Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-15

162 A Nemzetgyűlés 15. ülése 1920. esernyőkereskedelmi tudomány a magyar kincstárnak. (Zaj.) Talán az urak némelyike kíváncsi, hogyan kerül ide egy esernyőkereskedő. Hát megmondom, de fel kell olvasnom, mert kívülről nem tudom. Az apja esernyőkereskedő itt Budapesten, a sógora, Hollós, a Kereskedelmi Bank igazgatója. A Kereskedelmi Banknak affiliait intézete az Elelmíszerszállító, az Elelmiszerszállitó beltagja a Vágóközpontnak, a Vágóközpont pedig személyzetestül, berendezésestül együtt beolvadt a Takarmányforgalmiba. Ott vette át őt Eulf. (Élénk derültség.) Láttuk, hogyan szolgált ki bennünket a Takarmányforgalmi E.-T. annak idején, a békében, azután a háborúban, majd a forradalomban, mindenütt mint tejfelleszedő. Most nézzük meg, hogyan szolgált a diktatúra alatt. Talán ez lesz a legérdekesebb. Április 18-án, — nyilván nem az elvtársak bölcsesége által sugalmazva, — a közélelmezési népbiztos elrendelte, hogy a Takarmányforgalmi állatosztályába olvadjanak bele a Husnagyvágó és az Allatvásárpénztár és ezek közösen alakitsanak egy Országos Állat- és Husforgalmi központot, melyre a tanácskormány rábízta Magyarország egész húsellátásának intézését. így lett Eulf Géza marhahús-diktátorrá Magyarországon. Elnöke lett ennek a szervnek Hoffer Gyula, a Husnagyvágó igazgatója, ügyvezető igazgatója lett Rulf, tagok : Vámos Jenő, , Reisz Mór, Szantner Ernő ministeri tanácsos, . -Tariez Lajos fővárosi közélelmezésügyi felügyelő és persze ismét Stern Sámuel. Ezekhez csatlakozott függelékképen a borjuosztállyá átkeresztelkedett Husnagyvágó E.-T. Mit méltóztatnak gondolni, ki volt ennek az igazgatója? Stern Sámuel. (Elénk derültség.) Az igy beolvadt társaság aztán hűségesen szolgálta végig a diktatúrát és a polgároknak a húsból természetesen azt adta, amit a proletárok meghagytak. Akiknek szerencséjük volt a diktatúra alatt itthon étkezni, emlékeznek rá. ügy hallottam, hogy a budapestiek fényesen el voltak látva hússal, különösen a polgárok. Ereky Károly: Kétszáznegyven milliót fizetett rá a kormány erre a husakcióra. Lingauer Albin : Nagyon örülök, hogy a volt közélelmezésügyi minister urat itt látom, majd ő segíteni fog nekem ebben a nagymosásban. A budapesti piacon kizárólag ők maguk vásárolhattak be. Aki más a budapesti piacra borjut, marhát vagy birkát hozott, attól azt egyszerűen elkobozták a vasúton kényszer utján és fehérpénzzel kifizették, ők maguk pedig eladták tovább az árut. Idebent Budapesten csak Eulf egyik legbizalmasabb emberének, Fleischer Dezsőnek — vagy Dávidnak, nem tudom hogy hívják — volt csak joga bevásárolni, másnak nem volt szabad betolni az orrát a vásárba addig, amig Fleischer ur ki nem válogatta a maga marháját. évi március hó 22-én, hétfőn. Már most egy egész sereg mészáros és bizományos kenyér nélkül maradt. Ezeknek megszűnt az üzemük. Elmentek deputációba Eulf hoz, hogy adjon nekik kenyeret, adjon nekik percentre huskiárusitást. De mit felelt erre Eulf ? Azt, hogy menjenek be a vörös hadseregbe. Ez megismétlődött többször is. Dömötör Mihály: Igazolták ezt a Eulfot? Lingauer Albin: Eulf rá akarta szorítani az itt kenyér nélkül maradt mészárosiparosokat és bizományosokat, hogy az ő cégének konkurrenciát ne csinálhassanak, hogy a vörös hadseregben, mint katonák Jelentkezzenek. Dömötör Mihály: Es ez még szabadlábon jár! Igazolták ezt az embert? Lingauer Albin : Eziránt még fogok érdeklődni. A társaság 283 többnyire zsidó bevásárlóval dolgozott. Ezekből bevásárló csoportokat csináltak, milliós előlegeket adtak át nekik, kiküldték vidékre bevásárolni. Kimentek vörös katonák fedezete alatt és nem kérdeztek sokat, amikor egy állatot meg akartak vásárolni, hogy adják-e vagy nem adják, vörös katonát állítottak a paraszttal szembe, ez megijedt, mire fizettek fehér pénzzel, holott ők idebent kékpénzt vételeztek fel. A kötlevelek utólagos kiállításáról majd később fogok az uraknak rövid előadást tartam, de nem én, hanem majd a nálamnál sokkal hivatottabb könyvszakértő fogja elmondani, micsoda hallatlan zsiványság folytatódott ott. Utólag, hetekkel, hónapokkal utóbb állították ki a kötleveleket, a bevásárlók anynyit diktáltak be vételárként, amennyi nekik tetszett. Mindez igazolva van, amint majd később az erre vonatkozó jelentést fel fogom olvasni. Az Armegállapitó Bizottság a proletárdiktatúra alatt is folytatta tovább működését, még pedig ugyanabban a szellemben, amit elég ügyesen mutat a következő eset. (Halljuk! Sálijuk!) Junius végén a Eulf Borjukőzpontja számára három vagon borjúhús érkezett Orihor^as állomásról Budapestre. Junius végéig az Armegállapitó Bizottság a borjú árát 24 korona 40 fillérben állapította meg. Ezek az emberek azonban tudták, hogy július elejével ezt az árát fel fogják emelni 30 korona 50 fillérre, ami kilogrammonkint 6 korona 10 filléres emelés. Mit méltóztatnak gondolni, milyen okosak voltak ezek? A június 26-ikán megérkezett borjuvaggonokat nem engedték bejáratni, kint tartották és csak július 1-én pakkolták ki a húst, amikor ők már tudva azt, hogy a borjúhús ára több mint hat koronával felmegy, három nappal később óriási nagy haszonnal adták tovább. Eulfék legügyesebb bevásárlója azonban az volt, aki ötödmagával jött vissza és bejelentette, hogy Jugoszláviában elvették tőle a megvásárolt marhákat. Kivitt magával 4 milliót bevásárlásra és nem hozott vissza se pénzt, se marhát. Amikor bement az irodába és jelentette ezt az egyik kisebb tisztviselőnek, ez — a rossz nyelvek szerint — azt felelte neki-