Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-17
A Nemzetgyűlés 17. ülése 1920. évi március hó 24-én, szerdán. 217 A ministerelnök ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk !) Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Nem vagyok abban a helyzetben, hogy végleges választ adjak t. interpelláló képviselőtársamnak, de egyet már most előre Ígérhetek. Mindent meg fogunk tenni, ami a munkások megélhetését megkönnyíti és lehetővé teszi. Méltóztatnak emlékezni, programmbeszédemben elsősorban emeltem ki ugyebár, a fix fizetéses alkalmazottak sorsát . . . Szabó József : Idéztem is ! Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök :... és első és közvetlen feladatnak tartjuk és valóban annak tartjuk, hogy segítsünk rajtuk, elsősorban az állami tisztviselőkén és másodsorban kétségtelenül a munkásságén. Szó lehet arról, hogy bizonyos minimális munkabér nyerjen megállapítást, de tisztában kell lennie mindenkinek, aki a munkásság viszonyait ismeri azzal, hogy ez a minimális munkabér ma ugyan minimális, de holnap már olyan csekély lehet, hogy abszolúte nem számithat arra, hogy betartható legyen mint minimális, vagyis folytonosan felfelé tolódik és igy végeredményében sok értelme nem igen van, mert ami ma minimális, az holnap már éhbér, sőt holnapután már olyan csekély lehet, hogy abszolúte nem íehet alkalmazni. Ennélfogva a mai világban, amikor naprólnapra változnak az árak és a megélhetés feltételei napról-napra eltolódnak, a minimális munkabér megállapítása semmiféle ilyen fix fizetéses állásra nézve nem bir azzal az értékkel, amilyennel birna rendes, békés viszonyok között. m \ Személyes tapasztalataim vannak «épen a Magyar Államvasút munkásai tekintetében, mert sokat foglalkoztam velük régebben s azt mondhatom, hogy ez a munkásságnak legértékesebb része. Mi mindent meg fogunk tenni helyzetük javítására. Az ügy nem tartozik ugyan az én resszortomba, de helyesen méltóztatott mondani, •— én is ugy fogom fel — hogy amikor a t. képviselő ur interpellációját a ministerelnökhöz intézi, akkor tulaj donképen nem a ministerelnökhöz, hanem az összkabinethez intézi azt, mert hiszen a munkások mindenféle resszortban vannak elhelyezve : a kereskedelemügyi minister ur resszortjaban, a pénzügyminister ur resszortjaban, ugy hogy kétségtelen, hogy az összkormánynak kell ezzel a kérdéssel törődnie. De nem is olyan egyoldalú kérdés ez, amelyet ugy lehetne elintézni, hogy csak valamely egyes resszortintézmény munkásságával törődjünk. Ez abszolúte nem lenne elintézése és megoldása a kérdésnek. Az egész munkásságnak érdekével kell törődnünk és az egész munkásságra nézve kell valamely megoldást keresnünk. (Helyeslés.) Nagyon kellemetlenül ütötte meg fülemet az az incidens, amelyet méltóztatott felhozni, hogy a hatvani cukorgyár munkásságánál a béremelés kérdését olyan radikálisan vélték megoldhatónak, hogy a több bért kérő munkásokat egyszerűen leNBMZETGYÜLÉSI NÄPLÖ. .1920-1921. - I. KÖTI zárták. Azért kérdeztem, hogy mikor történt ez r mert nekem erről, nagyon rövid ministerelnökségem alatt, nem volt és nem lehetett alkalmam tudomást szerezni. De már most bejelentem a t. Nemzet gyűlésnek, hogy ezt a kérdést, különösen a letartóztatás és internálás kérdését a lehető legrövidebb idő a belül alaposan meg fogjuk vizsgálni ; (Élénk helyeslés.) minden igazságtalanságot meg fogunk szüntetni (Elénk helyeslés.) s az olyan jogtalanságot, amilyen ebben az esetben jelentkezik, — feltéve, hogy a dolog tényl eg ugy van, mert nem ismerem magát a tényállást a valóságban — nemcsak feltétlenül korrigálni fogjuk, de meg is fogjuk torolni. (Elénk helyeslés.) Súlyosabb igazságtalanságot elképzelni n^m tudok, mint azt, hogy a munkásnak akkor, amikor megélhetésének lehetőségét kéri és amikor ezt tisztességes, megfelelő, korrekt módon kéri, elfogatassál feleljünk. Ez a legnagyobb atrocitás, amelyet el tudok képzelni. (Igaz ! Ugy van !) Ne méltóztassanak mai felszólalásomat végleges válasznak tekinteni, de pillanatig sem hagyhattam szó nélkül azt a tényt, hogy munkásokat letartóztattak azért, mert munkabérük felemelését kérték. Ennek nem szabad Magyarországon megtörténnie (Helyeslés.) és ha mégis megtörtént, ezt korrigálni kell. « t %{ Ezeket óhaitottam elmondani. (Élénk helyeslés.) Elnök : Minthogy a ministerelnök ur válasza nem végleges, ennélfogva a Nemzetgyűlés nem is határozhat afelett, hogy tudomásul veszi-e a választ. Ki a következő interpelláló ? Bródy Sándor jegyző: Molnár János! Molnár János : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk!) Interpellációt óhajtok intézni, ha méltóztatnak megengedni, a földmivelésügyi és népjóléti minister urakhoz a mezőgazdasági munkások helyzetének javítása és jövőjének megalapozása tárgyában. (Halljuk ! ) Amikor ezt az interpellációt ma véltem helyesnek előterjeszteni, véghetetlen nagy örömömre szolgál Szabó József t. képviselőtársam felszólalása, aki ugyancsak a munkáskérdéssel foglalkozik és aki — amint kivettem a beszédéből — a gyári munkások kategóriáival foglalkozik a legnagyobb mértékben. Ilyenformán tulaj dónké pen az egész munkáskérdés, hacsak nagyjából is, felszínre kerül ennek a két interpellációnak a kapcsán és meg fogják látni ugy a gyári munkások, mint a többi efajta alkalmazottak, valamint a mezőgazdasági munkásság is, hogy igenis a magyar Nemzetgyűlésnek és a magyar kormánynak gondja van ezekre a kérdésekre ; hogyha most, ezekben a nehéz időkben azokat a legszükségesebb törvényeket más még szükségesebb törvényjavaslatok miatt nincs is módjában mindjárt napirendre hozni, mégis e kérdésekkel foglalkozik és ha nem volnának sürgősebb kérdések, ha nem adják elő magukat sürgősebb ügyek, a Nemzetgyűlés és a 28
