Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-17

230 A Nemzetgyűlés 17. ülése 1920, rövid idő alatt, az aratás előtt az egész meg­állapított nyolc kilogramm 40 dekagramm fej­kvótát ki tudjam adni. A közélelmezési minis­terium minden alkalmat felhasznál arra, hogy minél nagyobb mennyiséget adjon a tisztviselők­nek és minél magasabbra emelhesse azt a napi adagot, amit adhat. Miután azonban nem ígér­hetem, hogy az egészet kiadhatom, ezt pénzzel kell pótolni. (Ugy van! jobb felöl.) Kerekes Mihály : Akkor ki kell adni a pénzt ! Szabó István (nagyatádi) közéleimezésügyi minister: A Közélelmezési Ministerium rajta lesz, hogy minél több lisztet adhassunk a tisztviselők­nek, legyenek róla meggyőződve, hogy ez erős elhatározásunk és lelki örömmel tesszük, ha töb­bet adhatunk, hiszen mi látjuk legjobban a nyo­morúságot, mert hozzánk jönnek a panaszok. Van is reményem arra, hogy többet adhatunk már a legközelebbi jövőben. De miután nincs remény arra, hogy az egész mennyiséget kiad­hassuk, ezt pénzzel kell pótolni. Kerekes Mihály: Hogy megvehessek a lán­cosoktól S Szabó István (nagyatáU) közélelmezésügyi minister : Kötelességemnek tartom azt is ki­jelenteni, hogy dacára annak, hogy Ameriká­ból ez a szép ajánlat érkezett és a kötés már megvan, tehát biztosra vehető, hogy meg is kapjuk azt a nagymennyiségű lisztet, dacára annak, hogy lerekviráltatjuk az egész Dunán­túlt katonaság segítségével — sajnos, hogy éppen nekem kell ezt az eljárást itt a Képviselő­házban védelmeznem — és dacára annak, hogy a Tiszántúlon is vannak készletek és remélem, hogy ebben a tekintetben is javul a helyzet: nekünk a rendes ellátásunk az aratásig még igy sem lesz biztosítva. Ezt tudomásul kell venni mindenkinek és ne számítson senki sem arra, hogy mi az aratás előtt a teljes fejkvótát ki­adhassuk. Ezt nekünk mindig szorítanunk kell, hogy kijöhessünk valahogyan. En megmondom őszintén, hogy ha mi túloznék a reménységeket és itt a nagy nyilvánosság előtt felbiztatnók az ellátásra szorulókat azzal, hogy majd lesz, ami­kor ez nem is fedné az igazságot és amikor olyan igényeket, amelyeket nem tudnék kielé­gíteni, támasztanom nem szabad : ez nagyon hely­telen eljárás volna. De van egy másik oldala is a dolognak. Ha mi, akik annyira rá vagyunk szorulva a külföldre, amint azt most is az amerikai búza mutatja, arról beszélünk, hogy nekünk van, akkor nem fognnk kapni semmit. Tessék ezt is figye­lembe venni, mert hogyha azok az amerikaiak azt hallották volna rólunk, Magyarországról, hogy el vagyunk látva gabonával az aratásig, akkor nem jöttek volna segítségünkre. Nem szabad tehát kifelé olyan vérmes reményeket vagy biztatásokat kifejezésre juttatni, amelyek nem felelnek meg a valóságnak, hanem meg kell mondani szárazon a tényt, hogy a helyzetünk javult valamit, azonban nem vagyunk ellátva, az évi már ems hő 24-én, szerdán. uj termésig annyira, hogy kellőkép kielégíthes­sük a rászorulókat, hanem csak részben tudjuk őket kielégíteni. Tulajdonképen még itt sem állanak elegendő számadatok rendelkezésemre arra nézve, hogy egészen bizonyosan még ebben az iramban is biztosítani tudom-e majd június vé­gén vagy július közepén a szükséglet kielégítését. Weiss Konrád: Eekér kalácsot árulnak az utcáni G-aliciai zsidók kosárszámra árulják! Huszár Károly : Ennek beszüntetését már elhatároztuk néhányszor. Miért késik a rendelet ? (Zaj a baloldalon,) Szabó István (nagyatádi) közélelmezési minis­ter: Erre engedélye nincs senkinek; aki azt csi­nálja, az kihágást követ el. Tessék félj elenteni, s annál, akit meg lehet fogii, az a sütemény el lesz kobozva. Huszár Károly: A cukrászok ! Weiss Konrád : Csak ki kell menni az utcára, nem kell feljelenteni, csak összefogni őket! Szabó István (nagyatádi) közélelmezési-minis­ter : Nekem is vannak rendőreim, akik már elég sokat lefogtak, és akik már sok ügyet kideritettek. Ha a mostani időben van árdrágítás, csempészet és kijátszása a rendeleteknek, ezt más téren is lehet tapasztalni ; de legyenek nyugodtak, hogy ami a közélelmezési rendőrségnek a kezébe kerül, az nem szabadul ki, mert jó kezekbe kerül, amint azt már sok esetben megmutatta. Weiss Konrád : A munkások és a tisztviselő­társaim ebben nem nyugodnak meg. Szabó István (nagyatádi) közélelmezési minis­ter: Ha kapok konkrét feljelentést, hogy itt vagy ott sütnek ilyen süteményeket, akkor az rögtön el lesz intézve. Weiss Konrád : Jöjjön ki a minister ur a Ke­repesi-utra ! Szabó István (nagyatádi) közélelmezési mi­nister: Én azt akarom leszögezni a t. interpelláló képviselő ur megnyugtatására, hogy a Közélelme-, zési Ministerium minden igyekezettel azon va h hogy a köztisztviselőknek minél többet adbassoo és fog is többet adni, mint amennyit eddig adott ; erre már megvan a reményem és a biztos alapom is arra, hogy többet tudok adni. Azonban az egész megállapított fejkvótát — legalább a közeljövő­ben, de azt hiszem, hogy későbben is — abban a mértékben nem leszek képes megadni. Minden mást, ami jön: burgonya, bab, káposzta stb. elsősorban a tisztviselők kapják ; a tisztviselőké az elsőség a zsir tekintetében is. Tessék bejönni a Közélel­mezési Ministeriumba, én rendelkezésre bocsátom az aktákat, && intézkedéseket bármelyik képviselő­társam megnézheti azokból s láthatja, hogy a tiszt­viselőknek adjuk az elsőséget. De miután nem' ígérhetem be azt, hogy a teljes fejkvótát lisztben ki tudom adni, ennélfogva azt, amit nem tudok lisztben kiadni, adja ki a kormány pénzben. (Álta­lános helyeslés.) Elnök: Az.interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fáy Gyula: T. Nemzetgyűlési A minister­-

Next

/
Oldalképek
Tartalom