Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-20

294 A Nemzetgyűlés 20. ülése 1920 országnak, a parlament munkaképességének érde­kében áll, hogy ez a kérdés gyökeresen rendez­tessék. Természetesen valamennyien érezzük, hogy Magyarországnak összes tisztviselői és összes közalkalmazottai ugyanabban a helyzet­ben vannak, mint a Nemzetgyűlés tagjai, (ügy van! jobb felől) De érzem, hogy épen ezzel a ténnyel a Nemzetgyülósnak összessége közelebb jutott erkölcsi kötelezettségben egy lépéssel ahhoz, hogy a köztisztviselőknek és állami alkalmazot­taknak fizetését az egész vonalon ugy rendezze; hogy az a megélhetés legszükségesebb követel­ményeinek teljesen megfeleljen. Kérem, méltóz­tassék a javaslatot, ugy amint van, elfogadni. (Általános helyeslés és taps.) Elnök : A ministerelnök ur kivan szólni. Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : T. Nemzetgyűlés! (Ralijuk! Halljuk!) Orffy képviselőtársam indítványt tett, hogy utasitsa a Ház a Gazdasági Bizottságot, hogy az Országház alkalmazottainak fizetésrendezését a legközelebbi ülésen tárgyalja és az erről szóló jelentését soron kivül terjessze elő. Én arra kérem az igen tisz­telt képviselő urat, hogy ettől a javaslatától álljon el. Egész sereg rendezni való dolgunk van és ha időhöz méltóztatnak kötni, akkor nem tudjuk mindezeket elvégezni. Méltóztatnak ugye­bár sürgősen kívánni, hogy a tisztviselői státust rendezzük; méltóztatnak kívánni, hogy a tiszt­viselők közül az oda jogtalanul bekerült embe­reket kiemeljük, a jogtalanul és másoknak átug­rásával kinevezett embereket visszahelyezzük helyükre és azután állapítsuk meg az egész stá­tust. Mindez időt ki ván és ha most azt méltóz­tatik kívánni, hogy valamely részletet inciden­t aliter intézzünk el, ez szinte lehetetlen és az egész munkát megakasztaná. Semmi értelme sem volna annak, hogy mi ezt időhöz kössük, oly módon, hogy a legközelebbi ülésen kerüljön ez a kérdés előterjesztésre. A legközelebbi ülés a húsvét utáni ülés lesz. Addig ezt fizikailag is lehetetlen elintézni, vagy ha elintéztetnék, akkor ugy intéztetnék el, hogy a többi megteendő nagy horderejű lépé­seknek elébe vágna és nem tudnánk financiali­ter mindezeket a dolgokat beilleszteni. Arra kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy ehhez az indítványhoz, amennyiben azt t. képviselő­társam fentartaná, ne méltóztassanak hozzá­járulni. Lehetetlen megkötni a kormány kezét időpontokkal akkor, amikor igazán óriási nagy feladatok állanak előttünk napról-napra és nem tudjuk, hogy képesek vagyunk-e azokat a kellő időre elvégezni. Az ilyen időhöz kötöttség csak annyit jelentene, hogy a Nemzetgyűlés meg­hozott határozatát a gazdasági bizottság nem respektálhatná. Már pedig nem helyes, hogy a Ház a saját határozatát kompromittálja azzal, hogy nem tud annak a kellő időben eleget tenni. (Helyeslés.) Kérem a t. képviselőtársamat, méltóztassék megfontolni ezt a kérdést. Nem lehet ma idő­'. évi március hó 29-én, hétfőn. pontokra dolgozni és nem lehet azt kívánni, hogy kiszakítsunk az egész tömegből egy tételt és azt külön intézzük el. Ez teljes képtelenség. (Ugy van! Ugy van!) Elnök: Ki következik szólásra? Bródy Ernő jegyző: Rubinek István. Rubinek István: T. Nemzetgyűlés! (Hall­juk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy a Gazdasági Bizottság jelentésével kapcsolatban indítványt terjesszek a t. Nemzetgyűlés elé. Az indítvány szövege a következő (olvasssa): »A Nem­zetgyűlés elnökének évi tiszteletdíját 50.000 ko­ronában és 80.000 korona reprezentacionális pótlókban, az alelnökét és a háznagyét évi 24.000 koronában, a jegyzőkét pedig egyenkint évi 12.000 koronában állapítja meg a Nemzet­gyűlés tartamára azokon az illetményeken kivül, amelyek nekik, mint a Nemzetgyűlés tagjainak a Gazdasági Bizottság javaslata értelmében meg­állapittattak. Ezen külön tiszteletdíjak szintén negyedévi előzetes részletekben azon hónap el­sejétől fogva folyósítandók, amelyben tisztsé­gükre meg választattak.« T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, indítványom nem szorul különösebb indokolásra. Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy a drágaság oly óriási mértékben emelkedett, hogy nagyon is szükség­szerű és méltányos, hogy a Nemzetgyűlés elnö­kének és tisztviselőinek tiszteletdíját, akik oly felelősségteljes munkát végeznek, legalább némi­kép arányba hozzuk a mai óriási drágasággal. Oly mértékben, amilyen mértékben a megélhetési viszonyok rosszabbodtak, sajnos, nem áll mó­dunkban emelni ezeket a tiszteletdíjakat, de legalább nómiképen arányba tudjuk hozni e fizetéseket a mai megélhetési viszonyokkal. Kérem indítványom elfogadását. (Helyeslés.) Elnök: A képviselő urnák csak az esetben van joga a kérdéshez szólni, ha visszavonja in­dítványát. Őrffy Imre: Félreértett szavaim helyes ér­telmezése címén kérek szót. (Halljuk ! Halljuk !) Indítványomat egy vonatkozásban félreér­tették, amikor azokról a lehetőségekről beszél­tem, amelyek egy nemzetgyűlési képviselőt ér­hetnek, ha nem kapja meg azt a minimális napidíjat, amely neki a megélhetést biztosítja. Azt mondottam, ha jól emlékszem, — külön­ben ez a naplóból is megállapítható — hogy kénytelen oly foglalkozások után nézni, amelyek nem férnek össze az ő képviselői működésével. Ezt az összeférhetlenséget nem tisztán ethikai szempontból tekintettem mint morális összefér­hetlenséget, henem csak a legközönségesebb ér­telemben, mint időbeli összeférhetlenséget, hogy pl. egy gyakorló ügyvéd, vagy egy orvos, aki rá van utalva a saját' becsületes mellékfoglal­kozására, nagyobb mértékben fog elvonatni, ha financialiter nem elég erős, mint ellenkező eset­ben. Én igy értettem a dolgot. Azt a lehetőséget sem zárom ki, hogy nem ugyan a többség, hanem egy-kettő lesz olyan,

Next

/
Oldalképek
Tartalom