Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-17

A Nemzetgyűlés 17. ülése 1920. molnunk. Elismerem, hogy alapos munkát nem lehet és nem is szabad elsieteni és hogy főleg az olyan mélyreható reformnál, amelytől a nemzet élete függ, szem előtt kell tartanunk ezt a klasszikus mondást : quid-quid agis prudenter ágas et respiee finem; nem szabad a kinaiak példáját követnünk, akik állítólag csak egy tűzvész alkalmával a megégettt disznó húsából tudták meg, hogy az jó és valahányszor azután disznóhúst akartak enni, felgyújtották a házakat. Nekünk a disznót meg kell sütnünk anélkül, hogy a házat felgyújtanánk. Nekünk a birtokreformot meg kell csinálnunk anélkül, hogy mezőgazdasági krízist és katasztrófát idéznénk elő. Epen azért nem veszem zokon, ha a kormány nem máról-holnapra, nem ötletszerűen intézi el ezt a kérdést, hanem gondos körültekintéssel kivan f élni. Ám tisztelt Nemzetgyűlés, amikor elismerem, hogy a földbirtokreformot sebtiben, nyakló nélkül jól és becsületesen nem lehet meg«sinálni, ugyanakkor leszögezem azt is, hogy a tűrhetetlen földéhség lecsillapítására már most nyomban meg kell tennünk azt, amit megtehetünk (Helyeslés jobb felöl.) veszedelem és kockázat nélkül. (Ügy van! Ugy van!) Es itt térek át interpellációm tulajdonképeni tárgyára. A mezőgazdasági földbirtoknélküli földmívesek, mert ilyenek is vannak, zsellérek és napszámosok is jól tudják, hogy a társadalmi szempontból egyenesen vérlázító mai birtokmegoszlás máról-holnapra nem szüntethető meg és a birtokreform máról-holnapra tető alá nem hozható. Épen azért nem is kívánták és annál kevésbé követelték, hogy a kormány már e tavasszal a birtokreformot végrehajtsa. Nem követelték már csak azért sem, mert azt remélték, hogy a birtokreform törvénybeiktatásáig, illetve végrehajtásáig a nagybirtokosokban és a nagybérlőkben lesz annyi szociális érzék . . . Kerekes Mihály: Dehogy van! Grieger Miklós : .., és felebaráti szeretet, hogy uradalmaiknak, illetve bérleteiknek legalább egy elenyészően csekély részét, mondjuk 5—

g—10 %-át bérbe, illetve albérletbe adják az arra rászoruló szegény nincsteleneknek, földmíves családoknak. Am, csalódnak ezek a szegények. Küldöttségileg keresik fel a nagybirtokosokat, a nagybérlőket, a régi és az uj földesurakat, a háború alatt rengeteg mérnekben meggazdagodott nagybérlőket és a magyar parasztot jellemző ildomossággal, sőt még az emberi méltóságot szinte sértő megalázkodással is könyörögnek egy-egy holdért nem ingyen, hanem bérbe, albérletbe, hogy egy kis burgonya, egy kis bab és egy kis kukorica termelésével valahogy f elvergődjenek ebben a szédítő drágaságban. Es a válasz, igen t. uraim, ritka esetben kedvező, sok esetben elutasító, a legtöbb esetben cinikus. 2—3000 holdból 20—30 holdat ajánlanak fel 130—150 kérelmezőnek, illetve családnak, azt is a legrosszabbat, a legmesz. évi március hó 24-én, szerdán. 223 szebbfekvőt és hozzá még uzsorapénzért. (Egy hang half elöl : A terméketlen hegyoldalakat adják nekik! Zaj.) Azt pedig szinte felesleges megjegyeznem, hogy hasonló részvétlenséggel találkoznak azok, akik házhelyért könyörögnek és azok a községek, amelyek közlegelőért deputációznak. Nem • általánosítok, mert aki általánosít, az hazudik ; hellyel-közzel akad egy-egy nagybirtokos, egyegy nagybérlő, aki a »bis dat, qui cito dat« irgalmassági jelszót követeli, ám ezek, fájdalom, csak kivételek. A legtöbb nagybirtokosnak és nagybérlőnek még a borzalmas vörös rémuralom sem volt elég lecke, (Ugy van ! Ugy van !) nem okultak, nem tanultak, nem javultak. (Mozgás a középen. ) És ezzel a magatartással óriási kárt okoznak a keresztény-politikai irányzatnak, mert az ő vak önzésükkel alkalmat adnak a szegénységnek arra a feltevésre, hogy mi kevésbé viseljük a pártját, hogy mi elfordultunk a szegénységtől és a gazdagok pártjára állottunk, amely gyanú annál könnyebben fészkelődik meg a szegény emberek agyában, mert a vörösek, bár kommunizálták, szocializálták a nagybirtokot (Egy hang balfelöl : És lopták !) — és lopták — s termelőszövetkezetté alakították, de amellett a szegény családoknak egy-egy holdat juttattak, és igy a falusi szegénységnek egy része még most is mint jóltevőkre emlékezik a kommunistákra. (Igaz! Ugy van!) Ezt mi tudjuk. Ezek az urak, ezek az önző nagybirtokosok és nagybérlők agitációs anyagot szolgáltatnak azoknak a bujkáló alakoknak, akik még most is rámutatnak arra a paradicsomra s arra az igéret földjére, amely a falusi proletároknak 1919. tavaszán megmutattatott és ezeknek a szükkeblüsége az oka annak, hogy vidéken még most is találkozunk egyébként becsületes, tisztességes, vallásos és honszerető szegény emberekkel, akiknek szavából mégis a kráter mormolása hangzik. (Igaz! Ugy van! Mozgás és zaj a középen.) Én járok a vidéken, én ismerem a hangulatotha t. képviselőtársam nem fordult meg a szegények között, ez nem az én dolgom. Ezekkel az urakkal már most meg keli értetnünk azt, hogy sem isteni, sem emberi törvényekben nem szerezhettek jogot embertársaiknak e földtől való elzárására (Helyeslés), s hogy különösen annak a nemzedéknek van joga részt követelni a földből, amely azt verejtékével öntözi és vérével pecsételi. (Ugy van! jobb felől) Mindezek alapján kérem a földmivelésiigyi minister urat, szíveskedjék a kereszténykurzusnak áldásaiban a földnélküli falusi szegénységet is részesíteni, még pedig már most, legalább ott, ahol erre mód és alkalom kínálkozik. A felpanaszolt bajokról bizonyára a földmivelósügyi minister urnák is van tudomása, mert hiszen a falusi szegények szinte bucsut járnak a földmivelésiigyi ministeriumba az interpellációm tárgyát képező panaszokkal és kérelmekkel s én