Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-17

2ls A Nemzetgyűlés 17. illése 1920. kormány addig is intézkedni fog, hogy a munkások egyik-másik kategóriájának nehéz helyzetét megjavítsa, amig a törvényes alkotások ideje megjön és a törvények megvalósulhatnak. Ebben a tekintetben, amikor nagy lelki depresszióval hallottam azokat, amiket t. tagtársam itt a munkásokra vonatkozólag elmondott, nagyon sajnálom és kellemetlen nekem, hogy még sokkal súlyosabb dolgokat vagyok kénytelen elmondani, olyanokat, amiket nagyon sok emeber csak nehéz körülmények közt láthat meg és amelyekre nézve azt hiszem, hogy azok a dolgok, azok a gondolatok, amelyeket elmondok, arra intenek, hogy a kérdésnek mélyére kell menni és e kellő mélységben kell megalapozni Magyarország további fejlődésének jövőjét ; mert ha kellő alapokon történik az újjáélesztés, a felépítés, akkor a magyar országgyűlés oly munkát végez, amely minden körülmények közt jó fog maradni, de ha nem ily mélyen rakják le az alapokat, akkor megfelelő fundamentum hiányában már születési hibájánál fogva minden épités a későbbi időre hiábavaló és összeomlik és nem tudunk oly törvényes állapotokat létesíteni, amelyek jó időre biztosítják a magyar állam fejlődését, minden ingadozással, minden további felfordulással szemben. Amikor t. tagtársam elmondotta, hogy milyenek a munkabérek és hogy milyen a nyomorúság, amelyen itt segíteni akar, azokra nézve, amiket mondott, egyetértek vele, de egyúttal ezzel szemben addig is, amig e kérdéssel bővebben foglalkozom, csak azért, hogy neki válaszoljak, kénytelen vagyok felállitani azt a tételt, hogy a mezőgazdasági munkások ennél sokkal sanyarúbb helyzetben vannak. Méltózassék figyelembe venni, hogy olyan kategóriákat méltóztatott felállitani, amelyeknél a fizetési minimum 450 K, a maximum körülbelül 1100 korona. Ezekkel szemben a mezőgazdasági munkásoknak legjobb körülmények közt a heti munkabére felmegy 90—100 koronára és a mezőgazdasági munkás nem nyolc órát dolgozik egy nap, hanem 12—18 órát. Reischl Richard : Ma többet fizetnek 500 koronánál is és kosztot is adnak. Molnár János : Tizennyolc órát dolgozik . naponkint, néha többet is, és amellett a mezőgazdasági munkás a testi munkánál fogva, amellyel foglalkozik, a ruházatában óriási károsodásnak van kitéve és azonkikül a maga megélhetését sokkal nehezebb körülmények közt biztosítja, mert a mezőgazdasági erős munka miatt sokkal erősebben, sokkal bőségesebben kell táplálkoznia. És még egyet. A gyári munkás a hét minden napjáért, akár van ünnep, akár nincs ünnep, megkapja a bérét. (Ellenmondás a baloldalon.) Szabó József: Ha nem dolgozik, nem fizetik. Molnár János : Ha a hat nap közt ünnep van, akkor megkapja a bérét. Szabó József : Hogy kapná ? Nem kapja meg. '. évi március hó 24-én

} szerdán. Molnár János : A gyári munkás tudtommal megkapja. Bocsánatot, ha tévedek. Másik ok az, hogy amig a gyári munkás az idő viszontagságainak kitéve nincs és akár esik, akár tél van, akár nyár, a munkadiját megkapja hetenként, sőt a munkája jóformán kritika alá sem esik, addig a mezőgazdasági munkás, ha időváltozás van, ha eső esik, rossz idő van, ha tél van, a munkabérét nem kapja, mert ebben az időszakban nincs munkája. Azután ha ezeket a dolgokat az ember figyelembe veszi, mindjárt rájön arra, hogy ezen körülményeknél fogva a mezőgazdasági munkások helyzetének még rosszabbnak kell lennie. Engedelmet kérek arra, hogy ezzel a mezőgazdasági munkáskérdéssel foglalkozom, annak mélyére hatolhassak, az lévén a feladatunk, hogy ezeket a kérdéseket alaposan megismerjük, hogy ezek végérvényesen és helyesen megoldassanak. Azért is szükségesnek tartom ezt, mert épen azokra vonatkozólag, amiket előbb hallottam tisztelt képviselőtársamtól, szükségesnek tartom mindjárt ez alkalommal megjegyezni, hogy a mezőgazdasági munkásságra a kommunista uralom egyáltalán nem hatott s az egyáltalán nem vette ki belőle a részét, hanem teljesen távol tartotta magát tőle. Az ellenforradalmak első hősei épen a mezőgazdasági munkásokból kerültek ki, ők voltak, akiket mindjárt elsősorban felakasztottak s egyébként is a legnagyobb kellemetlenségeknek tettek ki. Ok voltak tulaj donképen az első ellenforradalmárok. Méltóztatott említeni, hogy a munkásság egy részében, még azok között is, akik a keresztényszocialista elveket vallják, még mindig lappang valami parázs az elégületlenség folytán. Elismerem, hogy ez az elégületlenség jogos, azonban ezzel szemben újból megállapítom, hogy a mezőgazdasági munkások nem vettek részt semmiféle kommunista áramlatban, náluk semmiféle parázs nincs, nem is lesz. És épen azért kell ezzel a kérdéssel foglalkoznunk, hogy náluk annak a parázsnak még a lehetősége se következzék be. Mert ha a mezőgazdasági munkásoknál következnék be ilyesmi, sokkal sulyqsabb körülmények fognak előállani és sokkal nehezebb lesz azoknak az orvoslása, nemcsak azért, mert óriási a számuk, de azért, mert ez a nemzet életgyökereit támadná meg, hiszen a mezőgazdasági munkások tartják el voltaképen az ország népét és nélkülök produktiv munka nem lehetséges. Grieger Miklós : Igaza van ! Ha nincs mezőgazdasági munkás, Esterházy sem eszik kenyeret ! Molnár János : Nagy örömmel vettem, hogy t. képviselőtársam tekintettel arra, hogy eddig nem történhettek törvényes intézkedések, arra kéri a kormányt, tegyen valamit, lássa a munkásság, hogy törődnek vele, hogy érdekében cselekszenek, hogy igy nagyobb bizalommal legyen a jövő irányában. T. Nemzetgyűlés ! A legnagyobb társadalmi osztály tulaj donképen a mezőgazdasági munkások osztálya. Aki falun él, ismeri azokat a nehézsége-