Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-26
460 A Nemzetgyűlés 26. ülése 1920. a szabad forgalmat az egész vonalon, de előbb óvóintézkedéseket kell tenni. Mai felszólalásomnak épen az a célja, bogy rámutassak arra, hogy igenis, ezekbe a témákba bele kell mélyedni és ezeket a témákat itt a Nemzetgyűlésen meg kell beszélni, mert különben sohsem jövünk tisztába. Azt hiszem, nem veszi rossz néven a-t. pénzügyminister ur, hogy ma ezt itt elmondottam, dacára annak, hogy mint ellenzéki képviselő őszintén mondom el a nézetemet. Lehetetlenség, hogy örökké elhallgassuk mindazt, ami a lelkünket nyomja. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Az illetékekről és a díjakról majd akkor emlékezem meg, amikor a részletes tárgyalás folyamán azokra sor kerül. Most rátérek annak a bebizonyítására, hogy itt Magyarországon tényleg éveken keresztül, már a háború előtt is, de különösen a háború alatt és a háború óta mindenki ki akart menekülni az adózás aló]. Ne értse senki ezt a szót ad personam magára, de Magyarországon általános tendencia volt, hogy mindegyik társadalmi réteg ki akart menekülni az adó alól és mindig azt akarta, hogy a másik fizessen. Nem a gazdatársadalomra vonatkozik ez ... Kerekes Mihály: Az nem tudott kibújni! Ereky Károly : . . . hanem különösen a nagyiparcsokra. Tankovics János: A lánckereskedőkre ! Ereky Károly : Lánckereskedők akkor még nem voltak. Emlékszem rá, békében az ankéteken mindig arról beszéltek, hogy a gazda nem fizet semmi adót, hogy a gazdatársadalom kibújik az adózás alól. Amennyiben ez igaz, én leszek bátor és meg fogom mondani, még pedig olyan objektiven, hogy igen tisztelt gazdatársaim, amennyiben igazam lesz, igazat fognak nekem adni. Mert azt, ugyebár, feltétlenül tisztáznunk kell, hogy a teherviselés abban az arányban oszoljék meg ebben az országban, amint a teherviselő képesség tényleg megvan. (Helyeslés.) "Wekerle Sándor 1909-ben összesen hét törvénycikkben, az V— XI. törvénycikkekben lefektette azokat a törvényeket, amelyek szerint ő Magyarországon végre be akarta hozni a legigazságosabb adórendszert, a jövedelmi adórendszert. A törvényjavaslat indokolásában jelezte, hogy ennek kapcsán csak azért veszi fel a földadót és egyéb ilyen nem' igazságos adónemeket, amelyeket a nyugaton már nem ismernek, — mert például Németországban a földadót már törölték, ott mint állami adó többé nem szerepel, — hogy biztosítsa a pénzügyi folytonosságot, az adózás folytonosságát. Èz a Wekerle-féle 1909. évi törvény a végrehajtási utasitás szerint 1911-ben lépett volna érvénybe. Azonban nem lehetett életbeléptetni, mert összeültek az ankétok, összejött a Gyáriparosok Országos Szövetsége, a nagyipari vállalatok szövetsége, összeültek a bankdirektorok. JÉn sohasem hallottam arról, hogy a gazdatársadalomnál olyan nagy agitáció lett volna az ellen a törvény ellen. Nem tudok arról, hogy az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben is olyan erősen agitáltak évi április hó 15-én, csütörtökön. volna ellene. Mindig azok agitáltak ez ellen, akik a nagy tökének voltak exponensei. Miért % Mert náluk vannak a százezer koronás és millió' koronás jövedelmek, (ügy van! ügy van!) Náluk történt meg az, hogy itt Budapesten az egyik villamostársaságnál 1 millió korona jövedelme volt az egyik elnökvezérigazgatónak, inig az összes vasúti kalauzoknak és ko esi vezetőknek együttvéve sem volt annyi fizetésük. (Zaj. Felkiáltások balfelől : Ki volt az ? Nem Sándor Pál volt ?) Nem akarok neveket emliteni, t. uraim, ez nem szükséges, nem fontos. A lényeg az, hogy ezeknek az uraknak igenis, nagyon kellemetlen lett volna az óriási jövedelemadó, mert hiszen nem volt az sem egészen igazságos, hogy csak 6%-ig emelkedett a fokozatos jövedelmi adó. Az ilyen millió koronás jövedelmeknél jogosabb egy magasabb kulcs is és ha nem tévedek, a pénzügyminister ur is ugy nyilatkozott, hogy ezt 20%-ig fogja emelni. Fangler Béla : Ez is nagyon alacsony lesz ! 80% legyen ! Ereky Károly : Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! A legfontosabb momentum azonban az adópolitika terén akkor következett be, amikor kitört a háború. Akkor mindenki csak arra gondolt, miután az adómorálon kivül megszűnt az államháztartás összefoglaló ereje is, hogy hogyan lehetne egyáltalán adót nem fizetni. Es tényleg, a kormányok később arra a kényelmes álláspontra helyezkedtek, hogy mit vesződjenek ők annyit a garasos adókkal amit beszednek egy évben, — mondjuk, az összes egyenesadó kitett, gondolom, összesen 250 millió korona körüli összeget — mit vesződjenek ők ezzel, amikor naponként kiadnak 50 millió koronát. Hagyták egyszerűen a dolgot, hogy a hangulat ne romoljon el, nyomatták a bankót és felvették a hadikolcsönöket. Gaal Gaszton : Államosították az adófizetést ! Ereky Károly : Ez nagyon szép dolog, de állandóan nem tartható fenn ! Olyan volt ez, hogy mire megszokta az állam, tönkre is ment bele. A háború alatt hozzászokott tehát a nép ahhoz, hogy egyenesadót nem fizet, a kormányok pedig észrevették, hogy van egy pont, ahol a publikum nem lázong. Az áremelkedés amúgy is megvan, hát belépett a kincstári részesedés rendszerébe és ezt a rendszert, amit Téleszky János vezetett be, fényesen kifejlesztették, ugy hogy az adózásnak tulaj donképen ez a legideálisabb fajtája, de természetes, hogy végeredményben katasztrófára visz. Előre meg merném mondani, hogy 8—10 esztendő múlva az akkori országgyűlésen minden képviselő arról fog majd beszélni, hogy otthon a nép nem tűri el ezt az adózási rendszert, térjünk át valami más adózásra, mert előre lehet látni, hogy ahol túlzottan egyoldalúan fejlődik ki egy igazságtalan adózási rendszer, ott következnek be a hibák. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! A háború után a forradalmat mindjárt felhasználták ismét az adófizetés ellen és pedig a következőképen.
