Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-20

A Nemzetgyűlés 20. ülése 1920. évi március hó 29-én, hétfőn. 293 élethivatást jelentene, de a képviselőknek ebből az összegből kell napi ellátásukat fedezniök. Akkor, amikor foglalkozásuktól, sőt állandó lakóhelyüktől is távol, képviselői kötelességüket teljesitik, szükséges abba a helyzetbe juttatnunk őket, hogy kötelességüket tényleg teljesíthessék is. De nem értek egyet abban t. képviselőtársammal, hogy azok a képviselők, akik ezt nem bírnák anyagi viszonyaik miatt megtenni, panamáznának ragy pedig egyéb eszközökhöz fordulnának. (Mozgás.) Bár ezt a Nemzetgyűlés egyetlenegy tagjáról sem tételezem fel, mégsem tudok szemet hunyni az előtt a tény előtt, hogy ezekre a képviselőkre nézve a lemondás szükségessége állana fenn. Nagyon jól tudjuk mind a két oldalról, hogy ma már olyan a helyzet, hogy egyes nemzetgyűlési képviselők kénytelenek önmaguk személyére nézve felvetni a kérdést, hogy vagy rendezik valamiképen a képviselői tiszteletdíj kérdését, vagy pedig kénytelenek lesznek mandátumukat teljes tisztelettel megbízóiknak visszaadni, mert képtelenek fedezni a képviselői kötelességteljesitéssel járó költségeket. Én tehát elfogadom a Gazdasági Bizottság jelentését ebből a szempontból, valamint abból a sokat hangoztatott demokratikus irányzatból levont következtetés folytán, hogy t. i. nemzetgyűlési képviselő ne csak az lehessen, aki anyagi viszonyainál fogva e hivatásnak eleget tehet akkor is, ha a Nemzetgyűlés nem rendezné ezt a kérdést, hanem képviselő lehessen mindenki, akit a nép a maga megbízásával ide küldött. Abból a felfogásból indulok ki, hogy ettől az irányzattól más országok sem térhettek el, — hiszen csak arra kell utalnom, hogy Ausztriában nemrég 49.000 koronában állapították meg a képviselők tiszteletdíját — és elfogadom a magam részéről a Gazdasági Bizottság jelentését, abban a hiszemben és abban a reményben, hogy a kormány a köztisztviselők helyzetét illető akcióját tovább fogja folytatni és azt a lehetőséghez képest sikerre is fogja vezetni. Elnök; Kivan még valaki szólni? Kontra Aladár jegyző: Huszár Károly! Huszár Károly: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk ! Halljuk !) Még a Nemzetgyűlés összeülése alkalmával, midőn a Gazdasági Bizottság első ülését tartotta, szóba került a nemzetgyűlési képviselők tiszteletdijának kérdése. Akkor azt az álláspontot foglaltam el és most is azt kívánom itt hangsúlyozni, hogy ez a kérdés szorosan összefügg az összes állami alkalmazottak és az összes állami tisztviselők fizetésének rendezésével. Szeretnék azonban a vitába oly szempontot is belevinni, amely az eddigi felszólalásokban nem érvényesült, t. i. a Nemzetgyűlés munkaképességének a szempontja. Egy népparlament, egy demokratikus parlament, . amelybe nem a vagyoni és a születési előjogok alapján jönnek be a képviselők, amelybe a legszegényebb néposztályok is elküldik érdekeik képviseletére azokat, akiket arra megfelelőknek tartanak, minden egyes tagjának, minden egyes képviselőnek módot kell hogy adjon arra, hogy itt Budapesten, ha kell 12 hónapból 10 hónapon át a kötelességét teljesíthesse. (Helyeslés.) Már pedig, ha az a nemzetgyűlési képviselő nincs abban a helyzetben, hogy a mostani drága lakásárak, élelmezési, utazási költségek és egyéb súlyos körülmények között állandóan itt tartózkodhassék, akkor a képviselői tiszteletdíj kérdésének rendezetlenül való hagyása, vagy a régi háború előtti állapotban való meghagyása egyértelmű a Képviselőház munkaképtelenségével. (Ugy van! Ugy van!) Mikor mi ráhelyezkedtünk arra az alapra, hogy a Nemzetgyűlés munkapépességének biztosítása végett szükséges ennek a kérdésnek a rendezése, ugy gondoltuk, hogy attól a perctől kezdve, amikor a tiszteletdíj rendezése megtörténik, automatikusan minden nemzetgyűlési képviselőnek kötelességévé válik, hogy minden mást félretéve, itt ebben a Házban folytassa az ő törvényhozási munkáját. Szabó István (nagyatádi) közélelmezési minister : Még a Házon kivül is ! Huszár Károly : Ebben a kérdésben a külső tényezők és az egész közvélemény sokszor igen hamis motívumokkal dolgozott és meg vagyok róla győződve, hogy ezúttal is találkozni fogunk azzal a szemrehányással, hogy a képviselők elsősorban magukra gondolnak. (Ugy van! Ugy van!) Ez teljesen távol áll tőlünk és mindent el fogunk követni a tekintetben, hogy az egész vonalon, az összes állami tisztviselőkre és az összes állami alkalmazottakra vonatkozólag ugyanazt a kritériumot állítsuk fel, mint a Nemzetgyűlés tagjaira nézve. De bátran, őszintén és nyíltan szembe kell szállanunk itt bizonyos előítéletekkel és frázisokkal és azt hiszem, hogy én megtehetem ezt, aki egész közéleti működésemben mindig üldözője voltam minden korrupciónak, minden visszaélésnek, a képviselői állás mindenféle kihasználásának. Őszintén és nyíltan kijelentem az ország közvéleménye előtt, hogy enélkül a fizetési rendezés nélkül kiteszi az ország magát annak, hogy azok a képviselők, akik képtelenek képviselői tiszteletdíjukból megélni, kénytelenek kivonulni, lemondani a mandátumukról. Én is azon az állásponton vagyok, mint Eassay barátom : egyáltalán nem szabad feltételezni, hogy egy magyar törvényhozó hozzáférhető, r

àe kénytelenek volnának innen kivonulni. Én ezt épen a nép és a demokratikus érdek szempontjából tartanám nagy veszélynek, mert ezáltal mi a pénznek, a vagyonnak, a törvényhozás terén bizonyos előjogot biztosítanánk. (Ugy van! Ugy van!) És amint ezt száz és száz gyűlésen a nép előtt is nyíltan mertem hangoztatni ós itt ebben a teremben is hangoztattam, félretéve minden prüdériát és népszerűséget, nyíltan és őszintén kimondom, hogy az