Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-26

436 A Nemzetgyűlés 26. ülése 1920. évi április hó 15-én, csütörtökön. a kisiparral foglalkozókat lesz kénytelen rendkívüli adókkal sújtani, ezáltal kockáztatja a többtermelés lehetőségét, mert megfosztja a kisgazdát, az iparost szükséges üzleti tőkéjétől, (Ugy van!) Már pedig nagyon kívánatos, hogy az az üzleti tőke rendelkezésére álljon, mert ha ő maga nem tudott volna szerezni, az államnak lenne első kötelessége sietni és a kisgazdát, kisiparost forgótőkével ellátni. (Ugy van!) Igen tisztelt Nemzetgyűlés! Ennek káros következményét abban is látnám, hogy ha a többtermelést biztosító gazdaközönséget tűlterhelnők, akkor kénytelen lenne az ő intenzív gazdálkodásához szükséges marhaállományát leszállítani és ezzel kockáztatva látnám az egész vonalon a többtermelést, kockáztatva látnám az állam rendes bevételi forrásait. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés! Nem akarom felfogásomat e tekintetben tovább kifejteni, de azt hiszem, ha a többtermeléstől várjuk a nemzeti megújhodást, akkor ennek a kormánynak mindent el keli követnie, hogy a többtermelés lehetősége meglegyen. Egy másik rendkívüli adóformában is fedezhetőknek vélem a rendkivüli szükségleteket és ez a rendkivüli adóforma: az igazságos, progresszív adórendszer szükséges behozatala. (Ugy van! balfelől.) Szükségesnek tartom ezt azért, mert ezzel is olyan tőkék fognak jobban megadóztatni, amelyek improduktivitásukban nincsenek korlátozva. Be fogják látni maguk a mi nagytőkéseink és nagybirtokosaink is, hogy csak akkor van ebben az országban biztosítva a tulajdonnak szentsége és érintetlensége, ha egészséges, konszolidált közhatalmi szervezet áll mögöttünk. Ezért nem gondolnám, hogy e progresszív adórendszer behozatala ellen bárkinek is aggálya vagy kifogása lenne. Igen t. Nemzetgyűlés! Még csak a pénzügymini ster ur részéről az általa javasolt kivételes eszközök igénybevátelére vonatkozólag felhozott indokoknak helytelenségére akarok kitérni. A pénzügyminister ur ugyanis azt mondta bevezető beszédének indokolásában, hogy sokan beszélnek arról, hogy a hadinyereségből és üzérkedésből eredő jövedelmeket nagy adókkal kell megterhelni; az ő véleménye szerint azonban ettől nem várható valami nagy nemzeti jövedelem. Igen, én magam is nagyon jól tudom, hogy a sülyedő hajót egy mentőcsónak nem fogja teljesen megmenteni az elsülyedéstől, de több mentőcsónakkal a hajón lévő értékeket igenis meg* lehet menteni. Én csak azt mondhatom a pénzügyminister urnák, próbálja meg igénybe venni ezt az általam javasolt kivételes eszközt és meg fogja látni, hogy Sándor Pál t. képviselőtársam választóközönsége azonnal fel fog zúdulni, pedig ahogy én ismerem őket, ezek nem szoktak holmi csekélységek miatt érzékenykedni. Kifogásolom továbbá a pénzügyminister ur indokolásának azt a részét is, amelyben azt mondja, hogy a háborúban összegyűlt millióknak, azoknak a hirtelen felhalmozott nagy összegeknek vagyondézsma alakjában elsősorban való igénybevételétől sem vár nagy eredményt, mert az automobilon járó kereskedők, akiknek feleségei butonokkal ékeskednek, még nem mutatják az igazi gazdasági jólétet. Méltóztassék csak elképzelni, hány hadiszállítója volt az államnak, mennyi az üzérkedők száma ebben az országban és minden vagyon, minden tőke a hosszú ötéves háború alatt az ő kezükbe vándorolt. Szükségesnek tartom tehát, hogy a pénzügyminister ur az államháztartás rendbehozására elsősorban ezekhez a tőkékhez nyúljon. (Ugy van! Ugy van !) Ezek voltak, t. Nemzetgyűlés, az én aggályaim, amelyeket a felhatalmazási törvényjavaslattal szemben felhozni bátor voltam. Tudom azt, hogy ezeknek a kivételes eszközöknek igénybevételéhez szükséges volna az, hogy pénzügyi kormányzatunk egy egészséges pénzügyi tervet készítsen elő. Egészséges pénzügyi terv nélkül nem tartom keresztülvihetőnek azt a pénzügyi és gazdasági konszolidálódást, amire pedig végtelenül sürgős szükségünk volna. Mert csak egy egészséges pénzügyi terv ébresztheti fel a bizalmat az államhatalom iránt és csak egy egészséges pénzügyi terv erősítheti meg állami hitelünket kifelé is. Én, t. Nemzetgyűlés, teljes tudatában vagyok a feladat nehézségének; tudom azt, hogy ez óriási felelősséggel jár, de azt is tudom, hogy akik a mai időben vállalkoztak a közügyek intézésére, azok vagy megértik a kor intő szavát és akkor cselekményeikért az utókor áldása, vagy pedig saját önös céljaikat szolgálják, akkor pedig az utókor átka fogja működésüket kisérni. Ezeket voltam bátor, t. Nemzetgyűlés, a pénzügyminister ur figyelmébe ajánlani. (Élénk helyeslés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra ki következik? Frühwirth Mátyás jegyző: Barla-Szabó József. Barla-Szabó József: T. Nemzetgyűlés! A pénzügyminister ur által beterjesztett s az államháztartás viteléről szóló törvényjavaslatot megszavazom. Mai súlyos viszonyaink között azonban szükségesnek tartom, hogy a költségvetésnek állami létünkkel, nemzeti életünkkel összekapcsolódó vonatkozásainál egy-egy pillanatra megállapodjam és azokat elsősorban nemzeti és emberi érzéseink álláspontjáról, másrészt pedig tárgyilagos megjegyzések formájában bírálattal illessem. (Halljuk! Halljuk!) Különösen hangsúlyozom, hogy elsősorban érzelmi momentumaink alapján kivan ok szólni, mert a világkultúra mezébe öltöztetett hazugság volt az, hogy a világot elsősorban a nemzetközi magaslatra emelkedni tudó értelem és okoskodás irányítja. A világot elsősorban is az érzés irányitja, (Ugy van!) még pedig az az érzés, mely a szenvedések és nyomorúságok láttával hivja fel az értelmet és okoskodást arra,