Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-16

180 A Nemzetgyűlés 16. ülése 1920. lag, bogy az ő állatját mennyiért adta el, bogy ezen a rendelkezésre álló egyetlen módon ellenőrizhessük, hogy az eladók által kapott összeg egyezik-e a könyvbe bejegyzett árakkal. Nem tudunk más módot, nem találunk más megoldást, annak felderítésére, hogy a számadások helyesek-e. De ezt én már el is rendeltem s a vizsgálat ilyen irányban folyamatban van. (Helyeslés a baloldalon.) Megjegyzem azonban, hogy ezt nem az interpelláció hatása alatt tettem, hanem már megelőzőleg. (Felkiáltások jobhfelől ; Szóval Lingauer ur elkésett !) T. Nemzetgyűlés ! így áll a helyzet ennek a részvénytársaságnak a visszaélései tárgyában. Ha valaki tud a vizsgálathoz valami adatot, akkor természetesen örülünk neki. de ha nem tudnak hozzá adni adatot, akkor talán mégis be kell várni azt, hogy a vizsgálat mit fog eredményezni. Ha azok a kiküldött megbízottak, a detektívek oda kimennek és az eladók egész tömegét fogják nyilatkozatra felkérni és megkérdik, hogy az X vagy X az állatot ennyi hónap ennyiedikén mennyiért adták el és ezek a számok egyeznek az itt bemutatott árakkal, akkor nem lehet megvádolni azt a részvénytársaságot. Ha nem egyeznek velük, akkor majd kiderül a csalás és meg lehet állapítani, hogy kik követték el a csalást. (Helyeslés.) Különben erre még annyit is megjegyezhetek, hogy nem tudom a t. nemzetgyűlési képviselő ur honnét vette az adatait, azonban alapos a gyanúm, de csak gyanúm, hogy ettől az elbocsátott Krichtől szerezte ezeket az adatokat. Azt is kijelenthetem, hogy ez a tisztelt ur már többször tett kísérletet, hogy visszakerüljön állásába és ajánlkozott a vizsgálat folytatására, de természetesen elutasítottuk. Ha most ez az ur bosszúból csinál valamit, arra kérem tisztelt képviselőtársamat, hogy ne üljön fel egyes emberek bosszúvágyának. Ami magát a Pfeiffer-féle cukorügyet illeti, ez is olyan ügy, amely annak idején bele volt vetve a lapok révén a közhangulatba olyan formában, hogy itt valami 3 milliós csalás vagy nem tudom mi történt. Én erre is egészen nyugodtan válaszolhatom. Nekem jelentette az én rendőrségi osztályom vezetője, hogy cukor érkezett Budapestre, amely gyanús abból a szempontból, hogy egy részére nincs meg a szállitási engedélv. ö már figyelte a dolgot, már kérdőre is vonta az illetőt, ezt a Pfeiffert, aki itt említve van, ez azonban handabandázik, hogy neki vannak összeköttetései, majd ő így, majd ő ugy. Erre Temple helyettes államtitkár, aki a Közélelmezési Ministerium rendészeti osztályát vezeti, hozzám jött, engem tájékoztatott a dologról és kikérte az én utasításomat, hogy milyen eljárást kövessen. Én erre az utasítást kiadtam, hogy mindenre való tekintet nélkül, bárkik vagy bárki volna érdekelve a dologban, a legnagyobb szigorúsággal járjanak el, foglalják le azt a cukrot és derítsék ki, hogy mi történt. (Helyeslés jóbbfelol.) Ez volt az utasítás. Megtörtént a vizsgálat, 12 vagon cukrot találtak a detektívek, amelyre nem volt szállitási engedély. Volt több cukor is, erre azonban tudott évi március hó 23-án, kedden. az illető szállitási engedélyt kimutatni, t. L behozatali engedélyt, aminőket a Pénzügy mi aisterium ad ki és nem a Közélelmezési Ministerium. A 12 vagon cukrot tehát lefoglaltattam a rendeszed osztállyal és a közfogyasztás céljainak átadtam. (Helyeslés jobhfelől.) A Pfeifler ügyét pedig, az igy kivizsgált ügyet áttettem a rendőrséghez, tovább már a Közélelmezési Ministeriumnak vele dolga nincs. Az már a rendőrség dolga, hogy kiderítse, hogyan történt a visszaélés, kik benne a bűnösök. Ez a Pfeiffer le is volt zárva, azonban kaució ellenében szabadon bocsátották. (Felkiáltások a jobb- és baloldalon : Kár volt ! Nem lett volna szabad !) Kérem, én azért nem felelek, amit a rendőrség csinál. Én az ügyet a legnagyobb szigorúsággal becsületesen levezettettem és kivizsgáltattam. (Helyeslés jobhfelől.) átadtam annak a hatóságnak, bánjon vele ugy, ahogy akar, mi igazán mindenre való tekintet nélkül intézkedtünk, és már eleve is kizártnak tartottam, de ha nem tartottam volna kizártnak, hogy magasabb állású személy van érdekelve, akkor is igy intézkedtem volna. (Élénk helyeslés jóbbfelol.) A harmadik pontban azt mondja a t. interpelláló nemzetgyűlési tag ur (olvassa) : »Szándékozik-e a minister ur intézkedéseket tenni, hogy Ipolyi-Keller Gyula államtitkár ur, valamint a közélelmezés egyes ágazatainak vezetői az élelmezés lebonyolításával foglalkozó közkereseti társaságok igazgatói, felügyelő-bizottsági tagjai, vagy egyéb más módon javadalmazott alkalmazottai ne lehessenek?« Ipolyi-Keller Gyula államtitkár ur, akinek neve fel van említve az interpellációban, azt hiszem, nem szorul az én védelmemre. ö nekem igazán nagyon értékes segítőtársam a ministeriumban, aki minden idejét arra fordítja, hogy az ország fel ne forduljon éhen abban a keserves állapotban, amikor itt hónapokon keresztül ugy élünk napról-napra, mint a koldus, hogy nem tudjuk, holnap mennyit kapunk és tudunk-e adni az éhezőknek valamit, ebben a kegyetlenül nehéz helyzetben, amelyet csak az tud méltányolni, aki naponta átéli az aggódást, hogy vájjon holnap mi lesz az élelmezéssel. Az államtitkár ur állja mellettem a munkát és izgalmat s minden igyekezetével azon volt és azon van, hogy javítson ezen a helyzeten ; megpróbálja az összeköttetést a világ minden részével, megkeresi a külállamokat is, csakhogy valami javulás legyen. Mondhatom, igazán nagyon sajnálom, hogy épen ezt a kiváló munkaerőt érte ez a támadás. Kijelenthetem, hogy amikor Ipolyi-Keller Gyula államtitkár ur legelőször hozzám jött, rögtön bejelentette nekem, hogy ő a Földmivelésügyi Ministeriumban viselt állásából kifolyólag a földmivelésügyi minister által kirendelt igazgatósági tagja volt a társaságnak, de miután az az állása megszűnt, azzal, hogy a Közélelmezési Ministeriumba jött, megszűnt az igazgatósági tagsága is. Ipolyi-Keller Gyula nem választott igazgatósági tagja volt ennek a részvénytársaságnak, hanem