Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-27
476 A Nemzetgyűlés 27. ülése 1920. lagos, objektív kritikát. Ami személyét illeti, azt ismerem évtizedek óta és ismétlem, nincs senki, aki azt jobban megbecsülné, mint én. (Mozgás.) Amit most fogok elmondani, az nem a pérusügyminister ur hatáskörébe tartozik. Azt állitom ugyanis és azt fogom kifejteni, bogy a bolsevista dolgok és a zsidó dolgok tekintetében is az országban minden körülmények közt helyre kell állnia a felekezeti és az osztálybékének. Helyre fog állni a felekezeti béke és az osztálybéke az egész vonalon akkor is, ha a Nemzetgyűlésnek egy része esetleg nem is volna hajlandó ezt előmozditani, mert, nézetem szerint a közös, rettenetes bajok, amelyek az országban vannak, okvetlenül egyesíteni fognak bennünket. A bajokat nekünk kell eliminálnunk, minket bizott meg ezzel az ország ; ha tehát itt a Nemzetgyűlésben azzal foglalkozunk, hogy akár vallási, akár más társadalmi problémákat idő előtt tárgyalunk, akkor elpocsékoljuk azt az erőt, amely ahhoz szükséges, hogy egységesen álljunk helyt az ország érdekéért és akkor nem érjük el azt a célt, amely, bármilyen gondolatvilágunk legyen is, kell, hogy szemünk előtt lebegjen. Hogy mennyire igaz ez, azt láthatja mindenki, ha az utcán jár, vagy akármilyen társaságban megjelenik. Mindenütt láthatják a szomorú, lesoványodott arcokat, láthatják, hogy az emberek homlokán hogy ül a gond, hogy hát mi lesz holnap. Mindenki le van rongyolódva, még a legjobb módúak is. (Mozgás a baloldalon. Felkiáltások : A keresztények !) Nemcsak a keresztények, de merem állitani, amint szokták mondani, zsidóosztályok is. Ismerem nagyon jól a viszonyokat. (Zaj.) Én általában beszélek arról, hogy a magyar nemzet egyes rétegei és különösen a városi lakosság — a másik oldalról hallottam, hogy a vidéki lakosság is, rongyokban járnak, (ügy van ! ügy van !) Mindnyájan ugy élünk itten, hogy nem tudjuk, mi lesz holnap. Hallottuk számtalanszor az állami tisztviselők kérdésének tárgyalásánál, hogy és miként él ez az egész társadalom. Azzal mi nem segitünk, ha azt mondjuk, van itt egypár zsidó Schieber és keresztény Schieber, mert mind a kettőből van elég. (Egy hang : Zsidóból több van !) Azzal nem segitünk, hogy ha megmondjuk, hogy azokból van. Beszédem első részében rámutattam arra, hogy ott, ahol van és ahol az állam nyersanyagából túlsókat vesz magához egy egyéniség, egy család, vagy gazdag ember, ottan azt fékezze meg az állam. Én már előbb voltam bátor kijelenteni, hogy minden, még a legszigorúbb rendszabályokhoz is hozzájárulok. Itt nincs valláskülönbség, ugy mint az én szememben semmi tekintetben sincs. Mert a tisztességes ember, akármilyen vallású legyen, az tisztességes ember (Igaz ! Ugy van !) és a tisztességtelen ember, legyen az akár keresztény, akár zsidó, akár mohamedán vallású,. .. (Zaj. Egy hang a baloldalon : Nem vallásról van szó, hanem fajról !) minden tisztességes ember szemében tisztességtelen fog maradni. . évi április hó 16-án, pénteken. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ebben különbséget nem tehetek soha, sem a vallásban, sem a fajban. Nekem az teljesen mindegy. Leszek olyan bátor a fajról is 'beszélni. Nekem az mindegy. Tisztességes ember szemében egy tisztességtelen ember, legyen az bármilyen keresztény, legyen bármilyen bigott és vallásos . . . Meskó Zoltán : Vallásos ember nem. tisztességtelen ! (Egy hang balfelől : Ez minden felekezetre áll!) Sándor Pál : Hát, t. képviselő ur, vagyok bátor példát mondani zsidók köréből. (Zaj.) Ismertem embereket, a legvallásosabb emberek voltak, akik nem voltak tisztességesek. (Egy hang : Ez csak zsidók között van! Zaj.) Meskó Zoltán ; Vallásos ember csak tisztességes lehet ! Pető Sándor : Mindenütt megvannak a farizeusok ! Sándor Pál : Én csak azt látom most ebben a szűkebb hazában, hogy egyik ember a másiknak ördöge, hogy egyik ember nem hisz a másiknak, hogy egyik ember mindig fél a másik embertől. Mindez csak azt mutatja, hogy a gondok világítanak a lelkünkben, a szivünkben. Nem lehet tehát ezt a kérdést máskép megoldani addig, mi g ebben a rettenetes helyzetben vagyunk, mint ugy, hogy mindig össze kell tartanunk, bármilyen irányban, bármilyen világfelfogása is legyen egyikünknekmásikunknak és közös erővel kell kihúznunk a hínárból a magyar hazát. Fangler Béla : A proletárdiktatúra alatt kellett volna ezt elmondani ! Sándor Pál : A proletárdiktatúra alatt megtettem kötelességemet, t. képviselőtársam. Erről tovább nem is akarok nyilatkozni, nem szoktam magamról beszélni. Ha valaki megtette a kötelességét, akkor én megtettem a Károlyi-kormány és a proletárdiktatúra alatt is. Sokan vannak, kik a hűségesküt letették, nekem is le kellett volna tennem, én azonban nem tettem le, szembeszálltam a veszéllyel és a proletárdiktatúra alatt is szembeszálltam vele. Nem óhajtok erről a dologról hosszasabban beszélni, nem is tartozik ide, ez az én személyes kérdésem. (Egy hang balfelöl : Majd beszélünk még róla !) Felmerült tehát az a kérdés, amit itten sokszor hangoztatnak, hogy mindennek a zsidó az oka ! Ami szerencsétlenség van ebben az országban, annak a zsidó az oka. Taszler Béla: 99%-ban. Sándor Pál : Ami erkölcstelenség történt a háború alatt, annak a zsidó az oka. Huber János. A zsidó irodalom és a sajtó ! Sándor Pál : Engedjék meg, hogy rámutassak arra, hogy nekem, mint olyan embernek, aki a zsidó hithez tartozom és aki magamat teljes zsidónak érzem, jogom van védekezni olyan vádakkal szemben, amelyekkel engem itt hosszú ideig illettek. Ha én elszenvedtem azt a martiriumot, hogy meghallgattam mindazt, ami itt elhangzott a zsidó hittel szemben, akkor meg fogják en-