Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-4

32 A Nemzetgyűlés 4. ülése 1920. évi február hó 23-án, hétfőn. senkitől, hogy ugyanazt vallja, amit én mondok, vagy más. De ha már megvan a törekvés arra, hogy azokat a pontokat keressük, melyek összehoznak bennünket és ne azokat élezzük ki, melyek esetleg elválaszthatnak egymástól, (Helyeslés.) ez mindenesetre már egyik bizonysága és jele annak, hogy itt megvan a jóakarat és szándék arra, hogy minél több kérdésben egyetérthessünk. (Élénk helyeslés.) Amidőn én a földbirtokreformmal kapcsolatban ezelőtt tiz évvel mondtam azt, amit Szmrecsányi barátom most elmondott, akkor engem földosztónak, anarchistának s mindennek elmondtak a világon, csak jónak nem, (Ugy van ! a jobboldalon.) pedig meggyőződésből beszéltem és igazat mondtam. Megérett a dolog és én igazán nagyon örülök annak, amit Szmrecsányi barátom megállapított, hogy a mai birtokmegoszlás nem lehet olyan szentség, melyet a magántulajdon elvével lehet védelmezni. A birtokmegoszlás már ős időktől fogva a nemzetek, a népek főproblémái közé tartozott. Hiszen látjuk a történelemből, hogy már a rómaiaknál is óriási mérkőzések folytak a tekintetben, hogyan oszszák el a haza földjét, hogyan adják ki azt művelésre, milyen kategóriáknak, milyen osztályoknak. Látjuk a régi germánok beosztását, olvashatjuk a bibliából a régi beosztásokat, hogy minden hét évben újra osztották ki a földet. (Ugy van!) Annak megállapítása tehát, hogy egy ország, egy nép milyen birtokmegoszlást tart a legalkalmasabbnak arra, hogy a nemzetnek, az országnak népe boldoguljon, mindig az illető nemzet kizárólagos joga. (Igaz ! Ugy van 1) Nagyon örülök annak, amit Szmrecsányi barátom arra nézve mondott, hogy még azok között a nagybirtokosaink között is, akik felismerve a helyzetnek a fontosságát, megkezdték birtokaik részben való bérbeadását, némelyek olyanképen járnak el, amit a Nemzetgyűlés egyáltalában nem szentesithet. Nekem is az a legnagyobb kifogásom, hogy vannak birtokosok, akik bérbeadják földjeiket terményekért, természetbem szolgáltatásokért, ami a régi dézsma-rendszernek felel meg. Az uj időkbe ez be nem illeszthető. (Zaj a baloldalon.) Itt van az, amiben nem teljesen értünk egyet, de majd megpróbálunk egyetérteni. Kérdem, nem j ogos-e ma is a népnek a panasza, mely évtizedek óta azt mondotta, hogy abból a nagybirtokból, mely ott van mellette, a kertje alatt, amely "évtizedek óta bérlő kezén és a legtöbb esetben zsidó bérlő kezén van (Felkiáltások a baloldalon : Ez az !), nem kell nekem az egész birtok, csak azt a részt adjátok nekem bérbe, amely a körtem alatt van, én is megfizetem, sőt még többet is fizetek (Ugy van! Ugy van!), de soha nem hallgattak rá. (Ugy van! ügy van! Taps.) A mi hivatásunk az, hogy ezen segítsünk. (Ugy van ! Ugy van !) A legnagyobb örömmel üdvözöljük azokat, akik megértik a kor intő szavát és ezt már előre saját jószántukból megteszik; de ha száz nagybirtokos közül csak egy is találkozik, aki ezt nem teszi meg, akkor már kell a kisajátítási törvényt alkalmazni. (Élénk helyeslés es taps.) De vigyázzunk, az a nép, amely eddig azért panaszkodott, mert nem adnak neki a nagybérletből és ezért Amerikába kellett kivándorolnia, most kap néhol földet, de most azon panaszkodik, hogy vannak nagybirtokosok, akik másfél métermázsa buzát kivannak érte évenként haszonbérül, akármi teremjen is abban a földben. Most ez a nép azt mondja, hogy eddig annak a zsidónak odaadta 10—15 koronáért, azért a hold földért ma tőlem makszimális árban is 450 koronát kér. Szmrecsányi barátom is célzott ezekre a dolgokra. Mindenesetre ennek a Nemzetgyűlésnek lesz a legsürgősebb feladatai közé sorozandó az, hogy ezeket a dolgokat ugy rendezze, ahogy azt a népnek, az országnak, a nemzetnek érdeke megköveteli. (Ugy van! Helyeslés jobbfelőli Én csak azt kivántam igen röviden leszögezni, hogy ugy látom, ebben a kérdésben teljesen egyetértünk. (Ugy van !) Énnekem végtelen örömet okozott ez. Őszintén kijelentem, én, aki itt több mint tiz éve hirdettem ezeket az eszméket, nem találtam megértésre a kormányzópártoknál soha. nem lehetett ezen a téren semmi eredményt elérnem. De ma, amikor az Országos Kisgazda- és Földmivespárt ily szép számmal, ily erősen megszaporodva bejött a Nemzetgyűlésbe, ez már magában véve is elég erős ahhoz, hogy érvényt szerezzen régi programmj ának. Természetesen kétszeresen örülünk annak, hogy a másik párt programmj ában is benne van ez. Hisz különben is a programmok között nincs oly sok különbség (Ugy van!) és a más cim alatt bejött pártoknál is ugyanezt az akaratot és szándékot találjuk meg. Meg lehet tehát találni, t. Nemzetgyűlés, az együttműködésre az alapot, de nem a gyanúsítások eszközével (Ugy van!), nem a gyanúsítások terén, mert hiszen mindnyájan emberek vagyunk, senki sem tökéletes, talán nem meri magáról senkisem a*zt mondani, hogy ő tökéletes. Hubákat lehet valakire mondani és ráfogni, de tessék azokat előbb megvizsgálni és c§ak azután Ítéletet mondani. (Helyeslés jóbbfelől.) És én kijelentem azt, hogyha mi komolyan akarunk, mint ahogy örömmel látom, hogy akarunk együttműködni hazánk javára, ez nem a Pallavicini őrgróf nemzetgyűlési tag ur által követett módszerrel érhető el (Ugy van! jóbbfelől.), hanem azzal a módszerrel, amit Szmrecsányi barátom hangoztatott. Nem akarok itt nagyot mondani, t. Nemzetgyűlés, amikor csak azt mondom, egyszerű magyar szavamjárásával, ahogyan a jó nap, ugy a fogadj isten. Ha mi a másik párt részéről nemcsak ilyen hangokat, hanem ilyen tetteket is kapunk, számithatnak rá, hogy mi ugyanazzal az előzékenységgel, ugyanazzal a barátsággal fogjuk azt viszcnomi. (Általános élénk helyeslés, éljenzés és taps.)