Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-26
A Nemzetgyűlés 26. ülése 1920. évi áprüis hó 15-én, csütörtökön. 437 hogy miként kell helyesen cselekedni. Ez az érzés diktálja nekem, hogy felhivjam az önök figyelmét arra, hogy az egész világot aláaknázó, pénzzel és egyéb hasonló anyagi befolyásokkal dolgozó nemzetközi szervezeteknek romboló, pusztító tűzvésze után ne végezzünk félmunkát, hanem a tönkrement épületnek minden részét, még a bázisát, a fundamentumát is bontsuk széjjel, válogassuk darabokra és válogassuk ki abból az eddiginél erősebb építkezéshez a megfelelő sziklaköveket. Minden egyebet rideg mellőzéssel dobjunk félre, még akkor is, hogyha az a világkultúra haladásának képébe is volna öltöztetve ; mindenkit tegyünk # onnan félre, még emberfeletti, u. n. Übermensch ideáljának eszményképébe is volna öltözve. Súlyos betegségen estünk át, és e betegségbe majdnem belepusztultunk. A betegségen keresztülvergődő emberhez azonban elszáll a jóérzésüeknek a részvéte. Hozzánk is előbb-utóbb el fog szállani a győztesek rideg értelme felett uralkodó érzés, az az érzés, amelynek folytán ők megérzik, hogy a bolsevizmus szenvedései alatt mi őértük is véreztünk, és hogy már ezt megelőzően a világháborúban a pánszlávizmus ellen folytatott exisztenciális küzdelmünkben tulaj donképen a nyugati kultúráért is harcoltunk. (Igaz ! Ugy van !) Mi már a világháború folyamán is éreztük, hogy sokkal többet kívántak tőlünk, mint amennyit adnunk szabad lett volna, legutóbb pedig a volt külügyminister urnák a hadifoglyok számviszonyairól beterjesztett számadatai alapján láttuk, hogy erőinkből sokkal többet vettek el, mint amennyit óletbenmaradásunk szempontjából elvenni szabad lett volna v (Igaz ! Ugy van !) Es ez még mindig nem tudott bennünket tönkretenni. Most azonban utána vagyunk két u. n. forradalomnak, amelyek idegenek voltak a magyar faj vérétől (Igaz! Ugy van!) és amelyek kilenc hónap alatt többet ártottak nekünk, mint amennyit ártott a négy és negyedéves világháború. Még csak társadalmi forrongásnak, társadalmi evolúciónak sem lehet ezeket a forradalmakat nevezni. Hiszen nélkülözték egy elnyomott, egy szenvedő osztály jogos érvényesülési küzdelmének jellegét. Most Magyarország történelmi határállomásán állunk, és egy uj korszak építési munkájánál. Tegyük a tisztességet az országban uralkodóvá, és nemzeti érzéseinket telítsük keresztény erkölccsel és reális tartalommal. Mikor ezzel kapcsolatosan politikai viszonyainkat, itteni politikai elhelyezkedésünket érintem, tartózkodni kívánok ellentétek provokálásától. (Helyeslés.) Mert én csak súlyos feladatokat látok és ugy látom, hogy óriási életérdekeink szempontjából nekünk az erőinket egységesítenünk kell, nem pedig elmérgesitenünk. (Elénk helyeslés.) Ma, amikor a közjogi pártok eltűntek, a nemzeti politikának mindegyik pártja gazdasági alapon keresi az érvényesülést, gazdasági alapon keresi nemzetének a munkaalkalmat, a haladást, a jólétet és a boldogulást. Egységes tehát mindegyik pártban a központi centripetális erő, és mégis valami elválaszt bennünket. Nagyon helyesen jegyezte meg Vass József t. képviselőtársunk a közelmúltban, hogy elválaszt valami bennünket, valami kézzel meg nem fogható, valami imponderabile, t. i. a pártok felületes feszültségi ereje. Ugy van, ez az, ami elválaszt bennünket. Ez azonban szerintem áthidalhatatlan elválasztó erő, mert a geometria tanításaiból tudjuk, hogy egységes centripetális erő mellett is a különböző erejű és irányú felületes lökőerők megakadályozzák a körképződést, sőt a különböző irányú és erejű centrifugális erők a megalakult egységes kört is könnyen szétrobbanthatják. Már pedig határozottan megállapítható, hogy a két párt szerkezeti felépítésében igenis óriási a különbség, és ezeket az ellentéteket letompítani vagy teljesen eltörülni nem lehet. A Kisgazda- és Földmivespárt programmjában az agrárius jelleg a hajót, ezzel ellentétben a keresztény jelleg az iránytűt jelenti. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának programmjában a keresztény jelleg a hajó, mig az agrárius jelleg a többi közt csak az egyik iránymutató. Ebből tehát az is következik, hogy a keresztény jelleg már magábanvéve is sokfelé szétágazó, sokfelé irányuló fogalom. Ezzel ellentétben a Kisgazda- és Földmivespárt programmja konkrétumon, reális alapon épült fel, t. i. a földmives polgári társadalomnak érdekközösségén, amelynek nemzetépítő hivatása van; ez a hivatás pedig : agrárországunk teljesítőképességének teljes kihasználása. Csakugyan mai szomorú viszonyaink közt anyagi megerősödésünknek úgyszólván egyetlen kizárólagos letéteményese országunk földmives társadalma, és szerencsére ez a kisgazda társadalom a nemzetnek nem egy magát elszigetelő, nem osztályharcot hirdető osztálya, hanem polgári társadalmunknak ma már méltó helyét elfoglaló többsége, Nemzetgyűlésünknek és e pártnak egyik legértékesebb eleme, mindnyájunknak családja, eredendő törzsfája. (Ugy van! a jobboldalon.) Ezért nem áll és nem is állhat e párt osztálypolitika alapján, mert hiszen épen államunk létérdeke, hogy a gazdatársadalmat, ennek érdekeit és ezáltal a mezőgazdaságnak a teljesítőképességét, többtermelését lehető leghathatósabban védje. De másrészt ez az oka annak, hogy gazdatársadalmunk nemzetépítő polgárai öntudatán megtörik a sociáldemokráciának továbbfejlődése. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A mai súlyos viszonyok között mindenkinek kötelessége, hogy a reális politikát folytató gazdasági pártokat munkájukban lehető legerősebben támogassa. Épen ezért nem szabad a
