Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-22

334 A Nemzetgyűlés 22. ülése 1920. lést, hogy mint keresztény testvéreket minden kedvezményben, teljesen azonos elbánásban részesítse őket. Ami jut a Máv.-nak, abból jusson a Kassa-Oderberginek is. Amikor előterjesztem a vasutasságnak, mint összességnek a kívánságait és amikor a vasutasságnak jobb élelemmel és jobb ruházati cikkekkel való ellátását sürgetem, akkor tulajdonképen a vasutasság fizikai erejének növelését sürgetem, akkor az elsatnyult emberből egy életképes embernek megteremtésére törekszem, aki megfelel a mai kor követelményeinek és kellő testi erővel rendelkezvén, nagyobb munkateljesítményre lesz képes. A neki nyújtandó tápláléknak épen ez alapon nagyobb mennyiségűnek, nagyobb kalóriatartalmunak kell lennie, a nyújtandó ruházati cikknek pedig melegebbnek kell lennie, mert csak ez hat kedvezően az ő fizikai erejére és az ő cselekvőképességére. A vasutasságnak, a tömegnek, a népnek ilyetén élelmezése nem egyéb, mint a tömeg, a nép egészsége. Ebben látom a szociális fejlődésnek szolid alapját. Én mindig azt hangoztattam és azt hangoztatom ma is, hogy meg kell látnunk végre ezeknek a nagy tömegeknek nyomorát, hogy meg kell hallgatnunk ennek a nagy tömegnek csöndes panaszát, . . . Patacsi Dénes : Eleget hallgattunk ; cselekedni kell! Homonnay Tivadar :... meg kell hallgatnunk ennek a nagy tömegnek kérését, amelynek ma ruhára, élelemre és lakásra van szüksége, mert ez a nagy tömeg ma még mindig azt vallja, hogy az erő nem a jelszódobálásban, nem a tüntetésekben van, hanem abban a nagy nemzetfentartó munkában, (Vgy van! Ugy van!) amelyet ő produkál ma is és ő fog a jövőben is kifejteni. Ugyanekkor vallja azt is, hogy a nyomorúság, nélkülözés és — talán nem túlozok — a katasztrófa, abban a testi elsatnyulás miatt elmaradó produktumban van, amelyet ez a tábor fizikai erejének hiányában alkotni nem tud. Azért első kötelességünk, hogy a ma kérdésén, az élelmezés kérdésén sürgősen, azonnal segítsünk. Ezt meg kell oldanunk minden áron, mert hiszen ennek az elodázásából alakul ki az áruuzsora, a láncolás. Következőleg az áruuzsora letörésén kell kezdeni. (Élénk helyeslés.) Ebben a kérdésben teljesen ugyanazt az álláspontot vallom és hangoztatom, amelyet a háború kitörésekor, az első esztendőben vallottam és hangoztattam, hogy t. i. az áruuzsorát nem lesz elegendő fogházzal, pénzbüntetéssel, fegyházzal, deressel büntetni, hanem példát kell statuálnunk, kegyetlen példát, meg kell találni a betegségnek szérumát... Meskó Zoltán: Már 1917-ben követeltem az akasztófát. Homonnay Tivadar : ... és ez a szérum, szerintem, a bitó. A háború alatt ezrek, sőt tízezrek pusztulévi április hó 8-án, csütörtökön. tak el ártatlanul, de magasabb célok érdekében, a haza érdekében. Patacsi Dénes: Ezrek illetéktelenül gazdagodtak ! Homonnay Tivadar : Ma, — nagyon helyesen jegyezte meg t. képviselőtársam, — illetéktelenek vagyonosodtak meg. Ma szintén harcot folytatunk, szintén küzdünk, de belső ellenségeink, a láncolok, az áruuzsora ellen ... Kontra Aladár: Vámpírok! Homonnay Tivadar : ... és megint azt látjuk, hogy az ártatlanok ezrei hullanak el, de nem a haza, nem a köz érdekében, hanem a láncosok miatt. (Ugy van! Ugy van!) Ha ebben a kérdésben nem fogunk tekinteni sem külföldet, sem pedig nem fogunk félni attól, hogy minket középkoriaknak fognak bélyegezni, hanem ezt a fekélyt egy vágással fel fogjuk vágni, akkor ez a kegyetlen igazságszolgáltatás meg fogja tudni oldani a gordiusi csomót és mintegy varázsütésre meg fogjuk oldani a kérdést. (Ugy van! Ugy van!) Gunda Jenő : De még ma kellene. (Helyeslés.) Homonnay Tivadar: Az ilyen megoldásban és az ezt követő megnyugvásban látom én a nemzeti boldogulásnak és a nemzeti létnek a nyugvópontját. Yógrevalahára tisztán kell látnunk a láncosoknak, az uzsorásoknak ebben a tobzódásában. Meskó Zoltán: Mondjuk, a Dob-utcában! Homonnay Tivadar : Mert szerintem, itt dől el szemünk előtt, az életnek ebben a nagy káoszában, hogy tulajdonképen a szociális fejlődés "kínlódik-e szemünk előtt vagy pedig a száz- és százmilliókkal rendelkező láncosoknak kielégítetlen ambíciója. Patacsi Dénes: A háború alatt jogtalanul szerzett, könny és vér által szerzett milliókat a szenvedő nemzet javára el kell venni ! Gunda Jenő : Vagyondézsma ! Hornyánszky Zoltán: De nem öt hónap múlva, hanem ma! Homonnay Tivadar: Mindenesetre ebből nemcsak a vasutasoknak és a többi százezreknek jutna, de a munkásságnak is. (Egy hang q középen : Van ott millió bőven !) Méltóztassanak megengedni, hogy a vasutas munkásság kérdésével is röviden foglalkozzam. A vasutas munkásságnak huszévi szolgálat után a maximális munkabére óránként 3 korona 50 fillér. Napi 8 órai munkaidőt számítva, ez 28 koronát tesz ki. Egy munkás tehát, lévén ma a szalonnának maximális ára 180 korona, — de hogy hol kapni ennyiért, azt nem tudom — napi 17—18 dekagramm szalonnáért dolgozik. Tény az, hogy a háború előtt a munkásság szegénységének oka a jövedelem rossz ' elosztásából eredt és igy részben ez is volt az oka közvetve a munkás satnyaságának is. Ma azonban, t. Nemzetgyűlés, az államnak eminens érdeke, hogy a munkásságot felkarolja és a munkásságnak kedvező megélhetést biztosítson, (Ugy