Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-27
478 A Nemzetgyűlés 27. ülése 1920, fogom bizonyítani, hogy nem bántak el máskép és akkor el fognak hallgatni ebben a tekintetben. (Halljuk ! Halljuk !) Be fogom bizonyítani és meg fogom győzni önöket. Hogy hogyan bántak el a zsidókkal és milyen nézetük volt a bolsevistáknak a zsidókkal való bánásmódról, azt vagyok bátor a következőkkel jellemezni. (Halljuk! Halljuk! balfelól.) Trockij ról, aki zsidó volt, . . . (Felkiáltások : Minden népbiztos az volt !) aki a világ legrettenetesebb embere, erről a Trcckijról egy híres iró, MaxNcrdau, aki Spanyolországból került Franciaországba . . . (Egy hang a középen : Ezt már hallottuk !) Nem hallotta t. képviselőtársam! (De igen!) Akkcr mondja el maga ! (Derültség és zaj.) Max Nordau neve nem a legutolsó ; ő a legelőkelőbb helyet foglalja el az irodalomban és a mi országunkról a külföldön már igen sok olyan nyilatkozatot adott ki, amely Magyarországnak igazán hasznára van. Ez a Nordau Spanyolországból küldött egyik levelében ezt írja (olvassa): »Trockij zsidó eredetű, a német spartacus-mozgalom egy-két vezetője szintén az. De miféle zsidók ezek ? Már rég elszakítottak minden köteléket, amely atyafiaikhoz fűzte őket, megvetéssel utasították el maguktól a zsidókat, semmi kötelék nincs köztünk és közöttük. Mikor a bolsevista kihágások kezdetén a pétervári zsidók egy küldöttsége, élén a rabbival, eljárt Trcckijnál és kérte, hogy lépjen közbe a veszedelemtől fenyegetett község érdekében, Trockij hidegen azt felelte, hogy ő internacionalista és a legkevésbbé sem érdeklődik a zsidók és a zsidóság sorsa iránt.« T. Nemzetgyűlés ! Én emlékszem, amikor a fülem hallatára az egyik bolsevista, aki nem tudta, hogy jelen vagyok, azt mondta a másiknak : Én csak egy vastag zsidót szeretnék már szerezni, akit felakasztanék ! (Felkiáltások a baloldalon ; De nem talált ilyent ! Zsidót egyet sem akasztottak ! Nagy zaj.) Találtak eleget, aki nem volt vastag, hanem magyar hazafi volt ! (Ellenmondások. Folytonos zaj.) Eleget találtak. Szabó László : Megunták már a sok keresztényt akasztani, azért kerestek egy zsidót ! (Közbekiáltások a baloldalon. Állandó zaj. Elnök csenget.) Sándor Pál : T. Nemzetgyűlés ! Legyen szabad végre a bolsevizmnsról, amely nem a radikalizmus, önöknek azt a véleményt megmondanom, amely minálunk uralkodott. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Mi zsidók véghetetlenül szégyeljük magunkat, hogy általában zsidók helyet foglalhattak... (Felkiáltások : Szégyelhetik is magukat ! Nagy zaj.) Végtelen szégyen özöne tépi a mi szivünket, hogy lehetséges volt ebben a Magyarországban, aminő liberális crszág a világon még nem létezett és nem fog létezni, . . . (Felkiáltások a baloldalon : Ez volt a baj ! Mondja csak ki, hogy szamarak voltunk ! Nagy zaj.) . . . hogy ebben az országban találkozott zsidó, akinek megadták ugyanazokat a polgárjogokat, amelyeket a más vallásúak birtak, (Felkiáltások: így fizettek érte! Folytoévi április hó 16-án, pénteken. nos zaj.) megadták az emancipációt, megadták a recepciót s hogy köztünk mégis léteztek olyan csirkefogók, hazaárulók és bitangok, akik a bolsevisták közt helyet foglaltak. Ez, t. Nemzetgyűlés, a mi véleményünk . De még tovább megyek. Egy önző momentum is van ebben, önző momentum annyiban, hogy mi tudjuk nagyon jól, hogy ennek a diszes társaságnak a révén sikerült a tisztességes zsidóságnak azt a pozicziót, amelyet magának a tisztes keresztény társadalomban már kivívott, elvesztenie és hosszú idő fog eltelni, amig azok a tisztességes emberek, akik teljesen magyar érzelműek és készek minden pillanatban meghalni a magyar hazáért. . . (Zajos felkiáltások : Hohó ! A harctéren nem haltak meg elegen ! Elnök csenget.) . . . Azok az emberek, t. Nemzetgyűlés, akik igy gondolkoznak, akik szintén meg voltak tépázva, azok az emberek vissza vannak vetve régi időkbe s ha nem viselik is a sárga foltot, szellemileg mégis rajtuk van a sárga folt — és ezt ezeknek a bitangoknak köszönhetek ! Hát azt hiszik önök, hogy a tisztes zsidó társadalmat, amely nyolcszázezer emberből áll Magyarországon, lehet a bolsevistákkal egy kalap alá venni ? ! (Nagy zaj.) Meskó Zoltán : A bécsi zsidók miért nem adják ki Kun Béláékat ? (Igaz ! Ugy van ! Felkiáltások balfelől : Azonosították magukat velük !) Sándor Pál : Bécsben a zsidóknak nagyon kevés hozzászólásuk van a dolgokhoz. (Ellenmondások a báloldalon.) Patacsi Dénes : Annál több van Pécsett, ahol a szerbet nem eresztik ki, hogy a »fehérterrorhadsereg« ne vonulhasson be ! így élnek-halnak ők a hazáért ! Itt a hazafiság ! Jó magyarok ! (Igaz ! Ugy van ! Felkiáltások balfelől : Az egész háborúban a front mögött küzdöttek!) Sándor Pál : Azt mondja egyik képviselőtársam, hogy a zsidók a háború alatt a front mögött küzdöttek. (Felkiáltások: ügy van! A túlnyomó többség ! Megmutatja a statisztika !) Én erre, t. Nemzetgyűlés, bátor vagyok tiszteletteljesen megjegyezni, hogy ez alapos tévedésen nyugszik. (Derültség.) Nekem nem kell ebben a tekintetben még arra sem hivatkoznom, hogy mit mondott József főherceg, nem kell hivatkoznom más előkelő emberek nyilatkozatára sem, mint pl. a gróf Tisza Istvánéra, aki itt a Házban kijelentette, hogy az ő ezredében a zsidók hogyan és miként viselkedtek . . . Meskó Zoltán : Kierőszakolt nyilatkozatok voltak ! (Félkiáltások balfelől és a középen : Statisztikai adatokat kérünk !) Patacsi Dénes : Minket kérdezzen meg ! Sándor Pál : ... aki maga mondta, hogy azok, akik őalatta szolgáltak, mind a leghősiesebben viselkedtek s volt egy köztük, akit kétszer terjesztett fel az aranyéremre. (Zaj és^ közbeszólások.) Nekünk megvannak az adataink. Én nem voltam erre a kérdésre elkészülve, de mi gyűjtjük azokat a listákat, hogy kik voltak a fronton és kik voltak