Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-19

276 A Nemzetgyűlés 19. ülése 1920. évi március hó 27-én, szombaton. jen minden egyes magyar hazafi szivébe. (Altalános élénh helyeslés és taps.) De épen azért, mert az, ami itt elhangzik, azt meghallják az egész országban, sőt az ország határain túl is, a külföldön is, ( Ugy van ! Ugy van! jobbfelöl.) azért nagyon kérem a t. Házat, legyünk nagyon óvatosak mindig, ha a hadseregben előfordult egyes túlkapások vagy atrocitásokról beszélünk. Rubinek István: Egyéni dolgok! Soós Károly honvédelmi minister : Ez a hadsereg egy egészen fiatal szervezet, amelynek — elismerem — vannak még gyermekbetegségei, de ezek javulófélben vannak. Ha most bele nyulunk és megrázkódtatásnak tesszük ki, akkor nem birjuk elérni azt, amit elérni akarok én, én amit elérni akarok, nagyon jól tudom, a t. Nemzetgyűlés is, hogy ez egy minden tekintetben rendes, fegyelmezett hadsereg legyen, ami most már a legjobb utón van. (Általános élénk helyeslés.) Ha aztán mégis néha tulkapás történik, akkor ne tessék azt mindig azokkal a szemekkel nézni, amint néztük eddig a vasas németek katonai túlkapásait, mert hiszen ezek nem vasas németek, ez a mi magyar nemzeti hadseregünk. Látok én itt ebben a házban a sok ősz fej mellett fiatal fejeket is, elég sokat. Hál' Istennek, hogy látok. És az ősz haj alatt is látom azokat a fiatalon csillogó szemeket, hébe-hóba itt és ott. Meg vagyok győződve arról, hogy ebben a házban megtalálja a hadsereg tisztikarának fiatalsága azt a megértést, amely nem itél meg minden olyan kis dolgot, ahol épen csak az a túlerő, amely a fiatalságban van, vagy mondjuk, az a tulsoviniszta hazafiság vezeti őket egyes — ennek ellenére is persze általam nem mentett — túlzásokhoz. Mikor pl. a t. képviselő ur elmeséli nekünk, hogy egy szegény földmives-fuvaros előfogafcával ott állt a hóban egy vendéglő előtt és ezt az előfogatot abban a vendéglőben lefoglalta néhány tiszt magáncélokra, — ami egyáltalán nem helyes és büntetendő — néhány tiszt bent a« vendéglőben mulatott, akkor meg vagyok győződve, hogy a künnálló fuvaros nem hallotta ott bent énekelni a G-otterh altét, nem hallott énekelni osztrák katonai dalokat, de hallotta őket énekelni a Kossuth-nótát, hallotta őket énekelni kurue-dalokat és bizonyosan hallotta a szájukból: Éljen Horthy Miklós, hadseregünk vezére! (Egy hang balfelöl: És az Erger-Bergert ! ) És ha az Erger-Berger-Schossbergert is hallotta énekelni, akkor azt hiszem, ebben a házban legkevésbé fog valaki bosszankodni. (Derültség.) Mivel mi most az előfogatokkal foglalkozunk, legyen szabad nekem egy kis hasonlattal is élni. Ha egy fogatba két sovány öreg gebe van befogva, akkor nagyon könnyű ott ülni a kocsin s a gyeplőket kézben tartani, mert bizony ez a két öreg gebe szépen, lassan fogja húzni a szekeret,.ha a kocsis el is alszik. Mert hiszen, ha az ember rájuk üt, akkor,: mint Szijj igen t. képviselő ur mondta, legfeljebb nagyon fogják csavarni a farkukat, ahogy a dorozsmai szélmalom kereke is nagyon forog, ha fuj a szél. (Derültség.) Pardon, ezek az ő szavai. Ha ellenben ugyanabba a kocsiba befogunk két telivér lovat, két tüzesvérü csikót, akkor bizony nagyon nehéz a gyeplőt tartani és akármilyen ügyesen, akármilyen erélyesen tartjuk is a gyeplőt, néha mégis megesik, hogy a kocsit elragadják. De más részről meg vagyok győződve arról, hogy ha ott egy ügyes kocsis ül és a többi kocsin is ügyes emberek ülnek, erősen tartva a gyeplőt, visszatartva a tüzes paripákat és ha azokat, akik a kocsit irányítják, nem háborgatjuk, akkor meg vagyok győződve, hogy fel fogjuk húzni a magyar állam kocsiját a magaslatra, s el fogjuk érni azt a végcélt, amelyet egész szivünkből óhajtunk. Ezért kérem a t. képviselő urakat, hagyjuk a mi fiatalságunkat, a mi fiatal tisztjeinket és ha néha-néha kis túlkapásokat is követnek el, ne állitsuk pellengérre őket, hiszen épen a tekintélyeket akarjuk mi helyreállítani, ami nélkül nincs fegyelem, nincs hadsereg és nem lesz soha többé meg az az állapot, amit Magyarországon kívánunk. (Altalános élénh éljenzés és taps.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Molnár János: T. Nemzetgyűlés! Nagyon kellemesen érintett a honvédelmi minister ur válasza, amelyet szívesen vettem s melyhez a magam részéről csak pár szót akarok szólni. Elsősorban nagyon köszönöm azt a felvilágosítását, hogy az előfogatok szolgáltatásának rendezése rendeleti utón meg fog történni. Kétségtelen, hogy itt az a nagy hiba, hogy nemcsak a díjazás kevés, de tényleg egynéhány ember vállára nehezedik az előfogatok szolgáltatása, ugy hogy például egy tízezer lakossal biró városban 20 egyénnek a vállára nehezedik ez a kötelezettség. Ha minimálisan is számítjuk, ez 6—8000 koronás közszolgáltatás egy éven át. A lakosság többi része egyáltalában semmivel sem járul ehhez hozzá, ugy hogy ez az eljárás ellenkezik az egyenlő teherviselés elvével. Hálásan köszönöm a minister ur kijelentését, hogy ezt az ügyet rendeleti utón fogják szabályozni. Magam is emiitettem már és a, honvédelmi minister ur is méltóztatott kifejezésre juttatni, hogy a Nemzetgyűlés szívesen adja és a polgárság is szívesen teljesiti az előfogatok szolgáltatására vonatkozó kötelességét. Ézt most is megismétlem és kijelentem ugy a magam részéről, mint a földmives közönség részéről is, — azt hiszem, a t. Nemzetgyűlés is beleegyezik ebbe — hogy a katonaság részére szükséges előfogatokat mindig a legnagyobb készséggel, örömmel adjuk a katonaság rendelkezésére, mert ez nekünk nemcsak szívbeli érzéseinkhez tartozik, de kötelességünknek is tartjuk, hogy a katonaság ré-. szere minél gyorsabban teljesitsük a szolgáltatásokat, és mindig örömünkre szolgál, ha e