Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-4

A Nemzetgyűlés 4. ülése 1920. esetlen csonka országban félannyian se vagyunk magyarok, mint amennyien előbb voltunk. (Ugy van ! Ugy van 1) A kormanyelnok úrhoz azt a kérést intézem, méltóztassék hozzájárulni ama konkrét javasla­tunkhoz, melyet a tárgyalás gyorsítása érdekében tettem azért, hogy az alkotó munka mielőbb meg­indulhasson. Tisztelt képviselőtársaimat pedig arra kérem, fogadják oly jósziwel és jóakarattal az általam előadottakat, mint amilyen jósziwel és becsületes jószándékkal mondottam el azokat, mint magyar a magyarokhoz. (Ugy van ! Taps half elől.) Gondoljunk mindannyian arra, hogy tőlünk függ, vájjon a nemzetnek, sőt a késő utó­kornak elismerése és hálája, vagy pedig megvetése és átka lesz-e rajtank és emlékünkön. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps balfelől.J Elnök: A ministerelnök ur kíván szólni! (Halljuk ! Halljuk !) Huszár Károly ministerelnök: Tisztelt Nem­zetgyűlés ! Megnyugtathatom a magyar közvé­leményt : minden ministeriumban lázasan dol­goznak s a Nemzetgyűlésnek a legrövidebb időn belül óriási munkaanyaga lesz. Nem attól kell tartanunk, hogy nem lesz mit dolgoznánk, ha­nem inkább az tölt el aggodalommal, lesz-e a Nemzetgyűlésben elég hajlandóság arra, hogy ke­vesebbet beszéljünk és többet határozzunk. (Élénk felkiáltások : Lesz !) Azon a véleményen vagyok, hogy nem hosszú beszédeket és szónoklatokat, hanem bölcs, üdvös, erélyes határozatokat vár tőlünk az egész ország. (Ugy van ! Ugy van !) Annak a szociális reformmunkának, amelyre szükségünk van, semmi akadálya nincs. Az a né­hány nap, amely most még eltelik, nem elveszett idő. Annak a felelős kormánynál-, amely pro­grammját elő fogja terjeszteni, az a közbeeső két­három nap vagy hét azért szükséges, nehogy hebe-hurgya munka történjék és hogy ami elő­terjesztetik, oly meggondoltan és megfontoltan kerüljön a ház asztalára, hogy minden hosszadal­mas obstrukciós viták nélkül sürgősen tárgyal­tassék le. (Ugy van ! Ugy van !) Ha már elhangzott itt ez a beszéd, én is csak egyetlenegy kívánságot szeretnék ehhez hozzá­fűzni. (Halljuk! Halljuk!) Az ország főbenjáró nagy érdekének tartom, hogy a kortesbeszédek és cselekvések s a kortes­életből hátramaradt ellentétek ebből a teremből végképen maradjanak ki (Ugy van! Ugy van!) és pártkülönbség nélkül, jobbról és balról egyaránt minden párt és minden képviselő csak azt tegye és azt mondja ebben a teremben, ami a hazának és a nemzet egyetemes érdekének áll szolgálatá­ban, és minden egyéni és minden részleges párt­érdek háttérbe szoruljon ezzel szemben. Ezen a plattformon találkozni fogunk. Az alapgondola­tokban a Nemzetgyűlésnek óriási nagy többsége teljesen egyetért. (Ugy van!) A keresztény nép intézményes uralmát, a keresztény nemzeti gon­dolat erőteljes kifejlesztését és egészséges szociá­lis reformokat akarunk. Ha egyetértünk ezekben évi február hó 23-án, hétfőn. 31 a fő, alapvető gondolatokban, nagyon könnyű lesz az együttdolgozás. (Ugy van!) Ehhez kérem én az egész Nemzetgyűlés támogatását. (Élénk helyeslés a ház minden oldalán.) Elnök: A közélelmezési minister ur kivan szólni. Szabó István (nagyatádi) közélelmezési mi­nister : T. Nemzetgyűlés ! Szmrecsányí barátom felszólalását némi megjegyzéssel kivánom Isisérni. (Halljuk! Halljuk! a jobbóldalon.) Elismerem, hogy maga a felszólalás olyan volt, amilyennek az adott helyzetben lennie kel­lett (Igaz ! Ugy van !), bár az a véleményem, hogy inkább akkor lett volna az ideje, amikor — most már ugy is rövid idő múlva — az uj kormány megalakul és itt a Házban munkaterveiről pro­grammot ad. Mindazonáltal az ilyen felszólalás mindenkor helyénvaló. T. Nemzetgyűlés ! Szmrecsányi barátom ön­érzetesen hivatkozott arra, hogy az a párt, amely évtizedeken keresztül hirdette a keresztény esz­méket, most diadalt aratott a választásokon és megszaporodva jött ide be, hogy eszméinek ér­vényt is szerezzen. T. Nemzetgyűlés ! Én ugyan­azzal az önérzettel mondhatom el ugyanazt. A Kisgazda- és Földmivespárt szintén már egy év­tized óta hirdette a volt képviselőházban a maga eszméit. Én is önérzettel állapithatom meg, hogy a Kisgazdapártnak tiz évvel ezelőtt hirdetett esz­méiből semmit fel nem kellett adnia és a legna­gyabb örömmel látom én is, hogy eszméi, törek­vései most a megvalósulás stádiumába jutottak, annál is inkább, mert ebben a kérdésben a Nem­zetgyűlésnek mind a két nagy pártja teljesen egyetért. (Élénk tetszés és taps a jobboldalon.) Én is önérzettel hivatkozhatom erre r mert hiszen a Kisgazda- és Földmivespárt, a mely a múlt országgyűlésen még alig néhány emberrel volt képviselve és mindig ellenzéket alkotott, ma az egyetlen párt, amelynek nem kellett cí­met változtatni, nem kellett más cégért kiirni, nem kellett más programmot felvenni, mert a kö­vetkezmények teljesen igazolták az ő programm­ját. Ma mindenki tudja és vallja, hogy Magyar­országon meg kell változtatni a birtokelcszlás mai egészségtelen helyzetét. A birtokreform volt az alapfeltétele a Kisgazda- és Földmivespártnak, ez a programm adta meg a párt létalapját, ez jut­tatta erőhöz és fejlődéshez. Ezt a programmot lehetett ideig-óráig halogatni, de ma már nem mellőzheti senki. (Igaz ! Ugy van !) Én a legnagyobb örömmel hallottam Szmre­csányi barátom nyilatkozatát, mert ugy látom, hogy ebben a kérdésben teljesen egyetértünk. ( ügy van !) Rassay Károly : Miben nem értünk egyet ? (Felkiáltások a jobboldalon : A Habsburgokban !) Szabó István (nagyatádi) közélelmezési mi­nister: Sok kérdés lesz még, amiben nem értünk egyet. Hiszen nincs a természetben két egyforma fa, nincs két egyforma egyén. A gondolkozások, a felfogások igen különbözők. Nem lehet kivarrni

Next

/
Oldalképek
Tartalom