Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-18
A Nemzetgyűlés 18. ülése 1920. évi március hó 26-án, pénteken. 243 must valami más formával kellene helyettesiteni. Akármennyire mértékelem is az ő fejtegetéseinek értékét a kapitalizmus kinövéseiről, meg kell mégis állapitanom azt, hogy a kapitalizmus nem egy ad hoc forma, a kapitalizmus a gazdasági életnek fejlődéséből született életformája. Az életformáit nem lehet levetni addig, amig a fejlődés a feltételeket meg nem teremtette. A kapitalizmus helyett, ha a fejlődés titokzatos méhe ki akar sürgetni egy másik életformát, ki fogja majd annakidején sürgetni. Mi azonban erőszakosan, bárminő népnek vagy a népek szövetségének hatalmával nem volnánk elég erősek arra, hogy a kapitalisztikus életfoimát lesimítsuk, levonzzuk, leszedjük a nagy gazdasági életről, hogy egy másik ruhát, másik formát adjunk rá. Megpróbálta a szociáldemokrácia szélsőséges iránya a kommunizmust mint uj életformái Oroszországban is, nálunk is rákényszeríteni a gazdasági életre. Es mi történt ? A gazdasági élet, tehát a test, amely ezt az erőszakos uj ruhát kapta, elsorvadt eme Nessus-ingnek égetése alatt és Szovjet-Oroszország gazdasági élete ugyanúgy el fog sorvadni, amint annak a majdnem határtalan országnak kincsei elfogynak, feléletnek, mert hiszen erőszakos életformával termelő munkára serkenteni magát az életet nem lehet. (Helyeslés.) B. Szterényi József: Nagyon helyes! Vass József : Azonban külön hangsúlyozni kivánom, — és nif nem ismerek különbséget ilyen vagy olyan módon megszervezett, keresztényszocialista vagy szociáldemokrata módon megszervezett munkásság között — hogy a tőke túlkapásaival szemben a munka teljesen védtelen marad és semmiféle állami törvényhozás, semmiféle társadalmi akció nem tudja a munka jogait az élet minden vonalán érvényesíteni, ha csak a munkával nem párosul ugyanannak a gazdasági osztálynak szervezettsége, . . . B. Szterényi József : Ez igy van ! Vass József... és a szervezettségnek nem alapj a az egész nemzet helyesen megkoncipiált nagy egységébe beleillesztett osztályöntudat.(Helyeslés.) B. Szterényi József ; Nagyon helyes ! Vass József : Következőleg illuzórius dolog azt kivánni szociáldemokratáktól vagy keresztényszocialistáktól, hogy az ő szervezettségükben és harcaikban mondjanak le először az osztályöntudat tényéről, másodszor mondjanak le a harcnak, tehát az osztályharcnak tényéről. Illuzórius kivánság ez. Miért ? Mert minden osztályt osztállyá nem egyedül csak gazdasági mivoltának azonossága tesz, hanem különösen az öntudat, ez a pszichológiai tényező emeli fel a munkást arra a magaslatra, hogy megértse, hogy az ő jelentősége a nagy termelési és fogyasztási folyamatban nem arányos a jogokkal és az életnek neki jutó javaival, amelyek őt pedig megilletnék, öntudat kell minden osztályba, minden osztály tagjaiba, hogy az osztály megvédhesse saját érdekeit, (Ugy van! Ugy van! bálfélől.) Méltóztatnak tehát látni, hogy osztályöntudat nélkül nincs osztályharc és osztályharcjnélkül nincs az illető osztály érdekeinek hathatós védelme. Hangsúlyozom azonban, hogy az osztályok harcában nem engedheti meg egyetlen egy állam sem, sem kicsi, mint a mienk, sem nagy, mint az Egyesült-Államok, sem legyőzött, mint a mienk, sem győztes, mint az angol állam, nem engedheti meg azt, hogy bármely osztálynak osztályöntudata telítődjék az illető osztály szuverenitásának gondolatával. (Ugy van ! Ugy van ! haljelöl és a középen.) B. Szterényi József: Nagyon he] yes ! . Vass József : Én a munkásosztálynak öntudatát sürgetem, de a munkásosztályban azt az öntudatot, amely a munkásosztályt prédikálja az egész társadalom vezető osztályának, anatemizálom, kárhoztatom és letörni kivánom. (Élénk helyeslés és taps.) T. Nemzetgyűlés ! Ezzel a néhány megjegyzéssel a munkásosztály ügyében szolgálni kívántam azt a folyamatot, amely mignidulni látszik. Ugy látszik, t. i., hogy a szociáldemokrata módon szervezett munkásságnak egyes részei próbálnak közeledni az állami és politikai vagy gazdasági életnek struktúrájához. Szolgálni kivántam ezt a folyamatot, nem akarok ellene állni, mert aminő értéknek tartom a magyar munkásságoi, bárminő módon van megszervezve, ép olyan értéknek tartom az ő lélektani elhelyeződésében helyesen megképzett öntudatát és annyira tiszteletben kivánom tartani harcát és taktikáját, mindama vonalakon, amelyeken jogos és méltányos érdekeikért küzd, még a harcot is helyeslem abban az esetben, ha esetleg az illetékes tényezők nem hajlandók sürgetésre, kérésre megadni azt, ami jár, helyeslem, ha erősebb eszközökhöz nyúlnak, mindig annak a mondásnak tiszteletben tartásával, hogy : Salus rei publicae suprema lex es to, következőleg soha a közjót, a közérdeket nem szabad erőszakosan veszélyeztetni. T. Nemzetgyűlés ! A j avaslat konkrétumára visszatérve, vamszerencsém tisztelettel kijelenteni, hogy — még egyszer hangsúlyozva azokat a kéréseket, amelyeket bátor voltam először a propagandának rögtöni megindítására, másodszor pedig a kispénzek korrektivumára, későbbi dotálására vonatkozóan előadni, — a javaslatot általánosságban elfogadom. (Éljenzés és taps a Ház minden oldalán. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Kontra Aladár jegyző : Reischl Richárd ! Reisch! Richárd : T. Nemzetgyűlés ! Azok a sajnálatos tapasztalatok, amelyeket a pénzlebélyegzés nyomán szereztünk, arra kényszerítenek, hogy a javaslathoz néhány megjegyzést fűzzek. (Halljuk ! Halljuk !) Mi, akik a nemzet megújhodási törekvésének letéteményesei vagyunk, attól a szent gondolattól áthatva jöttünk ide, hogy szeretett hazánkat kisegítsük abból a kátyúból, abból a posványból, amelybe jutott s igy bizonyos megnyugvással tölt el bennünket az a tudat, hogy r a kormánynak is szándéka oda hatni, hogy ezt mielőbb elérhessük. Ennek tanújelét is adta azzal 31*
