Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-18

242 A Nemzetgyűlés 18. ülése 1920. évi március hó 26-án, pénteken. ugy viselkedünk, mintha nem a nép lelkében születtünk volna meg, nem lélek szerinti képviselői tolnánk a magyar nemzetnek, hanem csak a papiros szavazócéduláknak papiros képviselői. Népünk Jel kében pedig mi történik ? Az öntudat alatti régiókban kezd valami köd felszállni, valami gőz. amely a mi népünknek belénk helyezett bizalmát kezdi elhomályosítani, elhomályositja a. mi népünk világos orientáltságát, mert hiszen valamikor, csak néhány hónappal ezelőtt is, orientált volt a mi népünk. A köd kezdi ezt az orientáltságot elhomályosítani s az igy keletkezett tömeg-orientálatlanság tömegelkeseredéssé változik, a tömegelkeseredés pedig tömeg-kirobbanássá válik nagyon könnyen, a tömegkirobbanás pedig mindig forradalom. Meskó Zoltán : Nem csoda, ha a vezérek mindig egymást gyalázzák. Vass József: Azt mondtam, hogy a felületi feszültségek alatt marad körülbelül minden a régiben. Állitom, a felületi feszültség alatt a pártok élete, a paragrafusok cirkulusai, vonalai szerint megadott egy-egy választ, a legjobb intenciójával, a legjobb szándékkal, az élet azonban, amely a felület alatt van, az — méltóztatnak tudtíi, micsoda ? A nyomorúságnak az állóvize, (ügy van l) amely rothadt és amelyben milliárdszámra nyüzsögnek az élősdiek, ahogyan volt, ugy maradt, azzal a különbséggel, hogy valósággal aritmetikus arányban szaporodnak ezek az élősdiek. (Ugy van/ a baloldalon.) A gonoszság, visszaélés, a lánckereskedelem immár teljesen népszerű gondolat és kifejezés. (Ugy van/) Az uzsora, a megvesztegethetőség, a panama, a Balkán, a román stilus elözönlött bennünket teljesen. (Ugy van/) Kereskedelmi életünkben egy-egy szirt még a tisztesség, egy-egy szirt még a férfi, akihez nem tapad semmi vád. így az életnek majdnem minden vonalán maradt minden a régiben. Nem ezt várta tőlünk a mi nemzetünk. (Ugy van ! Ugy van / a Ház minden oldaláról.) Nem azért küldött mindet ide a nemzetünk. A valutajavitáshoz — azt mondja a pénzügytan — szükséges munka és hitel, vagyis bizalom. A lelkek valutájának javításához ugyanez szükséges : munka a mi részünkről és akkor megkapjuk a bizalmat a mi népünk részéről. (Igaz ! Ugy van / Taps.) Adjunk mindenekelőtt munkát, t. Nemzetgyűlés. Azt mondják : nincs munkás, nem akad munkáskéz. Adjunk munkát. Koronázzuk meg a szegénységet. Nem tud egy autó vagy egy kocsi elmenni utainkon, annyira rosszak az utak. És vájjon kaparják-e legalább útjainkat ? Történik-e valami ? Tízezrével lehetne munkáskezeket foglalkoztatni és nem történik semmi. (Ellentmondások jobbfelől.) A hivatalok tortáin és retortáin keresztülmegy egy gondolat. Megakad valahol egy paragrafus kiálló kunkorádásában, egy államtitkárnál, vagy egy ministeri tanácsos asztalfiókjában. Megakad és nem történik semmi. Pedig ennek pszichológiai hatásai vannak. (Igaz ! Ugy van ! a jobb- és baloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Ha én a kivágott fák helyébe fiatal fákat, csemetéket ültetek, lehet, hogy azoknak csak 30 esztendő múlva lesz árnyékuk, de hatásuk a lelkekre mindjárt megvan. (Igazi Ugy van ! Taps.) Azt fogják látni, hogy Magyarországon legalább már történik valami. Megindult az újraépítés, a romokból való kikászolódás. (Igaz ! Ugy van/ Helyeslés.) Koronázzuk hát meg ezt a tűrő szegénységet és sújtsuk le a gazságot (Élénk helyeslés.), amely, ugylátszik, szuverenitást szerzett már ebben az országban. (Igaz / Ugy van ! Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Valamikor szuverén volt a magyar király, fején a szent koronával. Koronázás volt és a koronázás történelmi aktus volt mindig. Most koronát tett fejére a gazság, a visszaélés, a panama. (Igaz ! Ugy van !) Ez a megkoronázott hatalom ma Magyarországon. Ez szipolyozza ki a népet, ez csinált forradalmat és még egyet fog csinálni, ha nem vigyázunk és nem detronizáljuk a bűnt. (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés és taps a jobb- és baloldalon ) T. Nemzetgyűlés ! Kényesek vagyunk valamennyien a mi tógánkra, amelybe beleöltöztetett minket a mi népünk. És legyünk is kényesek a magyar nemzet legfelsőbb szenátusának tógájára. Kényes vagyok a magaméra, hogy folt ne legyen rajta, kényes vagyok a szomszédoméra és minden társaméra, hogy folt ne legyen rajta. (Élénk helyeslés és taps.) És moet, t. Nemzetgyűlés, beszélek erre az oldalra is, arra az oldalra is, beszélek magamnak is, tanulságul. (Halljuk ! Halljuk !) A foltot, ha megtaláljuk valahol : soha személyi kérdéssel ne engedjük felülbélyegezni, az igazságnak kérlelhetetlen keresniakarásában. (Általános élénk helyeslés és taps.) És kérdezem, t. Nemzetgyűlés, van-e különbség e gondolatok terén közöttünk itt és ott ? Egy hang (a jobboldalon) : A gyakorlatban ! Vass József : Lélek szerint nincs különbség közöttünk, (ügy van/) Lélek szerint nincs különbség közöttünk és én meg vagyok győződve, hogy a magyar nemzet előbb emiitett eme legmagasabb szenátusának becsülete van olyan malomkő a két párt között, hogy az egyik és a másik pártnak becsületügyi malomköve ki fogja majd ejteni a két malomkő közül, vagy pedig összezúzza mindazokat a szemeket, amelyek nem oda valók és amelyek nem érdemlik meg, hogy azt a tógát viseljék. (Általános élénk helyeslés.) Ha ilyenek vannak. Nem tudom, vannak-e, de én bizom minden nemzetgyűlési képviselőtestvérem lelki emelkedettségében, hogy mi foltot a tógánkon, a lelkiismeretünkön és gazságot tudatosan az országban nem tűrünk soha. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és baloldalon.) Egészen külön fejezet, igen tisztelt Nemzetgyűlés, a munkáskérdés, amelyről ezekről a padokról már egynéhány alkalommal megjegyzés esett. Megvallom őszintén, nem tudok teljesen belesimulni Ernst igen t. képviselőtársam fejtegetései során ama kijelentésébe, hogy a kapitalizmust valami módon le kell törni, hogy a kapitaliz-