Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-19
278 A Nemzetgyűlés 19. ülése 1920. évi március hó 27-én, szombaton. kapta meg a legtöbb vállalkozást a katonai ruházati cikkek elkészítésénél és szállításánál. Gunda Jenő : És ezt nevezik zsidóüldözésnek ! Szabó József : A tárgyilagosság és az igazság szempontjából tartozom kijelenteni, hogy a honvédelemügyi ministerium keresztény vállalkozónak is módot adott arra, hogy munkákat elnyerjenek, de olyan díjazásokat és olyan árakat állapított meg, hogy azért a keresztény kisiparosok nem voltak képesek ezt a munkát vállalni. Kellemetlenül érint ugyan bennünket, de tény az, hogy több üzleti szellemmel birnak a zsidó vállalkozók, — legalább ez azt bizonyítaná — mint a keresztény vállalkozók. De méltóztassanak megengedni, hogy ennek is rámutassak az okára. Itt az ok az, hogy az egész háború alatt ezek a vállalkozók végezték már eddig is a hadseregszállitásokat, megvan a berendezésük és nagyon valószínűnek tartom, hogy épen az állam pénzén kapták berendezésüket. Ezzel szemben a keresztény kisiparosok nem rendelkeznek ezekkel a szerszámokkal és egyéb szükséges dolgokkal nem bírják tehát a versenyt, a konkurrenciát velük felvenni. Szükségesnek tartanám tehát, hogy a kormány e tekintetben is a keresztény kisiparosok segítségére siessen és adjon nekik módot arra, hogy gépek beszerzésével, műhelyek berendezésével ők is fel tudják venni a konkurrenciát s versenyképesekké legyenek a zsidó nagyvállalkozókkal szemben, mert itt is előáll az az eset, ami előállott a kaszárnyaépitési munkálatoknál, hogy ezek a zsidó vállalkozók csak elvállalják a munkát, de végeredményben megint keresztény munkásnőkkel és munkásokkal, keresztény alvállalkozókkal végeztetik el azt, tehát ők semmi egyebet nem csinálnak, mint a vállalkozást lebonyolítják és a nagy hasznot zsebrevágják. Ugyancsak súlyos elbírálás alá esik az a körülmény, hogy a ruharaktárakban és az élelmiszerraktárakban nem keresztény emberek, nem keresztény vezetők vannak. Akik katonák voltak, tisztában vannak vele, hogy mit jelent az, ha valaki egy ilyen monturdepotnak nevezett ruharaktárban, élelmiszerraktárban, *vagy bárhol, a századnál is manipuláns. Mindenki tudja, hogy sok esetben a manipuláns nagyobb ur volt, mint maga a századparancsnok. (Ugy van! Ugy van!) Ezekben a ruharaktárakban és élelmiszerraktárakban a manipulánsok legnagyobbrészt zsidó emberekből kerülnek ki. Nem tartom ezt nagyon összeegyeztethetőnek azzal a féltékenységgel, mellyel nemzeti hadseregünket körülvesszük, (Ugy van! ügy van!) mert a megfertőzés a nemzeti hadseregben nemcsak a nehéz szolgálatnál lehetséges, hanem ez az ut sokkal alkalmasabb arra, hogy katonáinkat megfertőzzék, katonáinkba ezt a rossz, megbízhatatlan szellemet belevígyék. A központi ruharaktárban van egy manipuláns, valami Kenzler Móric nevezetű, (Derültség balfelél.) aki teljhatalmú ur a ruharaktárban s az ott dolgozó keresztényszocialista munkások, megfigyelve az ő működését, — nem mondom azt, hogy manipulációját, •— ezt a működést kifogás tárgyává tették és azt mondták, hogy feljelentik, mert visszaéléseket követ ott el. A feljelentés meg is történt, a válasz pedig az volt rá, hogy mind a hat munkást elbocsátották az üzemből. (Zaj és felkiáltások a baloldalon : Ez a keresztény irányzat ! Ez nem járja !) Ez a Kenzler Móric már előre megmondta a keresztényszocialista munkásoknak, hogy majd megmutatja ő, hogy milyen nagy ur, hogy kicsoda ő a ruharaktárban. Ugyanez a helyzet az első és második számú élelmiszerraktárban, ahol valami zsidó Samu bácsi basáskodik, bocsátja el nyakra-főre a keresztényszocialista munkásokat és karolja fel nagy előszeretettel a szociáldemokratákat, kiket a Contiutcából szállítanak, a Conti-utcai szervezetből közvetítenek a szociáldemokraták. (Mozgás.) Mikor mi keresztény kurzusról, keresztény irányzatról beszélünk, kétszeresen súlyos elbírálás alá esik ez az egész ügy és én kívánatosnak tartanám, hogy, ha ezek az esetek megtörténtek is, a jövőben elő ne fordulhassanak. A volt hadügyminister ur válaszolta annak idején egy hozzá intézett interpellációra, hogy a kisgazdákat most még nem szabadságolhatja, mert megbízható emberekre van szükség a hadseregben. Én azt kívánom a t. honvédelemügyi minister úrtól, hogy amint az őrszolgálatoknál és a nehéz szolgálatoknál szükség van megbízható emberekre, magyar férfiakra, kisgazdákra, keresztényekre, ugy a manipulánsi, számvevői és egyéb vezető pozíciókba is megbízható keresztény embereket méltóztassék helyezni. (Élénk helyeslés és taps.) Ezért a következő interpellációt intézem a honvédelmi minister úrhoz (olvassa) : »Van-e tudomása a honvédelmi minister urnák arról, hogy a kaszárnyák és egyéb katonai épületek restaurálását, a hadi felszerelések elkészítését, illetve szállítását, zsidó vállalkozók kapták meg ? Van-e tudomása a honvédelmi minister urnák arról, hogy a kelenföldi ruharaktárban, az I. és II. számú élelmiszer raktárakban zsidó vezetők és zsidó manipulánsok vannak, akik szociáldemokrata munkásokat foglalkoztatnak és a keresztény szocialista szakszervezetekhez tartozó munkásokat munkájukból üldözik ? Hajlandó-e a honvédelmi minister ur gondoskodni arról, hogy a katonai munkálatokat kizárólag keresztény kisiparosok kaphassák meg és a katonai intézetekben kizárólag megbízható keresztény vezetők és munkások foglalkoztassanak és a megbízhatatlan zsidó vezetők onnan eltávolíttassanak.« Elnök : Az interpelláció kiadatik a honvédelmi minister urnák. Következik ? Bródy Ernő jegyző; Magyar Kázmér! (Felkiáltások; Nincs itt!)
