Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-19
A Nemzetgyűlés 19. ülése 1920. évi március hó 27-én, szombaton. 271 azt a feiülbélyegzésii bankjegyet az illető, vagy másvalaki forgalomba hozza. Ezért javaslom, hogy oly célból, hogy hatályosabbá tegyük a törvényt és annak szankcióját minden tekintetben megadjuk, vétessék fel külön 5. §-ként a következő (olvassa) : »A 4. §. első bekezdésében meghatározott büntettet követi el az is, aki anélkül, hogy a 4. §. első bekezdésében meghatározott valamely cselekményben felbujtóként vagy tettesként részes volna, hamis, vagy hamisitott felülbélyegzéssel ellátott bankjegyet forgalomba hoz, vagy hozat...« (Felkiáltások a baloldalon: Tudva!) Kérem, minthogy az egész javaslat elejtette a szándékosságnak hangsúlyozását és a büntetőtörvénykönyv általános részének — a Btk. 75. §-ának — alapján egyszerűen arra az álláspontra helyezkedett, hogy természetesen csak szándékosan elkövetett cselekmények kerüljenek büntetés alá, ezt itt külön nem mondanám ki. (Helyeslés.) Ennélfogva igy lenne tovább (olvassa) : »...forgalomba hoz, vagy hozat, hamis, vagy hamisitott felülbélyegzésü bankjegyet külföldről, vagy Magyarországnak nem magyar közigazgatás alatt álló területéről forgalombahozatal céljából behoz, átvesz, vagy megszerez.« Ehhez még hozzátenném : »a pénzügyminister engedélye nélkül«, mert talán szükségünk lehet oly célból, hogy nyomára juthassunk annak, hogy miféle hamis felülbélyegzések folynak külföldön a mi terhünkre — a nyomozat céljára, közérdekből, vagy a kormány céljaira, hogv behozzunk ilyeneket, tehát mondjuk, vagy »jogosulatlanul«, vagy »engedély nélkül«, vagy egyszerűen »magánérdekből behoz«, — hiszen ezt különféleképen lehetne megfogalmazni. Az eredetileg itt megirt javaslatom is elég különben, mert a szándék hiánya úgyis mentesiti, aki nem bűnös szándékú. Ezenkivül még egy súlyos hiánya van ennek a javaslatnak, t. i. megint nem követte nyomon a kódexet és a kódexben kodifikált egyik esetre megint nem provideált. Ez az eset pedig az, hogy ha valaki hamis felülbélyegzésü pénzt, — a törvény szerint azelőtt hamis pénzt — valódi gyanánt kap és azt azután tudva, — később u. i. rájön, hogy ez nem valódi, hanem hamis, — továbbadja, ez is büntetés alá helyeztessék. Ezt az illetőt már nem lehet olyan bűnösnek mondani, mert hiszen itt a psichologiai momentum is belejátszik. Az illető tudja, hogy őt becsapták, s ez felizgatja, elkeseríti és tudjuk, hogy az emberi gyarlóság arra készteti, hogy ezt a hamis felülbélyegzésü pénzt hamarosan tovább adja. Ha tehát ezt nem említenénk fel és erre nézve külön nem gondoskodnánk a törvényben, akkor esetleg ez is a törvényben megállapított drákói szigor alá esnék, tehát javaslom, hogy amint annak idején is, az ilyen ember, aki pénzt valódi gyanánt elfogadott és megtudván, hogy hamis, tovább adja, épen olyan enyhe büntetés alá kerüljön és ép olyan enyhe, megkülönböztetett elbírálásban részesittessék, mint annak idején a hamis pénz kiadása a kódex 209. §-a alapján. Vagyis hangzanék a szakasz az én szövegezésem szerint igy (olvassa) : »Aki valódi felülbélyegzésü gyanánt kapott hamis vagy hamisitott bankjegyet, hamisságát tudva, valódi gyanánt forgalomba hoz vagy hozat, vétséget követ el s a 4. §. harmadik bekezdésében meghatározott büntetéssel büntetendő, vagyis azzal a büntetéssel, amely ott az egyes enyhébbnek tekintett esetekben megállapítva van. Egyéb módosításom nincs. Mindezzel nem a Nemzetgyűlés idejét akartam igénybevenni, hanem — hiszen ha méltóztatnak esetleg egy e célból elrendelendő szüneten megvizsgálni a javaslatot, azok, akik jogtudósok, egy pillanat alatt át fogják látni, mennyire hézagos, hiányos és kiegészítésre, módosításra szoruló e tekintetben ez a javaslat — hozzá akartam járulni ahhoz, hogy a Nemzetgyűlés, ha törvényt hoz, hozzon olyan törvényt, amely megfelel az igényeknek és a tudományos szempontoknak is. Azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, e tekintetben nem végeztem hiábavaló munkát. Tisztelettel kérem javaslataim elfogadását. (Elénk helyeslés.) Elnök : Kivan még valaki a 4. §-hoz szólni ? Az igazságügyminister ur óhajt nyilatkozni. Ferdinandy Gyula igazságügyminister: T.Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Olyan nagymennyiségű javaslat adatott be, hogy egyszerre azokat áttekinteni sem lehet, ennek következtében csak elvi álláspontomat kivánom e kérdésben röviden kifejteni. (Halljuk! Halljuk!) Ami a 4. első pontjára vonatkozó módosítást illeti, előttünk nyilvánvalóan az a szempont lebegett, hogy a pénzhamisításra vonatkozó büntetőtörvénykönyvi rendelkezések legyenek alkalmazhatók, tehát nem a legenyhébb, hanem a legszigorúbb büntetések, t. i. az 5—10 évig terjedhető fegyház. Amennyiben azonban igen t. képviselőtársamnak aggályai vannak és ezeket eloszlatni kívánja akképen, hogy ez kifejezetten domborittassék ki az első szakaszban, arra nincs észrevételem, azt elfogadom. (Helyeslés.) Ami a szakasz 2. pontjára vonatkozó javaslatát illeti, amely szerint ez a kifejezés »kivinni törekszik« tulajdonképen kísérlet, e tekintetben bátor vagyok megjegyezni, hogy itt a javaslat készítésekor arra akartunk provideálni, ha valaki Magyarország területéről a megszállott területekre akar ilyen pénzt kivinni és útközben elfogják. (Felkiáltások a szélsobálőldalon : Ez a kisérlet!) Kísérletnek ez kísérlet, mert megkezdetett, de nem fejeztetett be. Mivel azonban a kisérlet feltétlenül enyhébben büntetendő, mint a végrehajtott cselekmény, ez olyan nüansz, amelyet figyelembe kell venni és magát a cselekményt feltétlenül szigorúbban kell büntetni. Épen azért kérem, méltóztassék az eredeti szöveget elfogadni. (Zaj a szélsobálőldalon.)
