Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-17
224 A Nemzetgyűlés 17. ülése 1920. már régen vártam, hogy a földmivelésügyi minister ur rendeletileg szives lesz intézkedni. Az összkormánynak, úgyszintén az igen t. Nemzetgyűlésnek szives figyelmét pedig arra bátorkodom felhívni, hogy a keresztény és nemzeti kurzus szociális tartalom nélkül mit sem ér. (Ugy van!) A keresztény és nemzeti kurzus nem is keresztény és nem is nemzeti, ha egyúttal nem szociális {Igaz! Ugy van!) és a keresztény és nemzeti kurzus szociális lendület, szociális tartalom és szociális alkotások nélkül csak arra jó, hogy a keresztény gondolatot lejárassa és a nemzeti eszmét kompromittálja és diszkreditálja. {Igaz ! Ugy van /) A mi első és elodázhatatlan kötelességünk az, hogy az irgalmas szamaritánushoz hasonlóan, ezer sebből vérző, halálra sebzett keresztény és magyar testvéreink sebeit kimossuk. {Ugy van! Egy hang a közében : Ha német is az a magyar /) Olajat öntsünk rá, a szegények, a kisemberek gazdasági érdekeit felkaroljuk, még pedig becsületesen, bátran, radikálisan, hogy azok a tömegek, milliók megérezzék azt, hogy ez a Nemzetgyűlés jót akar nekik. (Ugy van! Taps.) Ha ez utón járunk, akkor a pokol kapui sem vesznek erőt irányzatunkon, de ha nem erre az útra lépünk, akkor rövidesen a magunk ásta sírunkba esünk ós ellenségeink gúnykacajjal tűzik fejfát! Nincs többé föltámadás! Felelősségem tudatában a következő interpellációt intézem a földmivelésügyi minister úrhoz : 1. Van-e tudomása arról, hogy a nagybirtokosok és nagybérlők nagyrésze mereven elzárkózik attól, hogy a nincsetlen, földnélküli családoknak néhány hold földet juttassanak bérbe, vagy albérletbe ? 2. Hajlandó-e sürgősen, addig is, amig a földbirtokreform végrehajtva nem lesz, e nagybirtokosokat, illetve nagybérlőket, az államhatalom erejével rendeleti utón szociális kötelességüknek legalább részbeni teljesítésére szorítani ? (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a földmivelésügyi minister urnák. A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. Rubinek Gyula földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Tekintettel az interpelláció rendkívüli nagy fontosságára és a közérdekre, amelyet ez a kérdés képvisel, méltóztassanak megengedni, hogy azonnal válaszolhassak. {Halljuk ! Halljuk !) Ami az első kérdést illeti, arról tudomásom van, hogy a nagybirtokosok, főpapok, egyáltalán mindazok, akiknagy földbirtokkal rendelkeznek, (Félkiáltások a baloldalon : Fözsidók !) túlnyomó nagy részben hogyan viselkednek, a bérlők is, akkor is, amikor az illető birtokos kívánja, hogy leadjanak bizonyos területet, mereven elzárkóznak ettől, de sajnos, ezzel szemben teljesen tehetetlenül állok. ém március hó 2á-én, szerdán. Szabó István (nagyatádi) közélelmezési minister : Törvényt kell hozni ide ! (Helyeslés.) Rubinek Gyula földmivelésügyi minister: Hiszen rá akarok térni. Ez idő szerint csakis levelezés utján, személyes közbenjárás utján sikerül itt-ott e bajon segíteni. (Mozgás.) Már most különösen sürgős szüksége merült fel a közbenjárásnak és az azonnal való intézkedésnek a rokkantaknál és hadiözvegyeknél, akiknek igazán amugyis csak kis mennyiségű földigényük van; voltaképen maximálisan, ha egy holdat kérnek egy családnak, hiszen többet nem is tud az illető sajátkezüleg megművelni, épen rokkantságánál fogva. Ebből folyólag épen a mai minisWtanácson fogok felhatalmazást kérni, hogy rendeleti utón intézkedhessem, (Elénk helyeslés.) hogy felhatalmaztassam arra, hogy a rokkantaknak és hadiözvegyeknek e rendelet alapján lefoglalhassam a szükséges területeket. (Helyeslés.) Nem szeretném azonban ezt kiterjeszteni általánosságban az összes nincsetlenekre, mert ez már földbirtokreform volna, ez már messze terjedne (Igaz ! Ugy van !) és nagyon belenyúlna általában a munkáskérdésbe, mert megbolygatná esetleg azt a viszonyt, amely ma a munkaadó és munkás között van, azaz a munkáskezeket vonná el a nagybirtoktól és a nagybérletektől és félő, hogy ezek a birtokok megműveletlenül maradnának. Ezt csak a nagy birtokreform keretében lehet megoldani, amikor egy egész birtoktest, vagy annak nagyobb része kerül majd felosztásra és a megmaradó rész még mindig számithat arra, hogy a munkásokból alakult uj egyedek még annyi munkaerő-felesleggel fognak rendelkezni, ami biztosítja az együttmaradt birtokrész munkaszükségletének kiszolgálását. De így, ilyen incidentaliter belenyúlni ebbe a kérdésbe, én nem ajánlanám és magam nem is vállalnám azért a felelősséget, annál kevésbé, mert az idő annyira előrehaladt, hogy már a vetési munkálatok közepén vagyunk és erősen megzavarnók a szociális és gazdasági békét, holott a földreformmal épen az ellenkezőt akarjuk elérni, t. i. a szociális és gazdasági békét akarjuk megteremteni és szolgálni. Kérem tehát a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék az interpellációra adott válaszomat abban az értelemben tudomásul venni, hogy a mai ministertanácsnak alkalma lesz a rokkantak és hadiözvegyek földigényének kielégítése tekintetében egy olyan megoldást létesíteni, amely lehetővé teszi nekem, ,hogy a jogosult várakozásokat kielégíthessem. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Grieger Miklós : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Az igen tisztelt földmivelésügyi minister urnák egyik kitételére akarok kitérni. Azt mondotta ugyanis a minister ur, hogy ne vonjuk el a munkáskezeket a nagybirtoktól, (Félkiáltások : Most
