Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-27

A Nemzetgyűlés 27. ülése 1920. gedni, hogy ebben az irányban a védekezést is előterjesszem. (Halljuk! Halljuk!) Felvetem előbb a kérdést : tényleg a bolsevizmus volt-e az, amely ezt az irtózatos antiszemitizmust felszinre hozta ? (Felkiáltások halfelől : A háború !) Barla-Szabó József : A bolsevizmus előkészítése ! Sándor Pál : A múltban is voltak antiszemita velleitások ; itt volt a néppárt, amely különösen ezt a kérdést feszegette. (Zaj.) Bartos János (közbeszól). Sándor Pál : T. képviselőtársam, én nagyon jól tudom, hogy antiszemitizmus van, amióta fennáll a világ. A zsidó 3000 év óta tud irni és olvasni. A zsidó elem Nabukodonozoron, a Fáraókon és az autodafékon keresztül megtartotta a hitét. (Zaj balfelol. Halljuk ! Halljuk !) Pusztították őket. (Zaj és közbeszólások balfelol.) T. képviselőtársam talán megengedi, hogy beszéljek. Ebben a tekintetben nekem régi praxisom van : én várok addig, amig a közbeszólások elhangzottak ; legfeljebb jobban fáraszt. A zsidók tehát keresztülmentek mindezeken a bajokon és még ma is állnak a sok üldözés dacára. Felteszem magamban azt a kérdést : hogyan lehetséges az, hogy ez a tényleg ezer és ezer éven át üldözött — amint önök nevezik — faj, én részemről tagadom, ezer és ezer éveken keresztül mégis fennáll az ő régi szokásaival, az ő régi gyengéivel, az ő régi erényeivel és az ő régi bűneivel. Gunda Jenő: Nagy bűneivel! Sándor Pál : Ha felteszem magamban ezt a kérdést, a feleletet csak egy módon találom meg az én praktikus eszemmel, nem mással. Ez a felelet pedig azt mondja, hogy ennek a folyton és folyton üldözött fajnak, nemzetnek, vagy vallásnak, vagy ahogy akarják nevezni, okvetlenül van valami szerepe, van valami létjogosultsága a jövőben. Máskép nem tudom elképzelni, hogy mikor a kereszténység jöttével a görög-római mitológiának legnagyobb része eltűnt, a zsidó mégis változatlanul megmaradt. Én nem tudom elképzelni azt, hogy ott, ahol a kereszténység még ma is Dávid zsoltárait zengi, ahol az Uj Testamentom a régi Testamentumra van alapitva, ahol az az etika, amely le van fektetve az Uj Testamentumban, megnyilvánul a régiben is, hogy itten... (Zaj a középen.) Nagyon alázatosan kérem, ne méltóztassék a hátam mögött zavarni. Mikor a t. képviselő ur beszélni fog, én nyugodtan meghallgatom. Végre is tessék méltányolni azt, hogy olyan nehéz kérdést tárgyalok, (Ugy van! Ugy van! jóbbjéíől.) amelynél egész eszemnek helyén kell lennie. Nagyon vigyáznom kell minden szóra, hogy valakit meg ne bántsak. (Helyeslés.) Elnök : A tisztelt képviselő urnák teljesen igaza van, ne méltóztassanak őt zavarni, de a képviselő urnák sem kellene minden közbeszólásra reagálnia, sokkal folyékonyabban menne a beszéd és abbanhagynák talán a közbeszólók is, akiknek évi április hó 16-án, pénteken. 477 különben nincs igazuk, hogy közbeszólnak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Éljen az elnök !) Sándor Pál : Tehát azt mondom, hogy kell hogy legyen valamiféle szerepe a zsidóságnak a jövőben, hogy ilyen makacsul tartja meg ősi formáit és ilyen makacsul ragaszkodik vallásához. Hallottam sokszor azt is hangoztatni, hogy nem a vallás, hanem a faj és ki fogok térni a faj kérdésére is, — azonban nem tudom felfogni, nem fér a fejembe, hogy ha egy vallásból, egy fajból egyesek bünbeesnek, rosszat követnek el, hazafiatlanok, gazemberek, hegy ezeket az embereket össze akarják vegyíteni mindazzal a száz- és százezer emberrel, aki ebben az országban, ebben a vallásban és ebben a fajban — amint tetszik mondani — él. (Folytonos zaj.) Mert mi történt voltaképen a bolsevizmus alatt ? A bolsevisták nem sanyargatták-e meg épugy a zsidó honpolgárokat ? (Zajos eüenmondások.) Ha azt méltóztatik mondani, hogy nem, . . . Meskó Zoltán : Elvétve akadtak ! Sándor Pál : . . . akkor vagyok bátor önöknek a következőket elmondani. A bolsevisták a zsidóktól elvették állásaikat. (Felkiáltások a Ház minden oldalán : A saját fajtájukat ültették be! Visszaadták nekik! JJjra beleültek ! Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök (csenget) : Kérem, méltóztassanak csendben lenni. Sándor Pál : Koncedálom azt is, hogy igenis voltak zsidók, akik azokba a hivatalokba belementek. Ezekről én az Ítéletemet el fogom mondani, azonban konstatálom, és mindenki, akinek szeme volt, láthatta azt, hogy a bolsevisták csak azokat fogadták be az ő berkeikbe, akik azokat a nézeteket vallották (Mozgás.) vagy hazudtak, amelyek nekik tetszettek, de azt a tisztes zsidó társadalmat, (Derültség és mozgás.) amely Budapesten élt, azt állásaiból — (Zajos felkiáltások : Kiket?) ugy ahogy voltak : az összes bankok vezetőit, az összes vállalatok vezérigazgatóit — eltávolították. Saját magamat még a Károlyiuralom alatt, egy királyi kormány alatt, az első napokban kidobtak az állásomból katonai fedezet mellett. Fangler Béla : Milyen állásából? (Felkiáltások : Közúti vezérigazgató !) Szabó József : Szemfényvesztés volt az egész ! Sándor Pál : Lakásaikat kirabolták, ékszereiket elvették, pénzeiket a bankokban lefoglalták, nem adtak senkinek semmit. Azoknak, akiknek értékpapírjuk volt a banknál, nem adtak semmit, akinek betétje volt, az kapott 2000 koronát, ugy hogy énnekem például egy árva garast sem fizettek ki az egész idő alatt, és mikor azt az ivet kaptam, amely arra vonatkozott, hogy miből élek, — hiszen ezzel is üldöztek, — ráirtam, hogy értéktárgyaim eladogatásából és kölcsönből élek. T. képviselőtársaim, ne mondják azt, hogy ők a zsidóval másképen bántak el, mint a kereszténnyel. (Ellenmondás és zaj a baloldalon.) Be