Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-21

32) A Nemzetgyűlés 21. ülése 1920. évi április hó 7-én, szerdán. A közélelmezési minister ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Nagyon röviden válaszolhatok az interpelláló nemzetgyűlési tag urnák ezekre a kérdéseire, mert még nem foglalkozhattam velük ugy, ahogyan azt ő kivánja. Maga a rekvirálás tényleg megtörtént és folyamatban van. (Mozgás.) Sajnos, nem lehetett elkerülni, mert az államnak érdeke elsősorban az, hogy a városokban és a munkásság körében éhségsztrájkok, vagy éhséglázongások ki ne törjenek. (Helyeslés.) Kénytelenek voltunk ehhez a gyűlölt rendszerhez vagy eszközhöz fordulni, ... Bottlik József: Reméljük, hogy utoljára! Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister: Azt hiszem, valamennyien reméljük, hogy utoljára. Sándor Pál : Nem hiszem ! Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister: En hiszem, és ki is jelentem, amint már a képviselőházban is kijelentettem, — talán a mai időkben ennek a kijelentésnek nincs olyan súlya, mint valamikor, de az állásomat kötöm hozzá — hogy a jövő termésnél ez a rendszer igy fenn nem maradhat. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés! A rekvirálás elől most nem lehetett kitérni és ezt végre kellett hajtanunk. Hogy a rekvirálással egyidejűleg nem történt gondoskodás arról, hogy az ellátatlanok továbbra is megkapják a fejkvótát, annak kétféle oka van. A Közélelmezési Ministerium, illetve még a múlt kormány az elmúlt hónapokban felhivta a vármegyéket, a vármegyék alispánjait arra, hogy az ellátatlanokról minden vármegye a saját hatáskörében gondoskodjék. Kerekes Mihály: Egy kilót sem kaptak az egész esztendőben! Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister: Ha a vármegyék ennek az utasításnak nem tettek eleget, azért igazán nem lehet egészen a kormányt okolni, mert lehetetlenség elképzelni azt, hogy a Közélelmezési Ministerium az egész ország minden községének, minden pusztájának ellátatlanairól külön gondoskodjék. (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Hiszen akkor 3—4 Közélelmezési Ministerium kellene s még az sem birná az ügyeket rendesen ellátni. Már az előző kormányok kötelességévé tették az alispánoknak, hogy a vármegye ellátatlanjairól gondoskodjanak. Ez a gondoskodás — amint hallom — néhol megtörtént, néhol nem történt meg. Nekünk, a központi kormányzatnak, le kellett folytatni a gabonarekvirálást, lehetőleg szelídebb formában, ahogyan a legtöbb esetben ez sikerült is, és minthogy ez a rendelet a vármegyéknél volt, nem gondoskodhattunk előre arról, hogy a lerekvirált gabonából az ellátatlanok részére hagyjunk valamit, mert abban a hitben voltunk, hogy a vármegyék alispánjai már gondoskodtak róluk. Ha ez a gondoskodás nem történt meg, ez 9, vármegyék részéről határozottan mulasztás és ha a kormányhoz panaszok érkeznek, hogy az ellátatlan lakosság a fejkvóta arányában sem tud a gabonához vagy liszthez jutni, igen sok esetben a Közélelmezési Ministerium utalt és magam is utaltattam vissza a rekvirált mennyiségekből olyan ellátatlanoknak, akiknél bebizonyult, hogy tényleg nem maradt számukra semmi. A jövőre nézve is ígérhetem, hogy olyan mértékben, ahogyan ez lehetséges lesz, segítünk a bajokon, mert hiszen nem Ígérhetem azt, hogy minden, bár jogos igényt is, kielégíthetünk aratáskor. Igaz ugyan, hogy a helyzetünk javult, de nem javult annyira, hogy most már teljesen kiadhassuk azt a fejkvóta mennyiséget, amellyel mindenki megelégedhet. Bizonyos javulás van, s ennek a javulásnak megfelelően a közélelmezési ministerium indokolt esetekben gyakorolja a visszautalásokat. Megígérhetem, hogy ezután is olyan esetekben, ahol ez indokolt, amennyiben módomban áll, ha a Közélelmezési Ministeriumban úgyszólván ki tudom szorítani, ezt megtesszük, mert hiszen igazán minden készletnél ugy kell valamit kiszorítani, hogy jusson is, maradjon is, s nekünk ugy kell gazdálkodnunk, hogy maradjon is valami. De amennyire módomban áll, kötelességemnek tartom a Közélelmezési Ministeriumban arról is gondoskodni, hogy necsak a városoknak ellátatlan ait lássuk el a lehetőség szerint, hanem hogy a falusiak közül is azok, akik a megélhetésüket nem találják meg, a kormánytól támogatást kapjanak. (Helyeslés.) Ami a cselédséget illeti, ez tényleg igy van. A cselédektől, akik negyedévenként kapják a gabonajárandőságukat, most «lrekviráltuk a felesleget. Nekik tehát kenyerük csak Szent Gryörgynapig van — már ahol Szent Gryörgy-nap az évforduló, — azután már nincs és ha akkor elbocsátják őket a szolgálatból, akkor teljesen kenyér nélkül maradnak. Ismerem a viszonyokat, tudom, hogy ez igy van. Mindenesetre a Közélelmezésügyi Ministerium gondoskodni kivan ezekről is. Ami a malom-őrléseket illeti, sok panaszra adott okot és nagy visszatetszést keltett, amikor 15 kilóra kellett felemelni a vám-gabonát. A helyzet azonban ma olyan, hogy a benzinnel vagy más nyersolajjal dolgozó malmok, amint hivatalosan kimutatták, még a 15 kilós vám mellett sem tudják az őrlést folytatni. Nagyon súlyos helyzetbe kerültünk ezen a téren. (Egy hang a jobboldalon : De termelni sem lehet 200 koronás áron!) A t. közbeszóló képviselő urnák megjegyezhetem, hogy amikor mi az uj gabonánál feltétlenül szakítunk a rekvirálás rendszerével, akkor természetes, hogy az árak is másképen alakulnak. (Ugy van!) De amikor az ország egyik részétől elvettük a gabonát 200, majd 300 ko-