Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-26

450 A Nemzetgyűlés 26. ülése 1920. hoz (Halljuk / Halljuk /) és az a másik hatalom, t. i. a testvér monarchia, Ausztria sem volt független, hanem annak is mindent, nem is mondom, hogy német, hanem porosz szemüvegen át kellett néznie. így lettünk mi elszigeteltek ebben az európai világban és ezért vagyunk félreismerve. Patacsy Dénes: Elsikkasztott bennünket az osztrák külpolitika ! Giesswein Sándor : Nekünk, mondom, azokkal kell az érintkezést megteremtenünk, akiktől remélhetjük, hogy azzal az igazságtalansággal szemben, amely készül ellenünk, vétót fognak mondani. Ne tessék azt hinni, hogy itt nincsenek széles néprétegek, amelyek az igazságtalanságot belátják. Igenis, merem állitani azt, hogy még a háború alatt is voltak franciák, de különösen angolok, akik a céltalan öldöklésnek véget akartak vetni és akik hajlandók voltak kezet szoritani azokkal, akikkel a balsors ellenkezésbe hozta őket. Nem annyira a nagyok voltak azok. A népek szivében élt ez a vágy. Annak ellenére, bogy a háborús sajtó, a Northclifíe-sajtó Angliában iparkodott az angol népet miellenünk és a németek ellen uszitani és annak ellenére, hogy a háborús sajtó terjesztette Németországban a Lissauer-féle Hassgedichtet, amely a »G-ott strafe Englar_d«-féle refrainben végződött, még a háború előtt megalakult, először Hágában, egy nemzetközi társaság — kiindulva a hollandi Antiorlogradból — a tartós békének nemzetközi szövetsége, s vele parallel Angolországban megindult az »Union democratic controll«, a külügyi politikának demokratikus ellenőrzés alá vétele iránti kivánság, amely épen ezen demokratikus ellenőrzés révén a jövőben elkerülhetővé akarja tenni a népek közötti konfliktust. Bár Friedrich t. képviselőtársammal együtt sajnálom, hogy nincs külügyministerünk, de talán csak lesz. Friedrich István : En is remélem. Giesswein Sándor :... reméljük és igenis én nemcsak uj külügyminisztert kivánok, hanem egészen uj irányzatot is a laimgyministerium vezetésében ; kivánom az egész művelt világgal való érintkezést, kivánom a demokratikus fejlesztést, hogy ne csak a spanyolfalak mögött kössék meg a nemzetközi szerződéseket ugy, hogy egyik népet a másikhoz a népek megkérdezése nélkül hozzákötik. Itt volt rá példa, az úgynevezett német-magyar-osztrák-olasz szövetség, amely aztán hamar felborult. A szövetségeknek a népek érzületében kell gyökerezniök és azt hiszem, hogy ha ez igy lesz, akkor a jövőben nem fogunk olyan hamar felülni a háborús uszitóknak. Méltóztassék megengedni, hogy erre még kitérjek — ebből az Union of democratic control-ból kifejlődött egy nemzetközi szerv is, amely jelenleg Bernben, illetőleg most Genfben, Svájcban tartja székhelyét és a következő programmpontokat állította fel : 1. Demokratikus ellenőrzés. Semmiféle nemzetközi szerződés, megegyezés, vagy vállalkozás évi április hó 15-én, csütörtökön. nem engedhető meg a parlament szankciója nélkül. E célból a külügyi politika ellenőrzésére megfelelő szervet kell megalkotni. 2. Lefegyverzés és konskripció : a katonai és ipari konskn'pciókat meg kell szüntetni ; a hatalmak kölcsönös megegyezésével a fegyverkezést mindenütt korlátozni kell ; valamennyi fegyvergyárat a nemzetek tulajdonába kell átvenni és a fegyvereknek egyik országból a másikba való szállitását a nemzetek szövetségének ellenőrzése alá kell helyezni. 3. Kölcsönösség és kereskedelem ; a szabad kereskedelmi összeköttetéseket minden nemzet között lehetővé kell tenni s a nyitott kapuk rendszerét fenn kell tartani és KÍ kell terjeszteni. 4. Az önrendelkezés j oga ; az érdekelt népek maguk határozhassanak az állami hovatartozóság dolgában. 5. A nemzetek szövetségének fejlesztése ; a nemzetek szövetségének alkotmányát hajlékonyabbá, szélesebbé és demokratikusabbá kell tenni, ugy, hogy egyebek között minden nemzet számára biztositva legyen a tagság és másrészt tilalom alá kerüljön minden egyesek között kötött katonai szövetség. Biztositani kellene továbbá az óhajok teljes figyelembe vétele mellett a gyámság rendszere alá helyezett népek jogait és érdekeit. 6. Az 1919-iki — és most már hozzátehetjük : s az 1920-iki — békeszerződések revíziója. Gondoskodni kell az 1919. évi békeszerződések revíziójáról, hogy az azokban foglalt sok égbekiáltó igazságtalanságot, melyek a jövő háborúinak csiráit rejtik magukban, kiküszöböljük. T. Nemzetgyűlés ! Vannak sokan, akik azt mondják, hogy ez idealista, utópista dolog. Ezt már sokszor hallottam. Én ugyanis már tiz év óta foglalok állást az országgyűlésen a nők választój oga mellett. Eleinte ezen is igen sokan mosolyogtak és azt mondták, hogy ez utópia, elérhetetlen dolog. És ime, — sajnálom, hogy nem üdvözölhetem itt a mi első nemzetgyűlési képviselőnőnket — minden dolognak megjön az ideje, de nekünk is elő kell készítenünk a világot arra, hogy az uj eszmék befogadására alkalmas legyen. Mindenekelőtt mi a kelléke a béke feltételeinek ? — kérdezte Lloyd George 1917 április 6-ikán. »Az, — felelte rá — hogy oly igazságos alapjuk legyen, hogy a népek azután ne akarjanak rajta változtatni.« Azok a békék, amelyeket most kötöttek, e feltételeket nem foglalják magukban. T. Nemzetgyűlés ! Akkor, amidőn most különösen kiemeltem a nemzetközi vonatkozásokat és hozzájárulok az előttem szólónak kívánságához, hogy világkulturális összeköttetéseket teremtsünk, nem félek attól, hogy ezáltal a nemzeti talajról leléptem volna. Mert hiszen a mi keresztény kultúránk tud nemzeti is lenni, de épen abban van az ereje, hogy bizonyos tekintetben — nem akarom mondani, hogy nemzetközi — nemzetfeletti és épen ezáltal tudja a népekben a testvériség érzetét felkelteni. Hiszen a mi kultúránk össze van téve más népeknek kulturális működéséből ; én a zsidó zsoltároknak a szavait ismétlem, vagy a prófétákét, vagy szent. Pálnak szavaiból meritek táplálékot.