Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-26

440 A Nemzetgyűlés 26. ülése 1920. soka ti megszerzett millióikkal csöndben visszahúzódni. Itt az ideje annak, hogy a közéletet egyszer má.i megtisztítsuk nyavalyáitól. Épen ezért állandó jellegű igazoló és Ítélkező tanácsot kellene alakítani, amely az erkölcsi emelkedettség magaslatán puritán becsületességgel, rideg kötelességtudással és megnyugvást keltő gyorsasággal intézné el a hozzá beterjesztett konkrét adatok alapján a koriupcio aktiv és passziv részesei fölött egyaránt az ítéletmondást. Ennek a bizottságnak legyen jogában azonban megkérdezni a közéletből nagy vagyonnal visszavonulóktól, hogy milyen utón, milyen módo i jucottak hozzá meggazdagodásukhoz. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) Példát kell statuálni, mint ezt az uj életre feltámadt Lengyelország tette, ahol a közelmúlt hónapokban a közéleti erkölcstelenség eseteire a vagyonelkobzáson kivül még a halálbüntetést is megállapították. Ezzel függ össze, t. Nemzetgyűlés, a bankokrácia letörésének kérdése is. Lehetetlen továbbá eltűrni, hogy bányákat, üzemeket, gyárakat, földterületeket, értékpapírokat s ma már üzleteket is, szóval oly dolgokat, amelyek jövedelme legnagyobb részben az állam kasszáját illetné, a nagybankok és nagyvállalatok vásárolják össze. Lehetetlen, hogy ez az anyagi erő, az országnak gazdasági hatalma a nemzet lelkétől és vérétől idegen nagytőkének kezében legyen, (ügy van!) Lehetetlen eltűrni, hogy az állam meghunyászkodva járuljon állandóan e nagytőkéhez kölcsönért, mikor tulaj donképen mindezeknek az állam birtokában kellene lenni. így az állam politikai hatalma is csak látszólagos, mert tudvalevő, hogy a gazdasági hatalom nélkül nincs a politikai hatalomnak egyáltalán ereje, értéke, (ügy van!) Annyival is inkább fontosnak tartom a felsorolt tennivalók sürgős végrehajtását, mert a közfelfogásba mesterségesen azt a téves hitet vitték bele, hogy minden bajunkból a megváltó panacea a birtokreform lesz. Ettől várják az egyének, a tömegek, ettől várják a szegények és nincs ötlenek, a városokban fölössé vált ipari munkások, a háború és munka rokkantjai az ő életük megújhodását, erejük megél evenedését, és ettől reméli a közfelfogás az államnak minden irányú tehermentesítését. Mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy fontos és sürgős a reform helyes megoldása, azonban számolni kell azzal, hogy ezúton minden igényt kielégíteni nem lehet, sőt a jövő érdekében nem is szabad. Máshova is kell nyúlni, máshonnan is vissza kell szerezni az erkölcstelen szerzeményeket, amelyek szintén milliókat tudnak foglalkoztatni és milliókat tudnak boldogítani. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! A törvényjavaslatnak említett politikai és közgazdasági vonatkozásai után áttérek a költségvetésnek gyakorlati tudományos életünkkel való egyéb kapcsolatára, hova engemet is pályám, hivatásom köt szerveseo, elválaszthatatlanul, t. i. az orvostudományunk és közegészségügyünk terén szükséges intézkedésekre, pótolni évi áprihs hó 15-én, csütörtökön. valókra. (Halljuk ! Halljuk !) Maga ez az ügy nem értelmiségi osztályunk egyik rétegének, t. i. az orvosi rendnek elhelyeződési és exisztenciális ügye, hanem az állam életének, az állam fejlődésének az érdeke. (Ugy van!) Sőt ez ügynek helyes és végleges megszervezése még területi integritásunk visszaállításának is egyik legfőbb biztositéka, mert nagyon jól tudjuk, hogy az anyagi megerősödés magában mitsem ér, hanem annak össze kell kapcsolódni a népesség számbeli megerősödésével is. Helyes, következetes egészségügyi népesedési politikát kell tehát csinálnunk, különösen most, a háború vérveszteségei után. Ez a jövendő lét vagy nemlét kérdése. A létéit folyó küzdelemben, a további érvényesülésben azé a nemzeté lesz a diadal, ahol egyrészt az anyák tudnak és akarnak nagyszámú és egészséges gyermekeket szülni, másrészt ahol a meglévő emberek egészségét a lehető legjobban meg tudják védeni. (Helyeslés.) Karafiáth Jenő: Helyes ifjúsági testnevelést akarunk ! Barla-Szabó József : Németország példája igazolja legjobban, hogy az egészségi kultúra a legjobb népesedési politika. 1885 óta Németországban is, épugy, mint minden kulturállamban, folytonosan csökké u a születések száma. Kitűnő szervezettséggel mégis el tudták érni, hogy a népesség száma gyarapszik a halálozások lecsökkentése folytán. Ugyanis 1871-ben Németországban tízezer ember közül még 310 ember halt meg, 1885-ben 280 és 1914-ben már csak 210. Magyarországon ugyanekkor 254 ember halt meg tízezer közül, vagyis mi 1914-ben még csak ott tartottunk, ahol a németek már húsz évvel előbb megelőztek bennünket. A háború vérveszteségei után különösen fontos a következetes egészségügyi politika feladatainak megoldása. E fontes feladatok megoldásának intézése és végrehajtó szervti, általában a közegészségügynek egész komplexuma ma egyesítve van a Népjóléti és Munkaügyi ministeriumban. Ez megelégedéssel tölti el az orvosi rendet és az egészségügy barátait, valamint megelégedéssel tölti el az is, hogy a közegészségügyi resszortministerium élén szakértő orvos áll. Egyet azonban nem tudunk megérteni, ez pedig az, miért kellett a közegészségügy cégéréül, ezen ügy látszólagos tengelyéül a munkaügyet választani, . . . Szabó József : Nincs is munkaügy ott ! Barla-Szabó József :... holott az utóbbi munkával a ministerium nem foglalkozik. (Felkiáltások a baloldalon : Népjóléti !) A népjóléti jelző ellen nincs kifogásom, csak a munkaügyi ellen, mert a ministeriumnak a munkaügyhöz nincs semmi köze. Az alkotmányosság ideiglenes helyreállításáról szóló 1920. évi I. t.-c. 6. §-ának ez az elnevezési megállapítása tehát nem helyes, épen ezért revízió alá veendő, megjavítandó annyival is inkább, mert nemzeti szempontból igen fontos, hogy bizonyos munkaügyek, így pl. a mezőgazdasági munkások ügye össze ne kapcsoltassék az ipari munkások