét adat rá világit arra, hegy nem a front mögött voltak, hanem a fronton. De feltéve azt, hogy a front mögött voltak, akkor sem az ő hibájuk ez, hanem azoké a vezetőké, akik ezt tűrték. Meskó Zoltán : A zsidó orvosoké ! (Nagy zaj.) Sándor Pál : Merem állítani, ho gy nem a zsidó orvosoké, és merem állítani azt is, hogy az, akit bepereltek és elcsuktak, nem volt zsidó orvcs. Patacsi Dénes : Az a nagyon liberális kormányzat veit az oka ! (Folytonos zaj.) Sándor Pál : Én mindaddig nem gyanúsítok senkit, míg biztosat nem tudok. Mindenkit becsületes embernek tartok addig, amíg az ellenkezője nem bizonyult be. Addig, mig önök nem nézték évi április hó 16-án, pénteken. 479 meg a statisztikát, hogy a zsidók tényleg a front mögött voltak-e, vagy a fronton, . . . Szabó József: Kerestük őket a raj vonalban, de nem találtuk ! Sándor Pál : . .. mindaddig, mig nem vagyunk birtokában azoknak az adatoknak, hogy tényleg a front mögött voltak-e, nem lehet pálcát törni felettük. (Nagy zaj és ellenmondások a baloldalon.) Fangler Béla: Saját szemünkkel láttuk! Sándor Pál : Ez a »saját szemünkkel láttuk«, a villamosok példája, amelyről az imént szóltam. Barla-Szabó József : Az elesettek listáját kell megnézni ! Sándor Pál : Tessék megnézni, meg fogok hajolni előtte! Méltóztassék elhinni, hogy én fogom a legkeményebb kritikát mondani. Arról is sokat hallottam, hogy arra a kálváriára, amelyet most járunk a bolsevizmus révén, szintén a zsidóság miatt került az ország. Gunda Jenő: Az összes bárok és színházak tele vannak zsidókkal ! (Folytonos zaj.) Sándor Pál : A Károlyi-kormányt megelőzően tényleg megbomlott a front egysége. Mi volt ennek az oka ? Előttem van egy nagy államférfiunak a képe, akit én végtelenül tiszteltem, becsültem és szerettem, mint ellenfelemet, aki a nemzet nagy fiaihoz, talán a legnagyobbakhoz tartozik s végtelenül fáj a szivem, ha rágondolok, hogy nincs közöttünk. Nagyon fáj nekem az, hogy az auktoritások alkonya bekövetkezett és nincs olyan államférfiú, aki erős kézzel kivezethetné az országot ebből a hínárból. Ez a férfiú Tisza István volt. Gróf Tisza István az ő óriási kvalifikációj a mellett az utolsó pillanatban igen nagy — hogy ugy mondj am — taktikai hibát követett el, . .. Patacsi Dénes : Ez volt a kár ! Sándor Pál : . . . mikor kijelentette október 20-án, vagy 22-én, hogy a háborút elvesztettük. Én még emlékszem arra a képre, amely akkor a Házban volt s arra a megdöbbenésre, amely akkor erőt vett rajtunk. Mindannyian valósággal meg voltunk dermedve. Tudtuk, hogy elvesztettük a háborút, de hogy Tisza István kijelentette, hogy elvesztettük a háborút, az ereinkben megfagyasztotta a vért, és már körülbelül láttuk, mi fog bekövetkezni. Miért harcoljon az a katona a fronton, ha Magyarország legelső embere azt mondja, hogy a háborút elvesztettük? Természetes, hogy megjelentek mindjárt ott azok a bontó elemek, amelyek azután elérték, hogy tényleg mindenki hagyja ott a helyét. (Nagy zaj. Felkiáltások : Kik voltak?) Patacsi Dénes : A Galilei-kör ! Ereky Károly : A zsidó sajtó ! Sándor Pál : A sajtóért én nem vagyok felelős ; nem vagyok sem laptulajdonos, sem munkatárs. Azonban a sajtóról az a véleményem, hogy bármilyen irány volt, a hatalmasok mindig kényszeritették a sajtót, hogy abban az irányban irjon. Amikor háború volt, kényszeritették, hogy a háborút dicsőítse. Amikor a Károlyi-kormány volt, akkor az ő ízlése szerint kellett imiok a lapoknak.