Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-26

A' Nemzetgyűlés 26. ülése 1920. évi április hó 15-én, csütörtöhön. 461 Látta mindenki, hogy ha hazajönnek a fi.uk a frontról, azok kutatni fogják, hogy hogyan sáfárkodtatok ti itthon a nemzeti vagyonnal és követelni fogják azt, hogy most aztán nekünk is adjatok valamit, amiért annyi ideig kintvoltunk a fronton. Számoltak ezzel és én hiszem, él bennem a gyanú, hogy a forradalom talán azért is tört ki és azért volt a defaitizmus oly erős a sajtóban és mindenütt, ahol a közvélemény megnyilvánult, hogy a hadimilliomosok, a hadseregszállítók zöme meneküljön ez alól a felelősség alól. (Ugy van! Taps.) Es ezt az aggodalmamat, ezt a gyanúmat még fokozza más is. (Zaj.) Februárban a hazatért tömegek már látták, hogy tulaj donképen be vannak csapva. Nekem megvan még az a cédulám, amit osztogattak és amely szerint minden hazajött katonának 10 hold földet Ígértek, — nem volt rajta, hogy pénzért, csak az, hogy 10 hold földet kap. Egy ilyen cédulát eltettem magamnak és kiszámítottam, hogy az összes föld nem volna elég ahhoz, hogy mindenki 10 hold földet kapjon, ahány embernek itt azt papiroson kiosztották. A budapesti munkásságnak pedig azt ígérték, hogy majd minden jóval ellátják őket. És itt van Szende Pál ravaszsága, ö állandóan hirdette, hogy akkora adót fognak fizettetni, hogy abba beleroskad mindenki, de nem csinált semmit. A munkásság ennek nem ült fel és akkor következett az a hires mondás : »Eresszetek be bennünket a Sas-utcába, majd fogunk mi ott magunknak szerezni !« Erre, mikor látták •— és ez ismét megerősíti bennem a gyanút, hogy az adó alól akartak kibúj ni — hogy a munkásság megint észbekap és arról kezd beszélni, hogy nekik pedig végre adjanak valamit, azt mondták : Ne okoskodjatok, minden a mienk ! — s megcsinálták a kommunizmust. !g.j Ezek a dolgok •— tessék nekem elhinni — nagyon erősen összefüggtek azzal, hogy az a sok hadimilliomos, az internacionális tőkének reprezentánsai, nagyon erősen exponálva érezték magukat és az adófizetés alól így akartak elmenekülni s azért hagyták a kommunizmust létrejönni. Nem mondom, hogy ők csinálták, — Isten ments, ezzel nem vádolok meg tisztességes magyar embeit — ők nem csinálták meg a kommunizmust, de nem törődtek vele, hagyták s nem gondolták meg, hogy abból katasztrófa lesz. Gaal Gaszton : Felekezeti alapon sem volt antipatikus nekik. (Derültség a baloldalon.) Ereky Károly: Itfc most felekezetről nincs szó ; nem tudom, hogy Gaal Gaszton t. képviselőtársam miért mondja azt, hogy felekezeti alapon csinálták. Gaal Gaszton : Azt mondtam csak, hogy felekezeti alapon sem volt antipatikus nekik ! Ereky Károly: Azért nem keverem bele a felekezeti kérdést ... Szabó József : Pedig bele lehet keverni, mert tényleg az ő dolguk volt. Ereky Károly : . .. mert meg akarom őrizni az obj ekti •/ tárgyalási alapot, minthogy egy komoly témáról van szó, amelynek helyes megoldásától függ Magyarország sorsa. H a ezt a problémát nem sikerül együttesen, becsületesen megoldani, akkcr Magyarország elveszett. Ha pedig sikerül megoldanunk, akkor Magyarország lesz az az első szerencsés ország Európa összes országai között — miután agrárius állam •— amely legelőször talpraáll s akkor még a tőlünk elszakadt területek is vissza fognak ide vágyni, ha itt lesznek legelőször, konszolidált viszonyok. (Élénk tetszés és taps a Ház minden oldalán.) Ezt csak közbevetőleg mondottam. Ha megengedik, még folytatom az adópolitikára vonatkozó észrevételeimet. (Halljuk ! Halljuk !) A kommunizmus után, mikor bejöttek a románok, megint roppant egyszerű volt azt mondani, hogy azok, akik a háborúban milliókat és százmilliókat kerestek, nem fizetnek adót, mert hiszen itt voltak a románok. Mikor a románok kimentek, akkor igazán nem tudom, hogy miért ne lehetett volna végre ezzel a problémával foglalkozni, hogy az a nagy tőke-akkumuláció, amely a háború alatt és a háború után jött létre, viselje a terheket azért, ami a háborúban létrejött. (Helyeslés balfelől.) Az igen t. pénzügyminist er urnák rögtön meg fogom mondani, hogyan gondolom. Nem egyezhetem ugyanis bele a pénzügyminister urnák és a kormánynak azon elvi álláspontjába, hogy Magyarországon nincsenek vagyonok. Igenis, Magyarországon nagy akkumulált százmilliós vagyonúknak kell lenniök (Igaz ! ügy van ! balfelől.), s hogyha ezek most nincsenek itt, akkor ebben az is egy nagy baj, hogy épen a pénzügyminister ur március 17-én feloldotta ezen ingó vagyonokat a zár alól, ugy hogy ezeknek alkalmuk volt innen kimenekülni. Megemlítem a t. pénzügyminister urnák, hogy Bruckon és a határállomásokon az utóbbi időben, március 17-ike óta ismét egészen mezítelenre vetkőztetik le az easbereket, mert máskép nem lehet megakadályozni azt, hogy az emberek ki ne vigyék az aranytárgyaikat. (Egy hang a baloldalon : Mégis kiviszik!) Igen, mégis kivisznek bizonyos mennyiségeket. De most, ezen rendelet után az történik, hogy kiviszik gyalogszerrel, a hátukon puttonyban, mert hiszen a határon nemcsak vasút van, hanem vannak országutak, erdők, árkok és mesgyék is, amelyeken keresztül lehet menni. Az idő előrehaladottságára való tekintettel befejezem beszédemet. Figyelmeztetem az igen t. kormányt és képviselőtársaimat arra, hogy a legfontosabb probléma, amelyet legelőször kell nekünk megoldanunk, az, hogy államháztartásunkat rendbehozzuk. (Általános helyeslés.) Az államháztartás rendbehozatala után pedig gondoskodjunk arról a pár százezer közalkalmazottról, akiknek sorsa ebben az országban ma a legrosszabb. (Igaz ! ügy van !) Kikapcsolva a pénzt, nézzük meg a helyzetet ugy, amint van. Itt él Magyarországon nyolc millió ember, akik közül hét milliónak feltétlenül van emiivalója,