Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-26
A Nemzetgyűlés 26. ülése 1920. ál is foglalkoztatja. Meg kell említenem itt a Kereskedelemügyi Ministerium tisztviselői karának erre vonatkozó elaborátumát, amely hat pontba foglalta össze kívánságaikat. Eszerint egyéni sérelem nélkül, jogilag is megokoltan elbocsáthatók lennének: 1. a szabadkőmivesek és a nemzetre kártékony tanok követői; (Helyeslés.) 2. akiknek megélhetésüket biztosító vagyonuk van; 3. akik szolgálatuk után tűrhető nyugdíjat kaphatnának s azok, akiknek nagyon csekély szolgálati idejük van ; 4. a férjezett nők, ha nem családfentartók ; 5. minden leány, ha nem teljesen árva, vagy nem kifejezetten családfentartó ; 6. akiknek tanult mesterségük van, melyet újra folytathatnak. A magam részéről ehhez még két pontot csatolnék; 7. pontnak azt állítanám be, hogy : akiknek megvan a teljes nyugdíjazási jogosultságuk; 8. pontként, pedig: akiknek szolgálati működése ellen bármilyen szempontból jogos kifogások vannak. (Helyeslés.) Ki kell terjeszteni' a revíziót a közigazgatási tisztviselőkre, a közigazgatási hatóságokra is, mert egyrészt ott vannak a legtöbben, akiknek foglalkozása nobile officium, nemes kötelesség volt, de emellett megélhetésüket teljesen biztosító vagyoni állapotban vannak, másrészt pedig azért kell a revíziót ide kiterjeszteni, mert itt igen sokan, mondhatni feltűnő számban vannak olyanok, akik már régóta megértek a teljes nyugdij azonban a hatalom çs tekintély megtartása érdekében a végelgyengülésig akarják tartani tisztségeiket. Magam is tudok rá esetet a közelmúltból, t. Nemzetgyűlés, hogy Pest vármegyének egyik községe 42 év óta működő főjegyzőjétől évek óta akart szabadulni, megkísérelt erre vonatkozólag mindenféle békés lépést és végül is kénytelen volt a főjegyző visszaéléseinek feltárásával a belügyministerhez fordulni. A Belügyministerium az ügy referálását a vármegyére bizta . . . Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Ez törvény szerint van így! Barla-Szabó József: ... és a vármegye azóta, állandóan húzza-vonja a dolgot, kérdéseket intéz a belügyministeriumhoz aziránt, hogy az illető főjegyzőnek több ügye közül melyikhez nyúljon hozzá, melyiket intézze el? Usetty Ferenc: A fővárosnál is így van! Barla-Szabó József: T. Nemzetgyűlés! Sok tisztviselőt lehetne elhelyezni a körjegyzőknek és a jegyzőségeknek újra való átcsoportosításával is, mert ma már a jegyzőségek legnagyobb része túlságosan túlterhelt, ezek működési körének szétválasztásával, tehát tulajdonképen uj jegyzőségek felállításával a városi tisztviselői kart meglehetősen tehermentesíthetnénk. Revízió alá veendő az 1918 október 31-én elűzött községi tisztviselők, elsősorban a jegyzők ügye is Nagyon jól tudjuk, hogy igen sok méltánytalanság történt, de másfelől az is bivi április hó 15-én, csütörtökön. 439 zonyos, hogy a jegyzők egy része a háború alatt a kezükbe adott hatalommal, a katonai felmentések elsőfokú véleményezésével, az élelmezés igazságtalan intézésével a legnagyobb hibákat követte el. (Igaz ! Ugy van! a jobboldalon. Felkiáltások balfelől : Nem mindenütt !) Az 1919. évi 3886. ministerelnöki rendelet a jogfolytonosság helyreállításával a jegyzőket kivétel nélkül helyükre visszaállította. Nagyon helyes volt a jogfolytonosság helyreállítása, ezt azonban ugy kellett volna megcsinálni, hogy rendelkezést kellett volna ugyanide, ugyanebbe a rendeletbe beleállitani a jogtalanságok elkövetőinek megbüntetésére. Mert mit gondol £LZ RZ egyszerű nép arról a törvényről, amely kényszerrel épen azokat hozza vissza, akikről az esetek egész sorozatában volt megállapítható a törvénnyel szemben való visszaélés, a törvények megsértése? (Igaz! Ugy van!) Erezték a népnek ilyen vezetői is, hogy az ő visszatérésük tulajdonképen a nép hangulatának arculcsapása s ezért visszahelyezésüket, legtöbbször hatósági segédlettel, asszisztenciával vitték keresztül. Játszották a komédiát és kijelentették állásuk elfoglalásukkor, hogy ők egyedül a hatósági kényszernek engednek. Emellett azonban első dolguk volt, hogy visszahelyezkedve hatalmukba, régi pozícióikba, azok ellen, akik ő ellenük valaha jogos kifogásokat emeltek, személyi hajszát indítottak s a legtöbbször bolsevistáknak minősítve őket, minden előzetes vizsgálat nélkül egyszerűen letartóztatásba helyeztették őket. T. Nemzetgyűlés! A közigazgatás ilyen szempontból is revideálandó, hogy csak olyanok maradjanak ott, akik a népet megértik és szeretik, mert hiszen nagyon jól tudjuk mindannyian, hogy ennek a sokat csalódott népnek értelméhez, bizalmához az ut a szivén keresztül vezet. A tisztviselői létszámapasztással kapcsolatban keresztül lehetne vinni a közélet megtisztítását, az úgynevezett purifikációt is. Az erkölcsi felfogás romlottságának, a korrupciónak megindítása a nagytőkétől, a pénz hatalmától indult ki. (Igaz! Ügy van! a középen.) Hiszen nagyon jól tudjuk,hogy a közelmúltban nálunk is a politikai befolyásolhatóságnak, a megvesztegetésnek egy sima, elegáns formáját találta ki ez a nagytőke és pedig részben az államkormányzati tisztviselőknek, részben a törvényhozás tagjainak igazgatósági vagy felügyelőbizottsági tagokként való kinevezése formájában. Elénk emlékezetünkben van még a DésyLukács-féle pör is és annak bírósági ítélete, amely megállapította, hogy az 1910-iki választásoknál a többség az ő hatalmát pénzen, bankpénzen szerezte meg, olyan bankpénzer, amely jutalom volt az állam megkárosításáért. A háború meg épen a panamák labirintusait teremtette meg. Az erkölcsnélküliségnek valóságos járványa lépett fel, aminek következménye volt az, hogy a háború zajában iparkodtak ugy az 'államnál, mint a fővárosnál és a közigazgatásnál közéletünk vezetői közül igen
