Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-5

§) Tanácsok Országos Gyűlése 19Í9, évi június hő 18. lentőségének vitájához tartozik — nem történt meg esetleg az a közeledés és az a bekapcsolódás a termelésbe, amelyre szükség lett volna. (Taps. Felkiáltások : Sót gáncsoskodtak / Egy hang : Tessék megmagyarázni, ebből semmit nem értünk meg / Zaj.) Hogyha az elvtársak esetleg nem látják tisztán szavaimból azt, hogy mit kívántam mondani, ismétlem, megállapítottam azt, hogy a Szociális termelésnek abban a részletében, ahol nekem hatásköröm van, a malomipari szakosztály tisztára ugy alakult meg, mint ahogyan a szakszervezetek javasolták és megállapíthatom azt is, hogy igen kitűnően oldották meg azt a feladatot, Amelyet ilyen centrális termelést vezető szervnek meg kell oldania. Megállapítom azt, hogy a bőripari és a cipóipari szakosztály a szakszervezetek vezetőiből alakult meg, a szakszervezetek legteljesebb bevonásával. Hiszen itt van Hubay elvtárs, aki ezt igazolhatja. A szakszervezeteknek teljes érvényesülési lehetőségük volt, ahogy ők azt jónak látták. (Zaj.) Ugyanez történt a textilipari szakosztálynál. Én szeretném megtalálni, hogy hol van még az a reális hiány, amely a szakszervezeteket nem kapcsolja be ugy a termelésbe, amint kellene. (Felkiáltások : Személyi politika!), hogy hozzájárulhassunk és kereshessük a módját, hogy ezen a hiányon segítsünk. T. -elvtársak ! Itt egy felmerült konkrét kérdésre kívánok még reflektálni. Varga elvtárs is érintette beszámolójában a kis ipar kérdését, mely igen gyakran előfordult és felmerült a szocializálással kapcsolatosan. Tudniillik a kormányzótanács »első rendelkezései 20 munkásban állapították meg ;azt a határt, ameddig a szocializálás terén menni lehet, mert technikailag nem igen volt módunkban még tovább vinni a szocializálást. Ezt a határt azonban igen korán tul kellett •lépnünk, mert voltak egyes iparágak, például a vegyészeti üzemek, vagy a malomvállalatok, ahol íigen nagy gépi berendezések, jelentékeny tőke dolgozott, nagy termékmennyiséget állítottak elő sakkal kevesebb munkással. Itt kellett először megtörni ezt az elvet, a malomvállalatok terén, ahol 20 munkás helyett egy vagon napi teljesítményben állapítottuk meg a szocializálás határát, továbbá a vegyészeti ipar terén, ahol ez a 20 munkás tényleg igen magas határt jelentett. A -tulaj donképeni kisipar felé azonban csak annyiban közeledtünk a szocializálással, amennyiben a munkásság részéről az nagyobb mértékben kívánatosnak látszott, illetőleg ók maguk kívánták és így 'köteleztek is bennünket arra, hogy foglalkozzunk a kisipari üzemek szocializálásával. Azonban általában az a felfogásunk, hogy addig kisipari üzemeket nem szocializálunk, amig a nagyiparral kellőleg készen nem vagyunk, illetőleg igyekszünk olyan ' központi üzemeket, műhelyeket felállítani, ..amelyek automatikusan helyettesíteni fogják a -kisipart. Erre igen nagy szükség van elvtársaim. Megtörténik, hogy pl. a cipőiparban vagy a textiliparban, hogy ilyen központi műhelyeket állítunk fel. Szükség van erre azért, hogy ezeket favorizáljuk, lássuk el anyaggal a kisiparral szemben, mert meg kell állapitani, hogy a kisipar igen sok produktu,mot nem a proletariátus számára szolgáltat ki, hanem igen sok anyagot, igen sok kész árut kiszolgáltat olyanoknak, akik azt jobban meg tudják fizetni. (Igaz ! Ugy van f) Ez a körülmény kényszerit bennünket arra, hogy a szocializálással nagyobb mértékben igyekezzünk a kisipar felé is kitérni, a kisipar területeit is megközelíteni, mint amennyire az eredetileg tervezve volt. Tisztelt elvtársak Î Ennyiben kívántam a vita anyagát még szaporítani egyrészt azokkal a jelenségekkel is, amelyek a munkateljesítmény csökkenését részben megérthetővé teszik, másrészt rámutatnak arra az útra, amellyel ezen további csökkenéseknek útját állhatjuk. És amikor emellett, anélkül hogy ennek jelentőségét, eme termelési helyzet súlyosságát, fontosságát akartam volna gyengíteni, azt mondom, hogy minden erőnkkel, minden energiánkkal azon kell lennünk, hogy a lehető legsürgősebben javítsunk a termelés helyzetén és szüntessünk meg minden akadályozó momentumot, amelyek a termelési lehetőségek szabad kifejlődését akadályozzák, akkor emellett is szükségesnek tartottam az ellenkező jelenségekre is kitérni. Ezt azért tettem, — amire ismételten figyelmeztetni akarom azokat az elvtársakat, akik a maguk kritikájával a helyzet tisztázásához és kialakulásához hozzá akarnak járulni — hogy ne felejtsük el, hogy itt a világforradalom egyik szószékéről beszélünk, hogy itt az egész világ előtt dokumentáljuk, hogy mit produkált ugy az ipari termelésben, mint a gazdaság egyéb ágaiban is a proletariátus akkor, amikor a hatalmat átvette. És ennek tudatában, ezzel a tárgyilagossággal, helyes viszonyba állítással kell hogy foglalkozzunk azokkal a bajokkal és hibákkal, amelyeket ki akarunk küszöbölni és ugy állítsuk be ezt a világ idefigyelő proletariátusa előtt, hogy a diktatúra a termelési rendben nem ezeknek a bajoknak, visszaéléseknek és hibáknak tömegét teremtette meg, hanem hogy ezek csak olyan kisérő jelenségek, amelyeket a proletariátus meg tud, meg akar és meg is fog szüntetni. (Hosszantartó élénk taps.) Elnök : Tisztelt elvtársaim ! Nyitrai elvtárs fogja megtenni jelentését a földmivelési bizottság megválasztásáról. Nyitrai Mihály : Tisztelt elvtársak ! A földmivelési bizottság tagjai megválasztattak és a választás a következőkép történt : összesen beérkezett 165 szavazat, ebből megsemmisíttetett 9 szavazat, maradt tehát 156 hiteles szavazat. A szavazatok a következőképen oszlottak meg : Reichel János 156, Takács József 148, Gyuriás József 137, Nyisztor György 154, Hamburger Jenő 155, Vántus Károly 142, Vajda Imre 152, B. Molnár Imre 156, Urbán Lajos 151, Lazinca Sándor 153, K. Szabó István 155, Domonkos