Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-15

ICO A Nemzetgyűlés 15. ülése 1920, a husszállitást valamiképen ki tudja venni. Méltóztatnak látni, bogy olyan nagyszerűen vette ki, bogy épen Rulf pont beleadta az egész szállítást egyetlenegy cég kezébe, amely rosszabbul szállított, mint annak idején azok a bizonyos apró zsidó mészárosok és vállalkozók. A Takarmányforgalmi Részvénytársaságot 1917 január havában alapították és pedig ha jól tudom, Ipolyi Keller Gyula mostani közélelmezési államtitkár ur javaslatára. Ennek a vállalatnak célja volt mint már elmondottam, a hadsereg, Németország és Ausztria husszükségletének kielégítése. Alaptőkéül kapott 10 milliót, a részvények közül 90% a földmivelésügyi ministerium kezében volt, a vezetés Rulf Géza kezébe került. A háború alatt, az Állat- és Takarmányforgalmi beavatkozása, sőt megszületése előtt a hadsereg hus-szálitását végezte a Parcellázó "Bank, a Magyar Földbérlők Szövetkezete, a Székely Gazdák Szövetkezete és az Elelmiszerszállitó Részvénytársaság, amely utóbbi a Kereskedelmi Banknak alapítása. Méltóztassék a vezetőjének nevét megjegyezni : Stèrnnek hívják. Taszler Béla : Igen jó keresztény ! (Derültség a haloldalon.) Lingauer Albin : Hogy kicsit tájékozódni méltóztassanak arról, hogy ez a bizonyos Elelmiszerszállitó mekkora arányú, elmondom, hogy ennek alapításai: a Húsvágó-Részvénytársaság, a Rimaszombati Konzervgyár, a Löbl József és Fiai Részvénytársaság, a Központi Tejcsarnok, a Vadkiviteli Részvénytársaság^ a Tojáskereskedelmi, a Bajor-osztrák-magyar Elelmiszerszállitó, a Mezőgazdasági Kereskedelmi Részvénytársaság, a Mechanikai Hordógyár, a Tokaji Bortermelők és Keglevich cognacgyár. Méltóztatnak látni, hogy a hústól elkezdve, minden néven nevezendő olyan dolog, ami a közólelmezéssel összefüggésben van, ezen részvénytársaságok valamelyikének keretében kerül a piacra. Ebből a négy első nagy cégből lett annakidején az úgynevezett Vágó-Központ, amely a hadseregnek egész husszállitását megkapta. A Vágó-Központtól azonban, hogyan, hogyan sem, a földmivelésügyi ministeriumnak intervenciójára 1917 decemberében elvették a szállítást és átadták a Magyar Takarmányforgalmi részvénytársaságnak, mely ebből az alkalomból a Magyar Állat- és Takarmányforgalmi Részvénytársaság nevét vette fel, alaptőkéjét felemelte 1 millióra, az igazgatóságot megtámogatta ujabb erősebb bordákkal és vezetőjének megint csak meghagyta Rulfot. A Takarmányforgalmi ezután egyedül vette át a hadsereg ellátását és hogy ezt hogyan végezte, Huszár Károly akkori interpellációjából méltóztatnak sejteni, Akkor azonban megtörtént az,hogy nemcsak a hadseregnek, hanem Ausztriába és Németországba való szállításokra alszállitási engedélyeket már maga a Takarmányforgalmi eszközölt és adott ki és pedig egyebek között tudomásom szerint a Husnagyvágó kapott ilyet '. évi március hó 22-én, hétfőn. — igazgató : Stern —, az Országos Allatforgalmi és Bizományi r. t. — az Agrárbank alapítása —, továbbá a Mezőgazdák Szövetkezete és ezenkivül egyes magáncégek is. Méltóztassanak a Stern nevet megjegyezni... Hencz Károly : Esthajnali csillag, mely sohasem tűnik le! Lingauer Albin: . . . mert a továbbiakban találkozunk még vele a Husnagyvágónál, az Élelmiszer szállítónál és a Rulf-féle Allatértékesitő Rt. igazgatóságában is. Amikor ugyanis Rulf kibuktatta a Takarmányforgalmiból a Vágóközpontot, akkor mindenki kiesett, csak Stern nem, mert ő a másik oldalon visszakerült a Husnagyvágó Rt. címén, amely azután — mint a későbbiekből méltóztatnak látni — a Takarmányforgalmiba szépen csendesen beleolvadozott. Amig ez a Vágóközpont szállított, a marha ára 4 korona 7

S fillér volt, mikor pedig a Takarmányforgalmi átvette a szállítást, rögtön felszökött és azóta állandóan megy felfelé. Rulf Géza ur ezt azzal indokolta meg, hogy nekik nem érdekük az, hogy a marha ára olcsóbb legyen, mert ők a nagy szállítást tulajdonképen Ausztria és Németország felé irányították és azt mondták: ha Ausztria nem maximálja az ő iparcikkeit, akkor miért adjunk neki olcsó marhát? Ez tehát pénzügyi zsenialitás akart lenni, azonban rettenetesen visszafelé sült el, amennyiben drágán élelmeztük Ausztriát és amikor az osztrák pénzt vágtuk, vágtuk a magunkét is, aminek most meglehetősen isszuk is a levét. Ehhez a pénzügyi művelethez Rulf Géza urnák semmiféle körülmények között sem tudok gratulálni. Nagyon érdekes vonatkozása a dolognak, hogy a szállítások és alszállitások nem direkte és közvetlenül történtek, hanem épen ezeknek az agrárérdekeknek védelmezésére alakult társaságok a szállítást, mint közönséges közvetítő cégek végezték el, ugy hogy bevásárlóikkal, alvállalkozóikkal megvásároltatták a marhát a gazdáknál, ők maguk át sem vették, hanem papíron eladták Bécsbe, az alvállalkozók szállították Bécsbe, ők pedig csak a különbözeti hasznot könyvelték a maguk javára. En ebben a kérdésben elsősorban az agrárizmusnak hivatott képviselőit hivom fel; az önök agrárfelfogása — ugy tudom — folyton kapálódzik a közvetítő kereskedelemnek tisztességtelen, árdrágító és haszonszerző törekvései ellen. (Felkiáltások a jobboldalon : Ugy is van !) Nagyon örülök, hogy ebben egy véleményen vagyunk. A Takarmányforgalminak altruista vállalatnak kellett volna lenni, amelynek elsősorban a gazdaközönségen kellett volna segiteni. Elmon* dok azonban egy esetet, mely bizonyítja, hogy mennyire altruista volt. A háború végén a megszállástól való félelem következtében — de meg a háború végével ez magától értetődően velejár — a marhaárak hirtelen lezuhantak. Irtózatos