Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-13
Iâ3 r Á Nemzetgyűlés 13. ülése 1920, étit március hé 17-én, szerdán. juh ! Be van bizonyitva !) Nem tudja ! Nem igaz ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Most sem Sándor Pálnak, se másnak nincs szólási joga, most a ministerelnök urat illeti a szó ! Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : En csak arra a veszedelemre akartam a figyelmüket felhívni, hogy kerüljenek és kerültessenek el minden legkisebb okot is erre, mert hazátlan, hitvány emberek úgyis visszaélnek a helyzettel. Hiszen kommunisták jönnek ide agents-provocateurökként és provokálnak szcénákat, kellemetlenségeket és a külföldi lapokban ezek jelennek meg, mint magyarországi tények. ( ügy van !) Azt hiszem, sikerülni fog Apponyinak és sikerülni fog nekünk is eloszlatni a külföld aggályait és meggyőzni a külföldet arról, hogy ezek a hirek valótlanok és ezredrészük sem felel meg a valóságnak. Szó sem lehet tehát arról, mintha én az Apponyi levelében emiitett adatokat valóságnak, vagy ténynek fogadnám el. Ezt kérem tudomásul venni ; kijelentem, hogy meg is teszünk a válaszban mindent arra nézve, hogy Apponyit is meggyőzzük arról, hogy ezek a neki adott és általa tudomásul vett hirek minden való alapot nélkülöznek és hogy igazi alapjuk tulaj donképen az agents-provocateuröknek leghitványabb cselekedete, (ügy van ! ügy van ! Felkiáltások half elől : Zsidók által fizetett bêrenozekf) Ezt óhajtottam, t. Nemzetgyűlés, még elmondani, nehogy aggály vagy kétely támadjon a tekintetben, hogy miképen gondolkozom én ebben a kérdésben. Egyre kell még kitérnem és nagyon sajnálom, hogy rá kell erre térnem. Végre is a politikai multam igazán felmenthetne attól, hogy én a keresztény kurzusnak legerősebb hangsúlyozására szoruljak. Ez alól engem egész politikai multam teljesen felment. Ha valakinek ebben kételye van, végtelenül sajnálom, mert politikai életünknek 20 évét vagy legalább annak reám és pártomra vonatkozó részét nem ismeri. Végre is pártunk ezen kurzus megalapitásában az egyetlen igazi nagy, számottevő tényező volt. (Általános helyeslés.) Elnök : Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, áttérünk az interpellációkra. Mielőtt ezt tennők, javaslatot kivánok tenni a legközelebbi ülés idejére és tárgyára nézve. (Halljuk ! Halljuk !) javaslom, hogy a t. Nemzetgyűlés holnap, csütörtökön, 1920. évi március hó 18-án délelőtt 10 órakor tartsa legközelebbi ülését. Ennek a napirendje lenne : 1. a mai ülés jegyzőkönyvének hitesitése ; 2. az alelnöki állás betöltése ; 3. a kormányprogrammá feletti vita folytatása. (Helyeslés.) Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most áttérünk az interpellációkra. Szabó Sándor jegyző : Szabó József ! Szabó József: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Nem reméltem, hogy a kormány ma bemutatkozása alkalmával az interpellációkra is át fogunk térni. Kérem, méltóztassanak megengedni, hogy interpellációmat a legközelebbi interpelláeiós napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök : Gondolom, kimondhatom, hogy a Nemzetgyűlés a kérelemnek helyt ad. (Helyeslés.) Szabó Sándor jegyző : Kerekes Mihály ! Kerekes Mihály; T. Nemzetgyűlési (Halljuk! Halljuk!) A világháborúnak egy szomorú emlékezete fekszik előttünk. Ez a bénák, (Egy hang half elől : A kommunizmus !) — igen, a kommunizmus* is szomorú emlék, — a bénák, özvegyek és árvák esete. Az állam maga nincs abban a helyzetben, hogy ezeknek a szegényeknek megfelelő megélhetést biztosítson, épen azért, mert a közigazgatás közegei, akik hivatva vannak a nyugdíjraszorulókat nyilvántartani, ezt a munkát nem végzik ugy, amint azt az emberi érzés diktálja nekik, (ügy van !) A jegyzők nagyrésze — különben itt hibások az alispánok is — nem terjeszti fel a Hadigondozóba azokat a nyilvántartási lapokat, amelyeknek alapján kifizethetnék a rokkantsegélyt ezen szerencsétleneknek. A Rokkant-Ellátási Hivatal vezetői igen nagy jóindulattal, mondhatnám, teljes emberi érzéssel intézik ezt a kérdést, de semmit sem tehetnek, mert hiszen a románok által szétdúlt, elvitt iratokat csak ugy tudják pótolni, ha a községi jegyzők beküldik az alispán utján azt a nyilvántartást, amelyre a rokkantesgély kifizetése céljából szükség van. Megtörténik az, hogy nagyon messziről, Nógrád, Zemplén vármegyéből, kétszer-háromszor is fel kell jörmjök a féllábú rokkant katonáknak, csak azért, mert innen leutasitják őket, hogy hozzák fel magukkal a nyilvántartási lapot ; hogy azt csinálja meg a jegyző. A jegyző pedig hivatkozva arra, hogy azt már régen elküldték, ismét elküldi azt a rokkant katonát, aki igy nemcsak hogy elkölti a neki járó összeget, hanem még azon a rettenetes fáradságon is keresztül kell esnie annak az anélkül is szerencsétlen embernek, amely az utazással jár. Ha Győr vármegye és Győr városa ki tudta állítani ezen igazolványokat, illetőleg ezen nyilvántartási lapokat rendes időben és be tudta küldeni ugyancsak rendes időben az ellátási hivatalba, akkor, azt hiszem, hogy a közigazgatás többi szervei is abban a helyzetben kell hogy legyenek, hogy elküldjék ezeket a lapokat idejében és intézkedjenek, hogy azok a szerencsétlen nyomorultak idejében hozzájuthassanak ahhoz a kicsihez, amit az állam adhat nekik. A hadügyminister az 1919. évi 49. számú Belügyi Közlönyben 280.317/41. szám alatt, &z 58. számú Belügyi Közlönyben 37.750. szám alatt, az 1920^ évi 3. számú Belügyi Közlönyben pedig 3/4. rkt. szám alatt megjelentette azokat a rendeleteket, amelyekben az alispánokat utasitja arra, hogy küldjék be ezen nyilvántartásokat, mert nem tudja az osztály kifizetni az Összegeket ezeknek a_ szerencsétleneknek, mert elvesztek a
