Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-20

292 A Nemzetgyűlés 20. ülése 1920. évi március hó 29-én, hétfőn. lattal egyidejűleg más pénzügyi javaslatok, olyan javaslatok is terjesztettek volna elo, melyek rendezték volna a mi kollégáinknak, a mi nagy nyomorban siriylődő tisztviselő-kartársainknak ügyét. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Nem akarok szószaporitó lenni ; megállapítom, bogy ebben a Házban mindkét oldalról ismételten hangzottak el tisztviselő-kartársaim nevében panaszok és kérelmek s meg vagyok arról is győződve, bogy a legrövidebb időn beiül abban a helyzetben leszünk, hogy ezeken a bajokon — ugy ahogy — segíteni fogunk. Patacsy Dénes : Ugy van, kell is ! Őrffy Imre: őszintén szólva, nem tagadom, hogy a mi illetményeink j avitását bizonyos mérvű örömmel fogadom, mert hiszen nagyon sokan, sőt túlnyomó részben vagyunk olyanok, akik vagyon vagy jövedelem hiján erre vagyunk utalva és ilyen rendezés hiányában nagyon sokan lennének. akik olyan jövedelemforrások után mennének, melyek bizony semmi tekintetben sem felelnének meg a képviselői hivatásnak. (Ugy van!) Benárd Ágoston népjólétügyi minister: Ettől nem kell félni ! Őrffy Imre : Termesztés, hogy akik nincsenek ilyen kényszerhelyzetben, akik pl. praktizáló orvosok vagy földbirtokosok, vagy akiknek más mellékjövedelmeik vannak, ezt nem tennék és bizonyára sokan mások sem tennék, inkább éheznének és nyomorognának, de mégis lennének talán olyanok — ez emberi gyö igeség — akik jövedelmek utái: futkosnának. Kétségtelen, hogy a képviselői tisztséggel ez össze nem fér. (Ugy van ! Ugy van! a jobboldalon.) Patacsy Dénes : Alkalom szüli a tolvajt ! Őrffy Imre : Ezzel a tárggyal egyébként hoszszasabban. foglalkozni nem óhajtok. .Amiért felszólaltam, az egészen más. Belátom, hogy pénzügytechnikai okokból és egyéb okokból teljesen-lehetetlen most ebben a percben, hogy az állami tisztviselők, egyáltalán a közalkalmazottak fizetésrendezése a Ház elé jöjjön. Azonban nem látom be annak okát és élénken sajnálom, hogy a mi napidíjainkat szabályozó jelentéssel együtt miért nem terjesztették be hozzánk elfogadás végett az Országház alkalmazottainak fizetésrendezésére vonatkozó javaslatot. Tudom, hogy az országházi alkalmazottak status-rendezésére vonatkozó tervezet készen van. Hogy miért nem tárgyalta le ezt a bizottság, ez előttem, aki a bizottságnak tagja nem vagyok, talány. Ugy hallottam, olyan indokolásból nem tárgyalta le, mert meg akarja várni, hogy előbb revideáltassanak azok a bizonyos állami kinevezések, amelyeket a Károlyi-kormány tett és felfogása szerint csak ha ezek revideáltattak, akkor lehet szó a Ház alkalmazottainak fizetésrendezéséről. A magam részéről ezt az indokot nem fogadhatom el. (ügy van !) Tudjuk nagyon jól, hogy a Ház tisztviselői és alkalmazottai abszolúte nem tartoznak kormány-kinevezés alá és de facto az egész Károlyi-rezsim alatt egyetlenegy sem részesült közülük előléptetésben. Ilyen körülmények között nem lehet ok arra, hogy ez a két kérdés junktimba hozassék. Veszedelmes is ez a Junktim, mert hiszen kvázi precedens lenne arra, hogy a Ház tisztviselőinek és alkalmazottainak fizetésrendezési ügye az állami alkalmazottak fizetésrendezésével szoros kapcsolatba hozassék. En tehát tisztelettel egész röviden arra kérem a Házat és azt a javaslatot teszem, hogy utasítsa a Ház a Gazdasági Bizottságot, hogy az Országház alkalmazottainak fizetésrendezését a legközelebbi ülésen tárgyalja le és az erről szóló jelentését soronkivül terjessze elő. (Elénk helyeslés.) R

assay Károly : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Elnök : Kérem a felszólalókat, méltóztassanak a jegyző- uraknál jelentkezni. Rassay Károly : Köszönöm az elnök ur szíves figyelmeztetését, de azért nem jelentkeztem előbb, mert csak hirtelen határoztam el magam a felszólalásra. Néhány megjegyzést óhajtok ugyanis tenni azokra, amiket tisztelt képviselőtársam elmondott. Teljesen egyetértek — és egyetért ez a párt is, amelyhez tartozni szerencsém van — azzal, hogy akkor, amikor a képviselői napidíjakat rendezik, abból a felfogásból kell kiindulni, hogy azt a tisztviselők fizetésének rendezésével harmonikusan kell megtenni. (Élénk helyeslés.) A párt kezdettől fogva ezen az állásponton volt és épen erről az oldalról hangzottak el a legelős felszólalások, amelyek a kormány közbelépését kívánták ilyen irányban. Minthogy azonban a legutóbbi ülések egyikén a minister ur szíves volt bennünket tájékoztatni arról az akcióról, amely ebben a tekintetben a kormány részéről megindult, részünkről a várakozás álláspontjára helyezkedünk és várjuk, hogy ez az akció mennyiben fogja az igényeket kielégíteni. Különösen megnyugtatott bennünket az a kijelentés, hogy amennyiben a tisztviselőknek naturáliákkal való ellátása — amit nem tartanék szerencsésnek — nem sikerülne, akkor a kormány tervbevette, sőt a rendeletben kifejezésre is juttatta, hogy az erre fordított összeget készpénzben fogja megfizetni a tisztviselők részére. Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Viszszamenőleg ! Rassay Károly : Sőt visszamenőleg is az elmúlt hónapokra. Minthogy ebben erős lépést és közeledést látunk a tisztviselők igényeinek kielégítéséhez — ha nem is teljes kielégítéséhez — és minthogy ebben a kormány abszolút jóindulatát láttuk, a magunk részéről nem tartottuk szükségesnek, hogy a képviselői napidíjak kérdését összekapcsoljuk a közalkalmazottak fizetésrendezésének kérdésével. Ami azt illeti, hogy a képviselőknek nem lehet megélni a jelenlegi napidíjakból, azt hiszem, ezt mindnyájan belátjuk és ebben a tekintetben nincs közöttünk véleményeltérés. A megélhetésről nincs olyan értelemben szó, mintha a képviselősködés-