Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-19

A Nemzetgyűlés 19. ülése 1920. évi március hó 27-én, szombaton. 277 tekintetben a katonaság rendelkezéseit foganatosíthatjuk. Még egy pár szót kívánok megjegyezni. A magyar földmives közönség nagyon hálásan fogadja a mélyen tisztelt honvédelmi minister urnák megemlékezését a magyar gazdákról s a magyar gazdák fiairól, akik ott küzdöttek a harctéren, a magyarok jószívűségéről és jólelkéről. Szívből üdvözöljük a honvédelmi minister urat ezekért a szavaiért és a magyar földmives közönség igyekezni fog, hogy a honvédelmi minister ur ilyen elismerő szavaira ezután is rászolgáljon. A választ szivesen veszem tudomásul. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök : Méltóztatik a honvédelmi minister ur válaszát tudomásul venni ? (Igen !) A választ tudomásulvettnek jelentem ki. Mielőtt az interpellációk tárgyalására áttérnénk, a házszabályok értelmében javaslatot teszek a legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozólag. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom, hogy a legközelebbi ülés,hétfőn, folyó hó 29-ikén délelőtt 10 órakor tartassék meg s annak napirendjére tűzessék ki: 1. a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítése, 2. a ma részleteiben is elfogadott, az Osztrák-Magyar Bank által kibocsátott bankjegyek felülbélyegzéséről szóló pénzügyministeri törvényjavaslat harmadszori olvasása, 3. Rubinek Gyula nemzetgyűlési tag ur által a mai napon benyújtott indítvány indokolása és az esetleg kiküldendő Parlamenti Vizsgáló-Bizottság megválasztása, 4. a Nemzetgyűlés Gazdasági Bizottságána kjeiéntése, a Képviselőház volt háznagyának a Nemzetgyűlés elé terjesztett jelentése, továbbá a Nemzetgyűlés tagjainak illetményei és az Országházban alakítandó beszerzési csoport részére engedélyezendő előleg tárgyában. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni ? (Igen !) Akkor elfogadottnak jelentem ki. Következnek az interpellációk. Szólásra következik? Bródy Ernő jegyző: Szabó József! Szabó József: T. Nemzetgyűlés! A honvédelmi minister ur felszólalása után már előre is meg vagyok győződve róla, hogy interpellációmnak meglesz a kellő eredménye, mert az ő felszólalását garanciának tekintem arra, hogy ezt a kérdést is ugyanazzal a magyaros szeretettel fogja elintézni. Mielőtt azonban erre rátérnék, méltóztassanak megengedni, hogy itt egy kijelentést tegyek. Tartozom kijelenteni azt

t hogy felszólalásomban kizárólag az igazságérzés és kötelességtudat vezet, semmi egyéb. Nem akarok itt sem népszerűségre szert tenni, sem pedig munkásbarátnak vagy kisiparosbarátnak feltűnni, hanem kizárólag képviselői kötelességemet kívánom teljesíteni. A Nemzetgyűlés tagjai között, de mindenütt másutt is általánosan ismert tény, hogy hadseregünket kik züllesztették le a múltban, milyen módszerrel, milyen eszközökkel oda, ahova eljutott. Mindenki tudja, hogy ebben nagyrésze volt a zsidóságnak, (Ügy van! a baloldalon.) a nemzetközieknek, a szociáldemokratáknak és azoknak a pacifistáknak, akik békét hirdettek, de a legelső alkalommal háborút csináltak. (Igaz! JJgy van! a baloldalon.) A Házban két párt van, mindkettő kimondottan keresztény. A két párt között kevés kivétellel nemes vetélkedés indult meg : mindegyik jobb keresztény akar lenni a másiknál, mindegyik túl akar tenni a másikon. Mikor ettől az érzéstől vagyunk áthatva és amikor ismerjük az előbb emiitett dolgok súlyos következményeit, amikor valamennyien szeretettel, féltékenyen őrizzük nemzeti hadseregünk szellemét, akkor nem tudom megérteni azokat az intézkedéseket, amelyek a honvédelemügyi ministérium részéről történtek. Tisztelt Nemzetgyűlés! Százával vannak munka nélkül keresztény kisiparosok. Járnak fűhöz-fához, deputációkban jönnek el hozzánk és kérnek munkát, foglalkoztatást. Nem tudunk nekik adni. De amíg ők, keresztény kisiparosok, állás nélkül vannak, nem jutnak munkához és kenyérkeresethez, addig el kell viselnünk azt a súlyos szemrehányást, hogy a kaszárnyáknak és egyéb állami építkezéseknek restaurálását, javítását zsidó vállalkozók végzik. (Mozgás.) En nem tudom megérteni ennek az intézkedésnek a szükségességét. A volt hadügyminister ur és honvédelmi minister ur a kezével integet, mintha talán állitásom nem volna helytálló. Mindjárt névvel is szolgálok. A Vilmos-laktanyát, tehát egyik legnagyobb laktanyát, a Vogel és Weidingercég kapta meg. (Egy hang jobbfelöl : Azok már kikeresztelkedtek !) Ugyanez a cég kapott egyéb nagyobb vállalkozást is. Tudott dolog, hogy ez nem keresztény vállalkozó. Annál súlyosabb elbírálás alá esik a dolog, mert Vogel és Weidinger nem maga végzi el a munkát, hanem kiadja keresztény alvállalkozóknak, ő csupán a hasznot, a rebachot vágja psebre. (Egy hang jobbfelöl : Uzsorás !) En a keresztény kisiparosok védelmét kérem és a keresztény kisiparosok elvárják a Nemzetgyűléstől, hogy ne zsidókon keresztül jussanak hozzá az állami munkákhoz, hanem közvetlenül kapják meg a munkát. (Helyeslés a baloldalon.) Méltóztassanak arról gondoskodni, hogy azt a vállalkozót, akinek végeredményben semmi köze nincs magának a munkának lebonyolításához, de a legnagyobb hasznot vágja zsebre, elüssük a haszontól. (Helyeslés a baloldalon.) Hasonló esetek fordultak elő a hadfelszerelési cikkek szállításánál is. A katonai ruházati cikkek szállításának nagyrészét zsidó vállalkozók kapták meg. Itt is nevet mondok. A Braun Jenő cég — szintén nem keresztény cég —^