Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-2
14 A Nemzetgyűlés 2. ülése 1920. évi február hó 18-án, szerdán. Szabó Sándor korjegyző (olvassa a névsor). Korelnök : A szavazatok nyílt ülésen fognak összeszámláltatni. (Szünet után.) Korelnök : Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. A jegyzőkre beadatott összesen 128 szavazat. Ebből — elnök nem szavazván — Szabó Sándor 125, Szabóky Jenő 123, K. Pethes László 1£0, Kontra Aladár 117, Frühwirth Mátyás 116, Haller József 115, Bródy Ernő 27, Ugrón Gábor 12, Csukás Endre 4, Ruprecht Rezső 4, Barla Szabó József 3, Meskó Zoltán 2, őrgróf Pallavicini György 2, Rubinek István 2, Hencz Károly 1, Huszár Elemér 1, Perlaky György 1, Vasadi Balogh György 1, Szabó József 1, Rubinek Gyula 1, Budaváry László 1 szavazatot kapott. Érvénytelen két szavazat. A háznagyra beadatott összesen 128 szavazat. Ebből — elnök nem szavazván — Lukovich Aladárra 126, Iklódy Szabó Józsefre 1 és nagyatádi Szabó Istvánra 1 szavazat esett. (Derültség.) Ennélfogva Szabó Sándort, Szabóky Jenőt, K. Pethes Lászlót, Kontra Aladárt, Frühwirth Mátyást, Haller Józsefet és Bródy Ernőt a Nemzetgyűlés megválasztott jegyzőinek, Lukovich Aladárt pedig a Nemzetgyűlés megválasztott háznagyának jelentem ki. (Éljenzés.) Ezzel a kor előjoga alapján reánk hárult feladat véget érvén, hálásan köszönöm ugy a magam, mint a körjegyző urak nevében a szives támogatást, amelyben bennünket a Nemzetgyűlés tagjai részesiteni kegyesek voltak. (Éljenzés.) Mielőtt helyeinket átadnánk, az ülést öt percre felfüggesztem. (Éljenzés.) (Szünet után.) (Szünet után Rakovszky István elnök a terembe lép. Elénk éljenzés.) Rakovszky István elnök : Az ülést megnyitom. (Halljuk ! Halljuk !) Melyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Midőn a Nemzetgyűlés elnöki székét elfoglalom, legelső kötelességem saját, valamint tisztviselőtársaim nevében is legmélyebb köszönetünket kifejezni azért a nagy megtiszteltetésért, amely minket ért. (Élénk éljenzés.) Minden törekvésünk oda fog irányulni, hogy a belénk helyezett bizalomnak megfeleljünk és a reánk ruházott tisztet egész odaadással és pártatlansággal, igazságosan töltsük be. (Helyeslés.) De, igen tisztelt Nemzetgyűlés, egy kéréssel is jövünk, és ez az, hogy abban az igyekezetünkben, hogy a Nemzetgyűlés méltóságát megóvjuk s a tárgyalások zavartalan lefolyását biztosítsuk, minket hathatós támogatásukban részesíteni méltóztassanak, mert csak a Nemzetgyűlés minden egyes tagjának támogatásával lehet azt a célt elérni, ami valamennyiünknek közös érdeke, közös kötelessége. (Ugy van !) Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy röviden kitérjek arra, miként fogom én fel elnöki kötelességemet. (Halljuk ! Halljuk I) A múlt eseményei késztetnek erre, A legnagyobb kitüntetés, mely egy halandót érhet, az, hogy őt nemzetének törvényhozása az elnöki székbe iktatja. (Ugy van ! Éljenzés és taps.) De ez a kitüntetés nehéz kötelességet is rejt magában. Azt csak természetesnek találom, hogy az elnök a házszabályokat kötelességszerűen, igazságosan és pártatlanul alkalmazza. (Éljenzés.) Az elnök igazságossága és pártatlansága az ő tekintélyének alapja. (Ugy van í Helyeslés.) Tekintély és bizalom nélkül az elnök állása tarthatatlan. ( Ugy van !) Sohasem szabad elfelednie, hogy a házszabályoknak azon rendeltetésén kivül, hogy a tanácskozás zavartalan lefolyását biztosítsák, egy másik rendeltetésük is van, és ez az, hogy az ellenzéket a többség esetleges túlkapásai ellen megvédjék, (Ugy van f Helyeslés.) mert a kisebbség is a parlamentnek integráns része, ellenzék nélkül egészséges parlamentáris élet nem fejlődhetik ki. Az ellenzék ellenfél, de nem ellenség. (Helyeslés és taps.) De, igen t. nemzetgyűlés, nagy felelősség nehezedik az elnökre, ha a nyugodt tárgyalásokat viharok váltják fel, ha a szenvedélyek hullámai magasra csapkodnak, ha az ellentétek elementáris erővel törnek egymás ellen. Ekkor mindezek fölé emelkedve, az elnöki székből csak higgadtsággal, nagy türelemmel, a helyzet igazságos megítélésével, minden részrehajlás nélkül tett intézkedéssel lehet a parlamenti működést rendes medrébe terelni. (Ugy van!) A legnehezebb kötelességteljesítés azonban akkor áll elő, — amitől Isten óvjon — hogyha, mint az a múltban történt, akár a hatalom, akár egy hatalmi mámortól elkábított többség veszélyezteti a közszabadság egyik legerősebb bástyáját : a parlamenti szabadságot, melynek alapfeltételei a parlamenti szólásszabadság, a képviselő immunitása és a házszabályok sérthetetlensége. Ily időkben, — ismétlem: óvjon minket.ettől a Gondviselés, — az elnöki szék a közszabadságok legutolsó menhelye, (Ugy van I) az elnök azok legutolsó védője, aki állásának minden tekintélyével, egyéniségének egész súlyával köteles e merényletet meghiúsítani. (Ugy van !) Téved és félreismeri az elnöki állással járó kötelességeket az az elnök, aki nyugalmas tárgyalások idején az elnöki állás díszének verőfényét élvezi, de ily — megengedem — igen nehéz időkben, azzal vél kötelességének eleget tenni, hogy maga tényleg nem működik ugyan közre az alkotmányos szabadságok lerombolásában, hanem állásáról lemondva szabad utat enged a támadóknak. Nem ! Ilyen időkben a kötelességteljesítés azt követeli : mindaddig kitartsunk, míg a veszély el nem múlt. Ha az a veszély elmúlt, akkor lemondhat annak tudatában, hogy ő egy nagy, egy nehéz kötelességét hűen, becsületesen teljesített. (Élénk
