Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-25

A Nemzetgyűlés 25. ülése 1920, hány balt meg. Nem akarom mondani : kár, hogy nem halt meg egy sem. (Zaj a jobboldalon.) Karafiáth Jenő : Ilyet nem szabad mondani. (Zaj a baloldalon. Halljuk! jóbbfelöl.) Hegedüs György : A középosztály szintén nem vérzett ennyire, de mekkora azoknak a száma, akik a falu népéből az akasztófán és Szamuely géppuskái előtt vérzettek el. (Zaj a baloldalon.) Egy osztály sem volt oly tagadhatatlanul erős, amely nem ingott meg, a mikor a májusi tüntetés tömegeit növelte minden társadalmi osztály, mint a falu népe. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ezt el kell ismerni, ezzel nem követünk el bűnt. (Állandó zaj a baloldalon.) Ott kell lerakni a magyar állam uj épületének fundamentumát, ahol a legerősebben áll, hogy az sehol többé léket ne kaphasson. Mi ezt meg akarjuk acélozni épen a falu népével. (Zaj a baloldalon.) A napokban leszólta egy t. képviselőtársunk ezt a parlamentet. Azt mondta, hogy nem vállalhatja a felelősséget azért, hogy egy ilyen parlament jött össze. (Zaj. Félkiáltások a baloldalon : Tagadjuk !) Hát, t. Nemzetgyűlés, igaz, hogy ebből a parlamentből hiányoznak nagyrészben az úgynevezett hivatásos politikusok, hiányzanak nagyrészben azok is, akiknek képviselőségéhez elég volt a megszületés ténye, sajnos hiányzik nagyon sok tartalmas ember is, — hisszük, hogy ez reparálódni fog a jövőben — azonban mi ennek ellenére mégis felelősséget vállalunk azért, ami a Nemzetgyűlésen történt és felelősséget vállalunk ezzel azért is, hogy a régi gondolkozású parlament ide többé visszatérni nem fog (Helyeslés.) és annak osztálygőgjében nem fognak bugyborékolni azok, akik tekintélyüket és állásukat nem a munkával és a tudással szerezték meg. Ezzel én nem akartam a régi tradiciót bántani, Isten ments, én magam vagyok annak legnagyobb tisztelője —• hiszen az a magyar történelemnek egy el nem szakadt fonalát képezi — azonban azt mondom, hogy az én szemem előtt ma csak az arisztokrata, aki a tudás, a munka, a szorgalom terén is arisztokrata. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Valami kesernyés mosolylyal kell arról beszélni, hogy az ország elveszett, de visszanyerte függetlenségét. Megmérhetetlen az az áldozat, amelyet tőle ezért a történelem megkívánt. Ez a függetlenség azonban olyan lánctól is megszabadított bennünket, amely már hosszú évszázadok óta belevágódott a magyar húsba és a magyar csontig hatolt az ő aranyos pántjaival. A közös ügyeket értem ezalatt. A mi álláspontunk ebben a kérdésben az, hogy a nemzet minden téren visszanyerte szabad önrendelkezési jogát. (Ugy van ! Ugy van ! Taps a jobboldalon.) Ez a párt az ő magyarságával és avval az alappal, amelyen nyugszik, a függetlenségi törekvéseknek leghivatottobb örököse és az is akar lenni. A magyar függetlenség, a szabad önrendelkezési joga, szabad és visszaszerzendő Magyarország, annak fénye és gazdagsága a mi szivünk vágya, ez pártunk minden tagjáé, ez vezéreinké, akik ennek a törekvésnek hű zászlóévi április hó 14-én, szerdán. 399 hordozói. Hisszük, hogy ezen jogunkat meg fogja védeni az a férfi, akinek kezébe nem régen akkora tisztelettel és rajongással olyan óriási hatalmat helyeztünk. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Ha a Kisgazdapárt programmjába beletekintünk, akkor abból legelőször a földmives osztálynak szinte könyörgő szava kiált ki a földbirtokreform után. Ez az a pont, amely körül szerintünk a nemzet jövője forog, amely nélkül ebben az országban rend és nyugalom nem lehet. A földbirtokreform az az ut, amely a magyar falut elvezeti az igéret földjére. Tudja ez a párt nagyon jól hogy akadályok gördülnek útjába. Hiszen hirlik, nem is annyira itt, mint inkább a Házon kivül, hogy ebből a reformból nem lesz semmi. Tudjuk, hogy a nagy földbirtok irtózik attól az uri sorstól, amelybe felosztása által kerül. Tudjuk, hogy a gazdagság gyűlöli a szegénységet, hogy a gazdagsággal szemben az erkölcs is tehetetlen, (Zaj a jobb- és baloldalon.) azonban ez eggyel több ok arra, hogy mi a földbirtokreformjavaslatot minden más javaslatnál fontosabb javaslatként várjuk ide a parlament elé. Itt nem statisztikával dolgozunk, itt mi nem akarunk adatokat felhozni és nem érzékenykedünk, hanem azt mondjuk, hogy minden nagy birtok ott, ahol arra a falunak, mint jogi személynek vagy a falu lakosainak szüksége van, mérsékelt áron törvény segítségével, igenis, kisajátittassék. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Nem hiszem, hogy akadna valaki, aki ennek szükségét be ne látná, bár határozottan elitélem azt a lármát, amely azt mondja, hogy le kell rombolni teljesen a nagybirtokot. Nem, kérem, mi ezt nem akarjuk. (Helyeslés a baloldalon. Felkiáltások jobbfelől : Nem ! Nem !) Hiszen bármilyen kiterjedésű legyen is az a földbirtokreform, a nagybirtoknak talán egyharmadrészét sem fogja igényelni és a nagybirtokra feltétlenül szükség is van a mi véleményünk szerint a többtermelés és a városok ellátása céljából. Mi csak azt mondjuk, hogy a falunak arra érdemes és földmiveiéssel foglalkozó tagjai sürgősen kapjanak részt abból az anyai földből, a melyért annyit szenvedtek. Gaál Gaszton : Amelyért annyi vérük hullt. Hegedüs György : Legyen minél több becsületes magyar embernek egy kis földje, amely ehhez a hazához köti, hogy ne legyen kénytelen újra Amerikába menni, vagy a városok gyáraiba, ahol az Internationale miazmáit szedi magába. Mert aki ehhez a földhöz van kötve, az az áldást felülről kapja és az nemcsak magyarnak* hanem kereszténynek is jobb. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Millió ember él a nagybirtok jármában. Hát nyíljék meg már egyszer annak a jognak könyve és juttassa földhöz azokat, akik a nagybirtokokat megművelik. Hiszen minden uj gazdaság «erős vára lesz a kereszténységnek és a magyarságnak. Ezért elsősorban ki kell küszöbölni azokat a törvényeket, amelyek megkötik az ingatlanforgalmat. Meg kell szüntetni az 1687 : XC. törvénycikket, továbbá az 1723 : L. törvénycikket, fel kell szabadítani a holtkézibirtokot az ingatlanforgalom számára,