Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-5

Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hő 18. 93 nia kell, hogy ezután önönmagáért kell dolgozni. Hiu Ígéretekkel és ideológiákkal azonban nem szabad a tömeget áltatni. A szocializálás kérdésénél helytelen ridegen <sak a 20 munkáson felüli üzemnek köztulajdonba vétele. Van például Magyarországon nyomdavállalat, amely 15 munkást alkalmaz, mégis hatalmas kapitalistavállalat, a mely milliós jövedelmeket hajt és ez nem esik bele a szocializálásba, mert nem foglalkoztat 20 munkást, ellenben vannak olyan vállalatok, amelyek már a régi kapitalistakonkurrenciában elvesztették a hatalmukat és berendezéseik folytán kénytelenek voltak kisebb profittal több munkást alkalmazni, ezek meg beleesnek a kategóriába anélkül, hogy ebből a kommunistatársadalomnak bárminő haszna is lett volna, mig az előbbiből tetemes hasznot húzhatna a társadalom. (Egy hang : Határt kellett megállapitani !) Ugy állitom be a kérdést, hogy ezt a szakszervezeteknek kellett volna megoldaniok. (Egy hang : Akkor jó lett volna !) Nem kell bizalmat lankodni s akkor helyesen tudjuk megoldani a kérdést. Itt van azután a házak köztulajdonba vétele. "Nézzünk csak körül Pesten és Pest körül. Ahogy -ezt a kérdést keresztül akarták vinni, bizony nem mindenhol sikerült. Szamuely Tibor: Hát ezt melyik szakszervezet ! oldotta volna meg ? (Egy hang : Talán a •házmesterek szakszervezete ?) Domschitz Ferenc: Ne tessék mindig ebből a szempontból nézni a dolgokat ! Mit látunk a a házak kérdésénél ? Nem annyira magát a köztulaj donba vételt tárgyalom, mert ezen valahogy csak keresztülúsztunk és nem is szükséges itt erről beszélnem, hanem a házak átvételével, javításával kapcsolatosan és általában hogyan áll az egész kérdés, azt kell vizsgálnunk. Ugy, hogy sok helyen államgazdasági szempontból jelentékelen dolgokat vettünk át, amelyekre egyenesen ráfizetünk. (ügy van !) Gábor Károly : Jöjjenek az ötödik kerületbe tanulni az elvtársak. (Zaj. Ellenmondások. FelMáltások : Sérteget bennünket ! Bizonyosan rosszul -csinálta a dolgot, azért érzékenykedik.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Domschitz Ferenc: Ha azt mondják, tessék ide vagy oda jönni tanulni, akkor én egész lelkinyugalommal elmondhatom, hogy azok az elvtársaink, akik ezt mondják nekünk, jöjjenek a pestkörnyéki községekbe tanulni. (Taps. Felkiáltások : Azt hiszik, hogy ok tudnak mindent !) Ezt a kérdést, bármiféle kontroverzia, vagy ide-oda szaladgálás történt, elvégeztük és elmondhatjuk, hogy elvégeztük becsületesen. De el kellett ezt mondani azért, hogy az elkövetkezendő kérdéseknél, mint az általános szoczializálásnál is szükséges, hogy a szakszervezetek feltétlenül beállitt ássanak olykép, hogy valamely rendelet megszerkesztésénél mindig legyenek olyan emberek is, a kik nemcsak a főváros szemüvegén keresztül az .ötemeletes palotákról a levegőbe kinézve intézik a dolgokat, hanem azoknak a valóságát nézik. (Lelkes éljenzés és taps.) Elvtársaim ! Még egy kérdésről kell beszélni. Ha valójában helyes dolgot akarunk csinálni, ugy Pest környékét nemcsak igéretképen, hanem a legrövidebb idő alatt tényleg akármilyen módon Nagy-Budapesthez kell csatolni. Azért kell Budapesthez csatolni, mert már a múltban, a kapitalista termelési rend idején e környékbeli községek, amelyek szorosan a fővároshoz kapcsolódnak, nem fejlődhettek annál az egyszerű gazdasági kétszer kettőnél fogva, hogy a munkásság bent termelt a fővárosban és a munka értéktöbblete, amely most fontos tényező, bár azelőtt az elvtársak legnagyobb része nem foglalkozott vele, itt maradt bent a fővárosban, ugy hogy Pest környékének falvai egy 1912-es statisztika szerint évente 30 millió korona jövedelmet hagytak benn a fővárosban, amit az ó kulturális és népjóléti fejlődésükre tudtak volna forditani. (Ügy van!) Elvtársaim ! A centralizálás megindult ; ez természetesen a kommunista kialakulásnál a legfontosabb Minden centralizálódik, ami e pestvidékiközségekben van, igy pl. a mozik, amelyeknek jövedelme azelőtt bizonyos részében a községeknek fejlődest biztosított, centralizálva vannak. A községek általában minden jövedelmezőség nélkül állanak és egészen bizonyos, hogy míg a budapesti munkásság bizonyos fejlődést érez és lát a kommunista társadalomban, amely fejlődésképes, de kijelenthetem, hogy a környék munkásságának csak szenvedése fokozódott, amióta ez a helyzet előállott. (Ugy van!) Semmihez sem juthat hozzá, mindentől el van zárva, jövedelme sincs, ami a múltban megvolt és amit a múltban különösen az első forradalom óta a népkormány idejében ki tudott csikarni. Ma ezt nem tudja. Tehát egyetlenegy mód van és nem én vagyok az egyedüli bíráló ebben a kérdésben, ha azt mondom, hogy ezeknek nem széles autonómiát vagy nem tudom milyen pénzbeli segítséget kell adni, hanem sürgősen szorgalmazni kell, hogy a közvetlenül Pest környékéhez tartozó városokat Budapesthez csatolják. (Helyeslés.) Mikép e kérdésekben és általában a legtöbb kérdésben, ugy a földkérdésben is ilyen vacillálás és rendszertelenség uralkodik. A földkérdésben az a legfontosabb szempont, amelyet itt látunk magunk előtt és én szerettem volna, hogyha Varga elvtársam nyilt és Lengyel elvtársam érthető szavai után Hamburger elvtárs is honorálta volna végre azt a kívánságot, hogy a földmivelésügyi népbiztosságnál is meg kell kezdeni a tisztító munkát, (Ugy van! Ugy van!) mert a földmivelésügyi népbiztosságnál és általában a földkérdés körül látjuk azokat a legnehezebb és legsúlyosabb problémákat, amelyek a felszólalások után is majdnem megoldhatatlan dolgoknak látszanak előttünk. Ez azért van igy, mert ennél a kérdésnél is az történt, hogy a szakemberek meghallgatása nélkül cselekedtek. (Ugy van! Ugy van!}