Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-5

Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 18. 91 Bókus 155, Kiszel Antal 155, Gróf János 155, Berényi Pál 150, Farkas Márton 155, Gyura János 132, Gidró Péter 154, Kálmán Imre 156 és Jócsák Kálmán 151. Ezenkivül egyes szavazólapokon felírtak egyes elvtársak még külön neveket, mint pl. Horváth Miklós kapott 4 szavazatot, Frigyes László 1, László Miklós 1, Bárányi Ákos 8, Soltész György 12, Bokányi Dezső 1, Csákány János 3, Székely János 2, Székely Sándor 2, Ferenczi János 7 szavazatot és igy tovább, még valami tizen kaptak szavazatokat, akiknek névsorát azt hiszem felesleges felolvasni. (Helyeslés.) Szóval megállapítható, hogy a hivatalos lista fogadtatott el. (Taps.) Elnök : Eszerint a hivatalos listán feltüntetett elvtársakat megválasztottaknak jelentem ki. Folytatjuk a napirendet. Domsohitz Ferenc elvtárs következik. Domschitz Ferenc : T. elvtársaim ! Bár az előttem szóló Farkas és Hevesi elvtársak nagyrészben a vitának uj medrét szabták meg, mégis kénytelen vagyok ugyanazzal kezdem, hogy nagyon figyelmébe ajánlom a szovjetnek azt, hogy a kritika .dagályában valahogy el ne ússzon az osztálypolitika lényege, mert a kritika, amelyet mi gyakorolunk, olyan széles mederben folyik, hogy annak legnagyobb részét az alkotmánymódosítás, a forjadalom, vagy az ellenforradalom kérdésének tárgyalásánál az elvtársak egészen bizonyosan meg fogják ismételni és én arra kérem az elvtársakat, hogy mindenki lehetőleg tagoltan folytassa a vitát ugy ipari, mint mezőgazdasági szempontból és magát a szocializálás kérdését és a gazdasági kérdést vitassuk itt meg. Az előadói beszéd két fontos részre oszlik. .Az egyik beszámol arról, hogy a forradalmi kormányzótanács és a népbiztosok mit tettek eddig, a másik rész vázlatos programmadás a jövőre. Ha azt, amit a népbiztosságok eddig cselekedtek, • csak ezzel a kritikával illetjük és nem térünk ki annak szakszerű részletes boncolgatására, akkor, ugy látszik, majd kifelé, mintha ugyanott csak a bajok történnének és azonkívül nem maradna semmi más, ami mentesíthetné őket ebben a zűrzavaros forradalmi átalakulásban. Ha az általános szocializálás kérdését vizsgáiíjuk, azt látjuk, hogy az egész vonalon végig ötletszerűség, bizonytalanság vonul végig nemcsak a népbiztosságoknál, hanem másutt is, ahol az elvtársak bizonyos helyeket betöltenek és innen van az, hogy forradalmi tényből kifolyólag mindenki *azt hiszi, hogy azt kell megkritizálnia, ami másnál van és nem vizsgálják azokat a dolgokat, amelyek mindenhol, az ó helyükön, a községekben, a városokban, a szakszervezetekben vannak. Az egész forradalmi átalakulásban azt tarpasztaljuk, amint Varga elvtársam emiitette, hogy mig a kapitalista termelési rendben az kapkodott, aki hozzájuthatott, itt azt mondhatjuk, hogy mindenki kapkod és a kapkodás közben sehol bizonyos egyöntetű rendszer nem tudott kialakulni eddig az általános szocializálás terén. Kifejezést nyer ez a szakszervezeteknél. És itt épen Hevesi elvtársammal szemben kimondhatom, hogy ő nem eléggé sikerülten tért rá a szakszervezetek kérdésére. Én is kénytelen vagyok rátérni arra, hogy a szakszervezeteket általában a szocializálás tekintetében máskép kezelték elméletben, máskép a gyakorlatban. Én csak egy dologra kívánok hivatkozni, — s nem hiszem, hogy Hevesi elvtársam ezt igy képzeli, (Zaj.) —• hivatkozom arra, ami a sajtóban jelent meg a szakszervezetek ellen. Ez semmi esetre sem bizonyítja azt, hogy amit elméletben helyesnek tartottak, azt a gyakorlatban is keresztülvitték, mert épen népbiztos tollából került ki a szakszervezetek ellen egy támadás. (Felkiáltások : Ki az?) Az elvtársak nagyon jól tudják. Ne tessék abban, amit elmondok, kételkedni, hanem vegyék elő a lapokat és olvassák el újra. (Felkiáltások : Tényeket! Folytonos zaj. Elnök csenget.) önök tudják, hogy miről van szó és nem ÍQgom magam ebben a kérdésben senki által befolyásoltatni. (Zaj.) Mondom, vegyék elő a lapot és olvassák újra. önök is elolvasták és tudják. Nem az történt tehát az elméletben, mint ami a gyakorlatban. Hogy most ezzel szemben bizonyos szakszervezeteknél ilyen jelenségek mutatkoznak, hogy érzékenykednek, ezt helytelennek tartom, mert annak dacára, hogy ilyesmi megtörténhetett, mégis a szakszervezeteknek ebben a nagy szocialista átalakulásban tevékeny szerepet kellett volna vállalniok ( Ugy van !) azért is, mert épen Magyarországon — és itt nem akarok az oroszországi példára hivatkozni, bár az elvtársak szeretnek oroszországi eseményekre hivatkozni, — jól funkcionáló szakszervezetek voltak, amelyeknek lehetnek taktikai eltérései általános politikai szempontból, de az ipari kérdésben, amelyben olyan ügyes támadásokat tudtak intézni a kapitalisták ellen, azok a szakszervezetek méltók lehetnek és azoknak erői alkalmasak lehetnek arra, hogy a kommunista termelési átalakulásban épen olyan tevékeny részt vegyenek, mint amilyent vettek a kapitalisták elleni támadásban. (Egy hang : Ezt mondta Hevesi is f) Nem ez történt a gyakorlatban. Amint mondtam, épen ez az érzékenykedés egyrészt, s az elmélet és a gyakorlat közötti különbség másrészt az, amely odajuttatott bennünket, hogy ma még a szovjet előtt kell beszélni arról, hogy a szakszervezeteket be kell-e állitani vagy nem és ez milyen módon történjék meg. (Mozgás.) Azonkívül az általános szocializálás kérdésében, minthogy a szakszervezetek nem kapták meg és nem vették ki egyrészt az ő kellő részüket a munkából, ezért mutatkoznak egyes szakmákban olyan nagy torzvonások, amelyeket bár általánosságban nem tudnak, de maguk az egyes szakmák érzik, s ez az, ami a szakmákat csak külön-külön érdekli ugyan, de végeredményben az egész szakmai munkásság óriási rétegei között, ugy látszik, egy bizonyos elégedetlenkedést szül. Nem akarok a különböző szakmákba belemenni már csak azért 12*