Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-4

32 A Nemzetgyűlés 4. ülése 1920. évi február hó 23-án, hétfőn. senkitől, hogy ugyanazt vallja, amit én mondok, vagy más. De ha már megvan a törekvés arra, hogy azokat a pontokat keressük, melyek össze­hoznak bennünket és ne azokat élezzük ki, me­lyek esetleg elválaszthatnak egymástól, (Helyes­lés.) ez mindenesetre már egyik bizonysága és jele annak, hogy itt megvan a jóakarat és szán­dék arra, hogy minél több kérdésben egyetérthes­sünk. (Élénk helyeslés.) Amidőn én a földbirtokreformmal kapcsolat­ban ezelőtt tiz évvel mondtam azt, amit Szmre­csányi barátom most elmondott, akkor engem földosztónak, anarchistának s mindennek elmond­tak a világon, csak jónak nem, (Ugy van ! a jobb­oldalon.) pedig meggyőződésből beszéltem és iga­zat mondtam. Megérett a dolog és én igazán na­gyon örülök annak, amit Szmrecsányi barátom megállapított, hogy a mai birtokmegoszlás nem lehet olyan szentség, melyet a magántulajdon elvével lehet védelmezni. A birtokmegoszlás már ős időktől fogva a nemzetek, a népek főproblémái közé tartozott. Hiszen látjuk a történelemből, hogy már a rómaiaknál is óriási mérkőzések foly­tak a tekintetben, hogyan oszszák el a haza föld­jét, hogyan adják ki azt művelésre, milyen kate­góriáknak, milyen osztályoknak. Látjuk a régi germánok beosztását, olvashatjuk a bibliából a régi beosztásokat, hogy minden hét évben újra osztották ki a földet. (Ugy van!) Annak megál­lapítása tehát, hogy egy ország, egy nép milyen birtokmegoszlást tart a legalkalmasabbnak arra, hogy a nemzetnek, az országnak népe boldogul­jon, mindig az illető nemzet kizárólagos joga. (Igaz ! Ugy van 1) Nagyon örülök annak, amit Szmrecsányi ba­rátom arra nézve mondott, hogy még azok között a nagybirtokosaink között is, akik felismerve a helyzetnek a fontosságát, megkezdték birtokaik részben való bérbeadását, némelyek olyanképen járnak el, amit a Nemzetgyűlés egyáltalában nem szentesithet. Nekem is az a legnagyobb kifogá­som, hogy vannak birtokosok, akik bérbeadják földjeiket terményekért, természetbem szolgálta­tásokért, ami a régi dézsma-rendszernek felel meg. Az uj időkbe ez be nem illeszthető. (Zaj a bal­oldalon.) Itt van az, amiben nem teljesen értünk egyet, de majd megpróbálunk egyetérteni. Kér­dem, nem j ogos-e ma is a népnek a panasza, mely évtizedek óta azt mondotta, hogy abból a nagy­birtokból, mely ott van mellette, a kertje alatt, amely "évtizedek óta bérlő kezén és a legtöbb esetben zsidó bérlő kezén van (Felkiáltások a balol­dalon : Ez az !), nem kell nekem az egész birtok, csak azt a részt adjátok nekem bérbe, amely a körtem alatt van, én is megfizetem, sőt még töb­bet is fizetek (Ugy van! Ugy van!), de soha nem hallgattak rá. (Ugy van! ügy van! Taps.) A mi hivatásunk az, hogy ezen segítsünk. (Ugy van ! Ugy van !) A legnagyobb örömmel üdvözöljük azokat, akik megértik a kor intő szavát és ezt már előre saját jószántukból megteszik; de ha száz nagy­birtokos közül csak egy is találkozik, aki ezt nem teszi meg, akkor már kell a kisajátítási törvényt alkalmazni. (Élénk helyeslés es taps.) De vigyáz­zunk, az a nép, amely eddig azért panaszkodott, mert nem adnak neki a nagybérletből és ezért Amerikába kellett kivándorolnia, most kap néhol földet, de most azon panaszkodik, hogy vannak nagybirtokosok, akik másfél métermázsa buzát kivannak érte évenként haszonbérül, akármi te­remjen is abban a földben. Most ez a nép azt mondja, hogy eddig annak a zsidónak odaadta 10—15 koronáért, azért a hold földért ma tőlem makszimális árban is 450 koronát kér. Szmrecsányi barátom is célzott ezekre a dolgokra. Mindenesetre ennek a Nemzet­gyűlésnek lesz a legsürgősebb feladatai közé soro­zandó az, hogy ezeket a dolgokat ugy rendezze, ahogy azt a népnek, az országnak, a nemzetnek érdeke megköveteli. (Ugy van! Helyeslés jobb­felőli Én csak azt kivántam igen röviden leszögezni, hogy ugy látom, ebben a kérdésben teljesen egyet­értünk. (Ugy van !) Énnekem végtelen örömet okozott ez. Őszintén kijelentem, én, aki itt több mint tiz éve hirdettem ezeket az eszméket, nem találtam megértésre a kormányzópártoknál soha. nem lehetett ezen a téren semmi eredményt elér­nem. De ma, amikor az Országos Kisgazda- és Föld­mivespárt ily szép számmal, ily erősen megszapo­rodva bejött a Nemzetgyűlésbe, ez már magában véve is elég erős ahhoz, hogy érvényt szerezzen régi programmj ának. Természetesen kétszeresen örülünk annak, hogy a másik párt programmj á­ban is benne van ez. Hisz különben is a program­mok között nincs oly sok különbség (Ugy van!) és a más cim alatt bejött pártoknál is ugyanezt az akaratot és szándékot találjuk meg. Meg lehet tehát találni, t. Nemzetgyűlés, az együttműködésre az alapot, de nem a gyanúsítá­sok eszközével (Ugy van!), nem a gyanúsítások terén, mert hiszen mindnyájan emberek vagyunk, senki sem tökéletes, talán nem meri magáról senkisem a*zt mondani, hogy ő tökéletes. Hubá­kat lehet valakire mondani és ráfogni, de tessék azokat előbb megvizsgálni és c§ak azután Ítéle­tet mondani. (Helyeslés jóbbfelől.) És én ki­jelentem azt, hogyha mi komolyan akarunk, mint ahogy örömmel látom, hogy akarunk együttműködni hazánk javára, ez nem a Palla­vicini őrgróf nemzetgyűlési tag ur által kö­vetett módszerrel érhető el (Ugy van! jóbbfelől.), hanem azzal a módszerrel, amit Szmrecsányi bará­tom hangoztatott. Nem akarok itt nagyot mon­dani, t. Nemzetgyűlés, amikor csak azt mondom, egyszerű magyar szavamjárásával, ahogyan a jó nap, ugy a fogadj isten. Ha mi a másik párt részé­ről nemcsak ilyen hangokat, hanem ilyen tetteket is kapunk, számithatnak rá, hogy mi ugyanazzal az előzékenységgel, ugyanazzal a barátsággal fog­juk azt viszcnomi. (Általános élénk helyeslés, él­jenzés és taps.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom