Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-26

446 A Nemzetgyűlés 26. ülése 1920. évi április hó 15-én, csütörtökön. az erkölcsi érzetet, az igazságosságot, a keresztény igazságosságnak a követelményét. Ezáltal mi igenis tudunk harmóniát, közös érzést teremteni az osztályok között. Jól mondja Benjamin Kitt »A szociális evolúció» című mun­kájában, hogy a munkásosztály iránti érdeklődést a keresztény vallás sokszázados befolyása hozta létre. Igenis, a keresztény öntudat, a keresztény felebaráti szeretet ott, ahol nemcsak puszta szó volt, hanem ahol a lelkekben és a szivekben lakott, ott létre tudta hozni az osztályok között is az egy­mással való törődést, a társadalmi szolidaritást. S valamint a haldokló vagy hanyatló római kul­túra idejében a társadalmi életet felelevenitette az, hogy az ur, a mindenható ur és a rabszolga között testvéri érzés fejlődött ki épen a keresztény­ség hatása, a keresztény gondolat hóditó ereje alatt, ugy kell a keresztény gondolatnak áthatnia a mai társadalmi és nemzeti életet is, hogy megint a társadalmi osztályok között a harmóniát erő­sítve, ezen harmónia által nemzeti egységet és ér­zést tudjunk fejleszteni. Ez az, t. Nemzetgyűlés, ami a keresztény szociális rendszer gondolatának is az alapját ké­pezi. Most méltóztassanak megengedni, hogy én ezen alapelvekből kiindulva, rámutassak arra az orientációra, amelyre nekünk szükségünk van idebenn, magunk között, a mi Házunkban és amire szükségünk van kifelé, a külfölddel szemben való érintkezésekben. (Halljuk! Halljuk!) Most sokszor halljuk az egyik oldalról azt a felhívást, hogy egyek legyünk, egy pártban le­gyünk, hogy ma minden magyar embernek egy pártban kell lennie, jöjjetek hozzánk, fuzionáljunk. A másik oldalról pedig megint többször halljuk azt : Nem ! Nem ! Soha ! (Derültség.) Hát ne kivánjuk ezt. En nem tartanám azt szerencsés alakulásnak, hogyha ennek a Nemzetgyűlésnek úgyszólván a túlnyomó része mind egy pártban volna. Mert nekünk itt benn nem veszekedésre van szükségünk, f — ebből talán néha-néha van is valami—hanem igenis egészséges súrlódásra, moz­gató súrlódásra van szükségünk. Azért én azt mondom : minden parlamentáris életben kell hogy legyen egy konzervatív irányzat . . . Friedrich István : És egy ellenzék ! Giesswein Sándor :... és egy progresszív és haladó irányzat. Hogyha ez nincs meg, akkor tes­pedés áll be. Friedrich István : Ugy van ! Nagyon helyes ! Giesswein Sándor : Sőt még azt mondják sokan, hogy menjünk »moderato«, alakítsunk kö­zéppártot. Ahol nincs jobb és nincs bal, ott nem lehet közép. (Helyeslés balfelöl.) Azért én nem tar­tom elegendőnek e tekintetben azt, hogyha ke­resztény kurzusról beszélünk és ezáltal azt gondol­juk, hogy ezzel már egy határozott programm van adva. Én örülök a keresztény kurzusnak és dicse­kedhetem is azzal, hogy ezt szolgáltam a parla­menti életben, ( Ugy van ! jobb felől.) dicsekedhe­tem azzal, hogy én nem féltem annak idején és kimondottam, hogy keresztényszocialista vagyok. Friedrich István : Külön recept szerint ! Giesswein Sándor : Igen, majd elmondom az én külön receptemet. Én azért nem mondom, hogy mindenkinek, aki keresztény, eo ipso keresztény­szocialistának kell lenni, valamint azt sem akar­nám én, hogy ennek a kereszténységnek a fogalmát egy párt, egy irányzat a maga számára teljesen lefoglalja. (Helyeslés jobb felől.) Lehet valaki ke­resztény konzervatív is lehet valaki keresztény progresszív. Mert nagyon téves felfogás az, mi­dőn sokan azt gondolják, hogy a kereszténység egy konzervatív hatalom, konzervatív erő és azért az, aki keresztény, annak a politikában is mindig konzervatívnak kell lennie. Igaz, a keresztény gondolatban egy erős, hatalmas konzervatív erő rejlik, de nem tisztán konzervatív, hanem van benne a társadalmat fejlesztő, előbb re vi vő erő is és én azt mondom, hogy a kereszténység ellen vét az, aki a kereszténységet egyoldalulag, egy irányba akarná terelni. A kereszténység sem államformá­hoz, sem dinasztiához nincs kötve. A keresztény­ségnek minden körülmények között a maga helyét, a szivek fölött való erejét meg kell találnia és azért nem szabad magát földi dolgokhoz lekötnie ; de az igazságot, az igazság erejét és a szeretetet a kereszténységnek minden téren, minden irányban, minden életformában a gazdasági, a politikai és a társadalmi életbe bele kell vinnie. (Élénk he­lyeslés jobbfélől.) S azért méltóztassanak megengedni, hogy egy­néhány hónap előtt történt dologra tereljem becses figyelmüket. (Halljuk ! Halljuk !) Én azt a processzust, amely bizonyos tekintetben még folyamatban van, előre jeleztem, hogy be kell következnie. Én egy intervju alkalmával •— mél­tóztassék megengedni, hogy ezt az intervjut fel­olvassam — kij elentettem . . . (Egy hang balfelöl : Mikor volt ?) és pedig 1919 október hó 26 -an a következőket (olvassa) : »Arról van szó, hogy közös programm alatt ma együtt kell működnie minden pártnak, politikus­nak és társadalmi alakulatnak. Ez Magyarország, a keresztény kulturált Magyarország restaurációja. Friedrich István : Ez az intervju ? Giesswein Sándor : Igen, ez az intervju. (Ol­vassa) : »Aki ebben a blokkban nem tud elhelyez­kedni, aki ennek nem tudja alárendelni személyi, sőt pártérdekeit is, azt én hazafinak nem tekint­hetem.« (Helyeslés jobbfélől.) »Nekünk a külföld előtt most tanúságot kell tennünk politikai érett­ségünkről, különben csakugyan kimondják ránk : e nép nem való Európába. A politikai érettség legszembeötlőbb jele az, hogy más meggyőződé­sét, még ha ellenérvekkel harcolunk és agitálunk is, meg tudjuk becsülni. Nagyon szükséges az is, hogy politikai cso­portok pólusok körül csoportosuljanak. De azért nem kívánom azt, hogy a határozatlanság szürke­ségébe burkolódzzanak, mert akkor könnyeü oda­juthatnak, hogy az ilyen pártok, melyek mindent össze akarnak markolni, semmit sem fognak, sen­kinek sem tetszenek. A modern politikai fejlődés

Next

/
Oldalképek
Tartalom