Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-15
A Nemzetgyűlés 15. ülése 1920, tömeg marhát szállítottak fel Budapestre, mert féltek a megszálló csapatoktól. Méltóztatnak emlékezni valamennyien, hogy ezrével hullottak el a marhák a budapesti állatvásáron, mert nem volt széna, nem voltak szállítási eszközök, a marhák etetlenül és itatlanul állottak, mert az óriási forradalmi káoszban nem tudtunk embereket szerezni, akik a marhát etessék vagy csak meg is itassák. Ugyebár, amikor odakint ezrével hullottak el a marhák, akkor a Takarmányforgalminak az lett volna a dolga, hogy ott kint megvegye és megmentse a marhát és gyorsan, minden eszközzel kiszállítsa Bécsbe. Ëem ezt tette, hanem azt, hogy ugyanakkor a bevásárlóival 8 korona 50 filléres áron vásároltatott marhákat a vidéki gazdáknál, amikor itt 4 koronájával kaphatta volna meg. Miért? Erre legyenek szívesek felelni azok, akik erre a miértre felelni tudnak. Ilyen üzleteket ingyen csinálni nem szokás. Ebből az üzletből kára volt a Takarmányforgalminak, mert ellentétben állott az ő altruista céljaival. Az állam bőrére ment, a menekült gazdák bőrére ment. A hasznot azok az alszállitók tették el, akiknek szállításait érvényteleníteni kellett volna, vagy akik kénytelenek lettek volna a Takarmányforgalmi szívessége nélkül a 8'80 koronás áron beszerzett marháikra milliókat ráfizetni. Hogy ezek rá ne fizessenek, a Takarmányforgalmi átvette, továbbította állatjaikat és a menekült magyar gazdák marháit hagyta éhen veszni kint a budapesti állomásokon. (Mozgás.) Hát uraim, ez az agrárpolitika? Ugyanezek az urak, akik ilyen agrárpolitikai felfogással vannak telítve, akarják ma kezükben tartani az agrármerkantil forgalom irányítását? Félek tőle, hogy ebből baj lesz. (Felkiáltások, a jobboldalon: Kik azok?) Ruppert Rezső: A párt nem tehet róla! Lingauer Albin : Bocsánatot kérek, épolyan újonc méltóztatik lenni a parlamentben, mint én. En az interpellációmat nem a párthoz intézem, hanem a földmivelésügyi ministeriumhoz. Ha majd a képviselő ur államtitkár lesz, akkor felelhet helyette, de addig nem. Bizza Rubinek minister úrra, ő majd elintézi a dolgot. A forradalom alatt a Buza-kormány rábízta a husakció vezetését a Rulf-féle Állat- és Takarmányforgalmi Részvénytársaságra. Akkor volt az úgynevezett olcsó bus- és ingyen husakció. Azt hiszik az urak, hogy az olcsó húsnak itt is híg volt a leve? Nem kérem, itt az olcsó husakción a végleges leszámolásnál a lebonyolító vállalat 38 milliót nyert. Majd szakértői jelentésekkel fogom megmutatni, hogy hol. Közben Ipolyi-Keller átment a Közélelmezési Ministeriumba, ugyanakkor átment az Állat- és Takarmányforgalmi és vele együtt Rulf is. Időközben megalakultak az ármegállapitóbizottságok. Mit gondolnak az urak, kiket nevezNEMZETOYÜLESI NAPLÓ. 1920—1921. — I. KÖTE' . évi március hó 22-én, hétfőn. 161 tek ki tagjaikul? Bulfot, (Mozgás.) Hoffer Gyulát, a Husnagyvágó elnökét, Dukesz Kálmánt, akit — mellékesen legyen mondva — árdrágításért elitéltek, Spitzer Józsefet, a Husnagyvágó igazgatóját és Erdélyi Móricot. Ok állapították meg a marhaárakat, akik maguk voltak a legnagyobb bevásárlók a piacon. (Mozgás.) Még egy konkrét esetet akarok mutatni az uraknak. A Husnagyvágó 4 koronáért vásárolta a birkát, mert először 4 koronában állapították meg a birka maximális árát, amit később 8 koronára emeltek fel. De ugyanakkor a Husnagyvágó ezt a birkát 15 koronáért adta el Ausztriának. A magyar gazdának tehát 4 koronát adott érte, míg Ausztriában ő maga 15 koronát kapott. Ezek, uraim, az önök bizonyos agrárkereskedelmi intézményei ! Természetesen Budapesten nem hoztak piacra birkát, mert amikor a Husnagyvágó az ő bevásárlóit kiküldte és a prima árut a gazdánál 4 koronás maximális árért megvette vagy ha suba alatt még adott is érte 6 koronát, ő maga még mindig jól járt, mert Ausztriában 15 koronáért adta el. De ne higyjék, hogy ebben csak a Husnagyvágó volt a hibás, mert ugyanezt a politikát folytatta a Magyar Mezőgazdák AUatértékesitö Szövetkezete is, amely Rulf elnöklete alatt alakult meg. Ugyanaz a társaság foglalkozott tehát hus- és állatkereskedelemmel és exporttal, amelynek a vezérigazgatója ott ült az Ármegállapitó Bizottságban és 4 koronás árat diktált rá a magyar gazdákra akkor, amikor ő 11 koronát keresett. Mulatságos dolog itt ismét a Stern ur szerepe. Tagja volt az ,Élelmiszerszállitónak, a Husnagyvágónak és az iUlatértékesitőnek, amint méltóztatnak látni, mind a háromban olyan vállalatnak, ahol azok az urak ültek, akik igazgató társai voltak, az Ármegállapitó Bizottság tagjai. (I)erültség.) Méltóztatnak látni, milyen célszerű társaság volt ez együtt? A Takarmányforgalmi a háború alatt vidéki kirendeltségeket tartott fenn és ezek a vidéki kirendeltségek vették át odakünn az államilag, hatóságilag rekvirált marhákat. A kirendeltségek vezetői a rekvirált marhák után darabonként 7 K jutalékot kaptak. Méltóztassanak elképzelni, hogy volt olyan vármegye, mely egyszeri rekvirálásnál 5000 marhát adott be. (Ez 35.000 korona jövedelem csak egyetlen átvételnél. Hogy milyen szakértelemmel dolgoztak, arra nézve legyen szabad egy kissé talán furcsa adatokat felhoznom. A bevásárlók között volt szobafestő, volt gallérutazó, (Derültség.) utóbbi a szatmári kirendeltség vezetője. Megnevezem: Gróf Dánielnek hívják. (Derültség.) Szombathelyen, Vas, Zala és Sopron vármegyékre kiterjedő hatáskörrel egy volt esernyőkereskedő működött. (Derültség.) Most méltóztassanak elképzelni, hogyan osztályozta ez a marhákat, hogy ez A-, ez B-osztályu és méltóztassanak elképzelni, hogy mibe került ez az •T. 21
