Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-19
A Nemzetgyűlés 19. ülése 1920. évi március hő 27-én, szombaton. 279 Elnök : Miután az interpelláló képviselő ur nincs itt, az interpelláció töröltetik. Következik ? Bródy Ernő jegyző: Somogyi István! Somogyi István : T. Nemzetgyűlés ! Tisztelettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy interpellációmat a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök : A Nemzetgyűlés hozzájárul. Az interpelláció a legközelebbi interpellációs napra elhalaszt at ik. Ki következik ? Bródy Ernő jegyző : Perlaky György ! Perlaky György : T. Nemzetgyűlés ! A hadiözvegyektől és rokkantaktól nap-nap után érkeznek panaszok, hogy illetményeiket a legrendetlenebbül kapják meg. Vannak olyanok, akik 1919 január 1. óta nem kapták meg nyugdíjukat. Vannak olyanok, akik 1919 januártól októberig nem kaptak semmit, azután kaptak 200 koronát, de a rokkant-ügyosztály még arra sem érdemesítette őket, hogy felvilágosítsa arról, minek a fejében kapták ezeket a pénzeket. Én utána jártam a dolognak, mert eleinte azt hittem, hogy a községi elől járóságokat terheli a fele^sség ezekért a mulasztásokért. De a községi elöljáróságok beigazolták, hogy a rendes kimutatásokat és nyilvántartásokat ők rendes időben beküldték a Hadügyministerium rokkantügyi osztályának. Itt kellett tehát ennek a dolognak megakadni és itt történtek a mulasztások. Ezt bizonyitja az a körülmény is, hogy a budapesti rokkantak közül azok, akik igényjogosultságukat közvetlenül a központnak jelentik be, nagyon sokan szintén rendetlenül kapják kézhez illetményeiket. T. Nemzetgyűlés ! Ezt a szót, hogy »követeljük«, nem igen szeretem használni, mert nem felel meg a természetemnek és nem felel meg a keresztény szellemnek sem. De ilyen viszonyok mellett mégis ezt a szót kell használnom. Követeljük az igen t. honvédelmi minister úrtól, hogy ebben a dologban sürgősen intézkedjék és hasson oda, hogy a nyugdíjasok, rokkantak és özvegyek az illetményeiket pontosan kézhez kaphassák. Nagyon kérjük az igen t. honvédelmi minister urat, szíveskedjék megfontolás tárgyává tenni azt is, nem volna-e célszerű, ha a rokkant- és özvegyi nyugdíjakat az illetékes adóhivatalok, nem pedig a központ fizetnék ki. Nézetem szerint igy sokkal könnyebb volna az ellenőrzés és a nyilvántartás. Azokkal, amiket még el akarok mondani, nem óhajtok senkit és semmiféle testületet támadni, de kötelességemnek tartom felhozni ezeket a dolgokat, mert mi a választóinknak egy teljesen uj világot Ígértünk, amelynek tisztán kell állania. Épen ezért olyan dolgokra vonatkozólag akarok a honvédelmi minister úrtól felvilágosítást kérni, amelyek talán kényes természetűek, de mégis kötelességem ezt megtenni, mert ma a közéletben szereplő minden egyénnek tisztán kell állania. Hivatalos, felelősségteljes állásból kell provokálnunk nyilatkozatokat, hogy lehetetlenné tegyük azoknak a lelkiismeretlen egyéneknek a munkáját, akik suttyomban alattomos híreket terjesztenek és le akarják járatni a tekintélyeket. Már pedig tekintélyek nélkül azt a fegyelmet, amely nemcsak a hadseregben, hanem a polgári életben is feltétlenül szükséges, helyreállítani nem lehet. (Igaz ! ügy van !) így nagyon sokat beszélnek arról, hogy a Károlyi-éra és az azután következett kommunizmus hullámai, megtépázták azokat az alapokat, amelyeket a frontokon és idehaza egyes ezredek az árvák és az özvegyek javára gyűjtöttek. Nagyon kérném a t. honvédelmi minister urat, szíveskedjék erre vonatkozólag felvilágosítással szolgálni és esetleg odahatni, hogy ezek az ezredek számadásokkal lépjenek a nyilvánosság elé, hogy tényleg bebizonyíthassuk, hogy a jövőben semmiféle dolgot eltussolni nem engedünk, s kegyetlenül fogunk minden mulasztást büntetni, de egyúttal vaskézzel fogunk ráfeküdni azokra is, akik alattomos rágalmakat szórnak világgá. (Helyeslés.) Továbbá még egy dologra óhajtanék az igen t. honvédelmi minister úrtól felvilágosítást kérni. Annak idején a frontokon különböző alapokat gyűjtöttek az árvák és az özvegyek javára, igy pl. az Isonzó- és a Károly-alapot. Nagyon jól tudom, hogy ezek elszámolás alatt vannak ; de fel akarom hívni a t. honvédelmi minister ur figyelmét arra, hogy ezeket főleg magyar katonák adták össze, mert tudvalevő, hogy az Isonzo-frontcn elsősorban magyar ezredek állottak és véreztek. (Igaz ! ügy van !) S ezeket az alapokat nem is önkéntes adományokból gyűjtötték össze, hanem a magasabb katonai parancsnokságok egyszerűen kiadták a rendeletet, hogy mindenki havonta egynapi hadi pótdíját köteles ezen alapokra befizetni. Ha tehát igy áll a dolog, akkor a leszámolásnál ne a kvóta legyen a kulcs, hanem igenis az ott elesettek és megrokkantak száma. (Elénk helyeslés.) De ezen dolgoknál nem szabad még megállani. Követelnünk kell továbbá azt is, hogy a hadiözvegyek és rokkantak nyugdíjilletményei minél sürgősebben javíttassanak. (Helyeslés.) Hivatalos adatokkal igazolhatom azt, hogy az özvegyi nyugdíj 1917 óta 9 koronáról 23 vagy 25 koronára emelkedett, s a gyermeknevelési járulék még ma is 4 korcna. (Felkiáltások : Nevetséges !) Ugyebár, akkor, amikor egyesek fényűzésben tobzódnak, amikor egyesek miliókat szereztek a háborúban és most egy nyári szezonra 30—40.000 korona béreket ígérnek két-háromszobás lakásért : akkor nem szabad megengednünk azt, hogy az özvegyek gyermeknevelési pótdíj címén négy koronát kapjanak. (Igaz! ügy van!) Hiszen ez lenne tulaj donképen a keresztény kurzusnak legmegszégyenitőbb dolga, ha ebbe nem nyúlnánk bele gyökeresen, s nem akarnók különösen. itt a krisztusi, felebaráti szeretetet megvalósítani. Ha egyesek nem akarják azt megérteni, hogy nem szabad nyomornak lennie akkor, amikor a másik oldalon fényűzés van, akkor erőszakkal kell oda bek>
