Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-22

A Nemzetgyűlés 22. ülése 1920. van! ügy van!) mert a munkásságnak mai jövedelme — valljuk meg őszintén — igazán szégyenteljes. (Egy hang a baloldalon : Éhbér !) Hozzájárul ehhez az is, hogy a munkásság nem tanulta, mert hiszen nem is volt erre alkalma, megválogatni azt az élelmet, melyet magához vesz s amely leginkább hat testi erejére s leginkább felfrissítő. Ezért a munkaalkalmak teremtése és a munkásságnak ruhával és kellő mennyiségű élelemmel való ellátása mellett javasolnám, hogy valamiféle kurzustipusokat állítsunk fel, amely kurzusokon a munkásság kioktatható lenne arra, hogy miképen tudná fizetésének legkisebb részéből a legtáplálóbb élelemmel fentartani az életét és egészségét. Táplálkozási ankéteket, higiénikus táplálkozási bizottságokat, szociális élőrelátási és biztosítási bizottságokat kellene a munkásság részére felállítani. Eminens érdeke ez az államnak, mert hiszen nagyon jól méltóztatik tudni azt, hogy a szocialista-kommunista munkásság által félrevezetett nagy munkástömeg a minden kormányokkal szemben évek óta tartó várakozás miatt bizony nagyon nyugtalan, mert a munkástörvény meghozatala ma még mindig nem került napirendre. Ha mi ebben a kérdésben is oly rövidlátók leszünk, mint a multak politikusai, ez igen súlyos következményekkel fog járni. (Ugy van! Ugy van!) Nézetem szerint a munkáskérdésben komoly, alkotó munkáspolitikát kell folytatnunk. Évtizedek óta, — mondhatnám — az egész országban nemcsak politikusok, nemcsak közgazdászok vallották, de szinte a közfelfogásban is meggyökerezett az a hit, hogy a munkásságnak és a tisztviselőknek, az u. n. fix fizetésüeknek gazdasági érdeke homlokegyenest ellenkező. Negativ álláspontjára helyezkedtem e tekintetben már évekkel ezelőtt és ma

< is ezen a tagadó állásponton vagyok. Hogy álláspontunkat valóra is váltsuk és az ne csak theoria legyen, megalakítottuk a vasútnál a keresztényszociális vasutasok Országos Gazdasági Egyesületét, majd később a Keresztény Közlekedési Blokkot. Ebben a két egyesületben a munkásság és a fix fizetésű állami alkalmazottak a megalakulás óta teljesen karöltve foglalnak helyet. Megtörtük a jeget és egyetlen egy eset sem fordult elő, hogy disszonancia, vagy nézeteltérés merült volna fel közöttünk. Epen ezért, amit mondottam és mondani fogok, azt én nemcsak a vasutasok nevében mondom és kérem, hanem a vasutas és közlekedési munkásság nevében is. Az élelmezés és a ruházkodás kérdése mellett igen fontos a vasutasság lakáskérdése. A vasutasság, különösen az utazószemélyzet, nemcsak hogy nem lakik higiénikus lakásban, hanem úgyszólván nyomorlakásban sínylődik. Sürgős szükség, hogy a vasutasság részére nemcsak Budapesten, hanem a vidéken is kertlakások építéséről gondoskodjunk. (Helyeslés.) évi április hó 8-án, csütörtökön. 333 Itt kell rámutatnom arra, hogy az u. n. ügetőversenypálya tudtommal a vasút tulajdona. Lehetetlen, hogy ezt továbbra is passzionátus urlovasok céljaira adják bérbe néhány ezer koronáért. Ott bőven van hely, tessék azt bérbeadni a vasutasoknak munkáslakások építésére vagy átmenetileg kertgazdaság céljára. (Élénk helyeslés.) Természetesen nem ingyen. A vasutas, ha szegény is, nem akar ingyen semmit. Méltányos áron. (Felkiáltások a baloldalon : Nem tud fizetni !) Az igaz, jelenleg nem tud fizetni, mert el van adósodva. Az általam kérendő segély részben épen az adósságok fedezésére fordíttatnék. De visszatérve az ügetőversenypálya kérdésére, nagyon kérem a kereskedelemügyi minister urat, méltóztassék intézkedni, hogy a bérleti szerződés ne hosszabbittassék meg, hanem a pályát használják fel konyhakertnek arra, hogy a vasutasok élelmezését javítsák, később és ha anyag lesz hozzá, hogy ott vasutaslakásokat építsenek. (Helyeslés.) Itt kell rámutatnom arra, hogy a vasutasok nagyrésze vagonlakásokban lakik. Különösen ma fontos ez a kérdés, amikor látjuk, hogy a román megszállott területeken a mi derék tisztviselőkarunk, amely nem hajlandó letenni a román uralomnak az esküt, kénytelen menekülni és nagyobb városokban elhelyezkedni, természetesen Budapesten is, és nem tudjuk máshova betelepíteni, mint a vagonokba Végtelenül szomorú ezeknek a vagonlakóknak a helyzete. Legnagyobb részük vasutas, de látunk ott bírókat, jegyzőket és egyéb tisztviselőket is. Leri róluk a nyomor. Most, amikor itt van a tavasz, ne áltasson bennünket az és arra ne gondoljunk, hogy a szellős vagonok nagyon alkalmasak lesznek a vasutasok és a többi tisztviselők lakásaiul, hanem igenis hasson oda a kormány, de még ma, hogy a vagonlakók kivétel nélkül, karhatalommal azonnal magánlakásokba telepíttessenek be (Élénk helyeslés.) és pedig azoknak a lakásaiba, — a rendőrség nyomozza ki azok címeit — akik a román megszállás idején román tiszteknek önként bocsátották rendelkezésükre lakásaikat. [Általános élénk helyeslés.) Grieger Miklós: Tizszobás lakásokban terpeszkednek egyesek, mások pedig pincelakásokban laknak! Patacsi Dénes: De ennek érvényt is kell szerezni ! Homonnay Tivadar: Nagyon helyes, ennek érvényt is kell szerezni. E kérdésben valóban nem szeretnék ujabb interpellációt előterjeszteni és igazán nem szeretném, ha az a szerencsétlen és igaz magyar érzelmű tisztviselői gárda és jórészt vasutasság, hivatkozással a tavaszra, még továbbra is heteken át vagonokban volna kénytelen lakni. Patacsi Dénes: Hallják meg, akiket ez a dolog illet!