Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-15
'A Nemzetgyűlés 15. ülése 1920. sittatik, a rajkai főszolgabíró kap a rajkai járás részére 500 métermázsára direkt vásárlási engedélyt. (Egy hang : De csak. ..) de,, csak (Derültség.) Löwin Samu rajkai kereskedő utján. (Derültség. Zaj.) Horvátnádja körjegyzője 70 mm.-ára kapott engedélyt. Elárulom a titkot, t. uraim, hogy ez az egyetlen egy község, amelynek sikerült valamiképen mégis sót kapnia, ugy, hogy nem zsidótól kellett azt beszereznie. (Zaj és derültség.) Azonban ugy látszik, igen jó protekciója volt, amennyiban Horvátnádja község az akkori kormánybiztos ur kerületének községe volt. Hogy folytassam a felsorolást, Kiskeszthely számára a zalai alispán kér sóbehozatali engedélyt, elutasítják ; a vasvári járás kér sóbehozatali engedélyt, szintén elutasítják. Méltóztassanak talán megengedni, hogy felolvashassak egy ilyen elutasító végzést (Halljuk ! Halljuk! Olvassa): »Elöljáróságnak Bépcelak Vas vármegye. Az 1919. december 10-én kelt Csánig és Mck községek érdekében is beadott kérelmére értesítem, hogy Mosón, Sopron, Vas és Zala vármegyék kormánybiztosának m. é. december 30-án az említett vármegyék egész szükségletének megfelelő 250 vagon sómennyiség behozatalára már engedély adatván, sóellátásért forduljon nevezett vármegyék kormánybiztosához « Méltóztatnak látni ezekből, hogy a kormánybiztosság sót kapott a Bulf-féle cég utján, a többinek pedig azt mondták : Eredj a kormánybiztossághoz, vagyis vedd indirekt Eulféktól a sót, ha pedig Rulf-féle sót a kormánybiztosság nem adhatott, akkor menni kellett a Levi Izraelhez, a Deutsch Jakabhoz, a Faszénkereskedelmi Részvénytársasághoz és dr. Varga Ervin kereskedelmi közvetítő irodájához. (Zaj és mozgás.) így fest a mi keresztény kurzusunk,/UGY/ van ! balfelöl) és ne csodálják az urak, ha odakint a népben az egész uj kormányzati rendszer iránt nem erősödik meg a bizalom abban a mértékben, mint ahogy az kívánatos volna. (Igaz ! Ugy van / half elől.) Es ne vádolják ezért az urak a népet sem nemzetietlenséggel, sem keresztényellenességgel, sem pedig az urak ellen való lázadással (Igaz ! Ugy van ! halfelöl), mert ennek a mutatkozó elégedetlenségnek oka egyesegyedül az az indokolt bizalmatlanság, amelyet az ilyen eljárás, az ilyen hallatlan visszaélés, az ügyeknek ilyen egyoldalú, ötletszerű, protekciós és üzleteket favorizáló letárgyalása idéz elő. (Igaz ! Ugy van ! Felkiáltások a baloldalon : És még mindig habozunk!) T. Nemzetgyűlés! Engedjék most meg, hogy előadjam tanulmányaim eredményét a Rulf-féle intézeteknek belső szerkezete és etikája tekintetében. (Halljuk! Halljuk!) Budapestre kerülvén, mint jámbor, szegény vidéki ember, a magam tájékozatlanságában elkezdtem itten vandlizni jobbra-balra s a végén nem tudtam sehonnan sem okosabb helyről beszerezni információmat, mint az akkori Magyarét 1 * március hó 22-én, hétfőn, Ï53 országon legnagyobb tekintélyű politikusnak erre vonatkozólag elmondott véleményéből. T. i. figyelmeztettek arra, hogy Huszár Károly volt miniszterelnök ur egy izben már foglalkozott ezekkel a dolgokkal,, különösen a Takarmányforgalmi ügyeivel. Én tehát kikerestem az ő akkori egyik interpellációját, amelyet a háború során mondott el s amelyben a budapesti! garnizon húsellátásáról szólt. Ebben az 1918 július 10-ikén, tehát már a forradalmi hangulatnak érlelődése idején tartott interpellációjában elmondta Huszár Károly képviselő ur, hogy egy Eédner nevű cég kapta meg az egész katonaság részére való husszáilitás monopóliumát és hogy ez a cég a katonaságnak olyan gyalázatos, élvezhetetlen húst szállít, hogy emiatt a legénység között a legnagyobbfoku elkeseredés uralkodik, hogy a parancsnokságok sokat dobnak vissza és kérdezi a kormányt, hogy miért bízták ezt egyedül a Eédner cégre? Azután — tessék megengedni, hogy most szószerint idézzek — ezt mondja (olvassa) : »Most azonban valami láthatatlan kéz őt — t. i. Bédnert — ahhoz az előnyhöz juttatta, hogy pályázat és árlejtés nélkül több ezer koronányi tiszta haszna van, ami évenkint milliókra megy, holott ő már állatokat nem vásárol, nem is vágja az állatokat, még r csak fel sem aprózza, hanem ugy, ahogy az Állat- és Takarmány forgalmi Bt.-tól készen megkapja, ugy adja tovább a katonaságnak.« Itt van az Állat- és Takarmányforgaimi Et. működésének első képe. Itt van még a folytatása (olvassa) : Konkrét eseteket tud, hogy a kaszárnyák kénytelenek voltak a húst, ahogy kapták, egyenesen visszadobni, mert az élvezhetetlen volt. Báró Szurmay Sándor válaszolt erre. »Azt mondta, hogy megpróbáltak alszállitókkal is dolgozni. (Olvassa.) Ez meg is történt Eednerék beleegyezésével olyanformán, hogy még hat mészáros vonatott bele a hus-szállitásba.« Méltóztassék figyelni rám. Megtörtént a monopőliumos Eédner beleegyezésével, hogy még hatot bevontak, azonban (olvassa) : »Szállították IS OJ hust addig, amig a fővárosi akció életbe nem lépett. Ekkor a hat szállítónak felmondtak, a szerződést pedig, a szállítást az egész* katonai helyőrség számára, a honvédség kivételével, az emiitett cég kapta meg. Ez az Állat- és Takarmányforgalmi Bészvónytársulat kívánságára történt, amely azt mondotta, hogy ő csak akkor képes a szállítást ellenőrizni, ha az egy kézben van.« Itt van tehát a láthatatlan kéz! Huszár Károly tehát annak idején fejbe akarta ütni a zsidó Rednert, de ő, illegve Szurmay Sándor fejbe találta helyette az Állat- és Takarmányforgalmi Részvény társaságot, ezt az altruista intézményt, melyet a földmivelésügyi ministerium azért alapított, hogy hus- és haclseregszállitások körüli visszaéléseket valamiképen korlátozni igyekezzék és a zsidó hadseregszállítók kezéből
