Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-4

34 A Nemzetgyűlés 4. ülése 1920. évi február hó 23-án, hétfőn. Kérem a Nemzetgyűlést, hogy a formalitásokon mielőbb essünk át. Én vádat emelek önmagunk ellen. Ha az az obstrukciók idején a képviselők nemcsak a nappalukat, de az éjjelüket is feláldozták, akkor most, midőn a nemzet olyan katasztrofális helyzetben vau, amilyenben még sohasem volt, illúzió-szegetten állapítom meg, hogy a nemzetgyűlés béketempóban ülésezik. Otperczes szüneteket rendelnek el, azután kimondják, hogy holnap nem lesz ülés, holnapután bizottságokat alakítunk stb. Ha lehetett az obstrukció idején éjszakákat is lefoglalni, akkor most, a nemzet anarchisztikus helyzetében, folytatólagos üléseket kellene tartani, hogy az országnak ez a súlyos helyzete mielőbb megváltozzék és hogy az országnak a Nemzetgyűlésbe helyezett utolsó reménysége ki ne lobbanjon. Kérem önöket, hogy a tárgyalás tempójába bizonyos lendületet vigyünk be. Az igen tisztelt ministerelnök ur emiitette, hogy elkészült az első törvényjavaslat tervezete s ha ennek a tárgyalásán átesünk, rögtön a produktiv munka terére léphetünk. Óhajtanám már ezt látni a nyolcnapi ülésezés után. Kérem, ne üljünk fel annak, hogy, ha pártközi konferenciákon valami ellentét keletkezik és valakinek nem tetszik valami, halasztást szenvedjen az első törvényjavaslat tárgyalása. Essünk át mielőbb a szükséges formalitásokon anélkül, hogy a legalitás elvét megsértenők és fogjunk hozzá mielőbb a produktiv munkához. (Helyeslés.) Meg kell akadályoznunk minden vonalon a lezüllést és a keresztény nemzeti kurzusnak vigyorokban való lejáratását, devalválását. En, aki az élet realitásait nem az excellenciás idegzetek retortáin keresztül kapom, amikor a hazugság igazsággá változik, mig az excellenciás idegzetig ér, igenis megállapítom, hogy a nemzet tőlünk mint utolsó illúzió-forrásától a nemzeti katasztrófa megszüntetését a krisztusi gesztust, s a gazemberség szuverenitásának megdöntését várja. Amig itt a t. Ház szuverenitásáról beszélünk, addig az utcán minden nemzetellenes, minden antikrisztián, minden demagóg erő az ő szuverónségóvel tombol Amig bevándorolt galiciánerek itt 1200 koronás tortákat tudnak enni és amig saját fajtánk, a nemzet mártírjai, akik a megszállott területeken az esküt nem akarták letenni, egy marék kenyérhez sem jutnak, addig mi a formalitások békebeli tempójában haladunk. Igen kérem, hogy a formalitásokon essünk át mielőbb, bizonyos svungot, bizonyos tempót, bizonyos gyorsított sürgősségi iramot vigyünk bele a formalitásokba, hogy azután rátérhessünk a produktiv munkára, nem a demagógiának, hanem a cselekvésnek a mezejére. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : Óhajt még valaki szólni ? Budaváry László ! Budaváry László : T. Nemzetgyűlés ! Szmrecsányi t. képviselőtársunk az imént szép szavakkal vázolta a jövő teendőit, azokat a feladatokat, amelyeket a most egybegyűlt Nemzetgyűlésnek minél sürgősebben meg kell oldania. Felszólítást intézett az egyes kormányférfiakhoz, hogy milyen törvényjavaslatokat terjeszszenek be sürgősen a Ház elé megvitatás czéljából. Vannak azonban olyan kérdések, amelyek egyáltalán nem tűrnek halasztást. Hallottam itt most szót emelni az áruuzsora letöréséről. Ez a kérdés nem várhat addig, amig az illető kormány férfiu r megfelelő törvényjavaslatot fog benyújtani. Én igenis azt vallom és velem együtt azt vallják a népek milliói, hogy az áruuzsorát máról holnapra kíméletlen kézzel le kell törni, mert Magyarország nem állhat meg ebben a rettenetes fergetegben, ha a népek milliói elégedetlenek és kenyér nélkül tengődnek. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) En tehát arra kérem a kormányt, hasson oda, hogy máról holnapra letörjék az áruuzsorát, szüntessék meg a lánckereskedelmet, amely nem egyéb, mint a politikai téren visszamaradt zsidóságnak gazdasági hadüzenete a magyar nép ellen. (Elénk helyeslés, tetszés és taps a baloldalon.) Amikor szegény munkástestvérünk óriási összegekért sem képes megszerezni mindennapi betevő falatját, akkor 8 korona ezüst pénzért annyi lisztet kapni, amennyi jól esik, — persze ott, ahol a liszt el van rejtve. Amig becsületes keresztény munkáscsaládjaink fűtetlen lakásokban kénytelenek egészségüket feláldozni, addig kávéházakban, vendéglőkben ott dőzsölnek jól befűtött helyiségekben azok, akik a mi véres verejtékünk árán szerzett filléreket illegitim utón a saját zsebükbe vándoroltatták. (Igaz! Ugy van! a baloldalon). Ezek azok a kérdések, amelyek nem tűrnek halasztást, ezek azok a kérdések, amelyeket még a törvényjavaslatok letárgyalása előtt sürgősen meg kell oldani. Hadd lássa a nép, hogy igenis, tudunk tenni, akarunk tenni érette, nem riadunk meg attól, hogy a szennyes sajtó milyen rágalmakkal illet minket, nem riadunk meg attól, ha gúnyos mosolylyal néznek reánk a Galíciából bevándoroltak, akik itt a mi véreinket kiszorították nyugodt, békés lakásukból. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Künn jártam választókerületem egyik községében, Dunakeszin, ahol 322 menekült vasutas család van deszkabódékban elhelyezve. Térden állva panaszkodtak és könyörögtek, hogy legalább egy marék szenet, egy marék lisztet, vagy ha az nincsen, adjunk állatoknak való kukoricát, hogy szegény gyermekeiknek valami ennivalót tudjanak juttatni. Mikor a börzebárók 10—12 szobás lakásokban laknak, türhetjük-e, hogy a legbecsületesebb magyarok, akik épen a hazájukhoz való ragaszkodásból hagyták ott régi megszokott otthonukat és eljöttek közénk nyomorogni,