Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-5

84 Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 18. tenni, hogy a közgazdasági életet minél jobban meg tudjuk szilárdítani. Amikor itt panaszkodnak a vidéki küldöttek, panaszkodnak a pesti küldöttek, mert panaszkodtak a kongresszuson, hogy egyrészt nincs ruha a vidéken, másrészt nincs élelem a fővárosban, hogy a proletárok nyomorognak, éheznek : akkor elsősorban mindenkinek oda kell visszatérnie, hogy mi van hát, mit csinálunk, mennyit tudunk csinálni, tudunk-e egyáltalában valamit csinálni és mik azok az eszközök és módok, amelyekkel gyorsan tudunk magunknak szükségleteket előállítani. Én ugy látom a dolgot, hogy még nem alakult ki az a helyes kommunista közgazdasági politika, amelynek március 22-ike óta már ki kellett volna alakulnia. Azt látom az előterjesztésekből és különösen a gyakorlati tényekből, hogy egyrészt az ipar terén nem történt meg az ipari termelés reorganizációja, amelynek pedig meg kellett volna történnie, másrészt a kereskedelem terén egyáltalában nem történt semmi, hogy az elosztás nem megy még olyan jól, ahogyan mennie kellene, nem megy főleg igazságosan, {Ellentmondás.) Minden téren nagy hibák vannak és erre vonatkozólag mi nem kaptunk tiszta képet. Hogy egyebet ne mondjak, a kisipari üzemek megvannak, s a nagyipari üzemek szocializálva, kommunizálva vannak. Ezekben a nagyipari üzemekben a háború, a Vörös Hadsereg megteremtése bizonyos átmeneti állapotot, bizonyos felfordulást teremtett időközben, tehát nem lehetett mindent ugy csinálni, mint ahogy kellett volna az ipari üzemekben megcsinálni és amit lehetett volna egyáltalában megcsinálni. De vannak más, az iparral, vagy a mezőgazdasággal kapcsolatos dolgok, amelyek nem történtek meg, pedig megtörténhettek volna. Nem történt meg magában a gyáriparban, a nagyiparban sem az a berendezkedés, az az újjászervezés és reorganizálás., amely biztosítaná azt, hogy a terményeink jobban fel lennének dolgozva és fel lehetnének dolgozva, hogy tehát azok a hiányzó cikkek, amelyekben hiányt szenvedünk, pótolhatók lennének. Ez nem történt meg az iparban, és itt az iparban egy nagyon nagy kontroverzia van ép ugy, mint a mezőgazdaságban is és ez végigvonul az összes előadásokon is. Főként emiatt nem kaptunk tiszta képet. Mert pl. ott van a kisipar. Van egy egész csomó kisipar, amelyeket nem lehet és nem is kell szocializálni. Észszerütlen volna ezzel foglalkozni, kár volna ezeket az embereket a foglalkozásuktól elütni, sőt arra kellene inkább törekedni, hogy foglalkoztatni tudjuk ezeket az embereket és munkát tudjunk nekik adni. (ügy van!) Mert hiszen semmi okunk sincs arra, hogy egy meglevő kisiparososztályt, amely megvan és jó hosszú ideig meg is fog maradni, ne dolgoztassunk, amikor dolgoztatnunk kellene. (Egy hang: Nyersanyagot !) A nyersanyagtermelést is lehet fokozni. Erre is lehetett volna már intézkedéseket tenni s a nyersanyagoknak az előállításával is lehet törődni és lehet azt fokozni. Lehet tehát termelni ezen a téren is és kell is ezen a téren lépéseket tenni, ha akarjuk, ha nem, és már eddig is kellett volna akarni és kellett volna tenni lépéseket. Ugyanez a helyzet áll fenn a mezőgazdaságban. A nagyüzemek szocializálva vannak, a kis paraszt birtokok ellenben megvannak. Eoppant helytelen politikát követett eddig a kormányzótanács ezen a téren. Teljesen aláirnm, amit az elvtársam elmondott, semmi czélja, semmi alapja annak, hogy a parasztot meg ne adóztassuk és ami van magánüzem, azt meg ne adóztassuk. (Élénk helyeslés.) Tökéletesen abszurd és képtelen dolog, hogy a kis parasztbirtokokat nem adóztatjuk meg, ellenben ezzel szemben a fogyasztási cikkek árát emeljük. Csinálunk tehát egy helytelen árpolitikát és fogunk csinálni egy helytelen bérpolitikát, a mely ezzel feltétlenül összekapcsolódik. Vegyük csak például a dohányárak felemelését. Öriási elégületlenséget és zugolódást keltett. Mi ez . más, mint közvetett fogyasztási adó, ami a régi kapitalista rendszerben volt. Hallom, beszélnek a házbérek felemeléséről, beszélnek egyéb ilyen fogyasztási adókról, amelyek igy egyénenként sújtják a munkásokat. Mit fog ez maga után vonni ? Általában a munkabérek felemelését. A béreket fel fogják mindenütt emelni, mert hiszen, ha drágítják az élelmiszereket, ha a kormányzótanács rálép arra az álláspontra, hogy a parasztnak tesz kedvezményeket és azt mondja, hogy a marha árát felemeli, ha a dohány, házbér, ruha és egyéb megdrágul, ezzel önként emelkedniök kell a munkabéreknek, amint emelkedtek a kapitalista rendszerben. Szükségszerüleg ugyanennek kell itt is bekövetkezni. Ez pedig beláthatatlan következményekkel jár, borzasztó sok súrlódásnak veti meg az alapját, borzasztó sok kellemetlenség magvát hinti el a munkásosztályban. Tehát ha ez meg is történt, kétségtelen, hogy rosszul történt, és kell egy másik, megfelelő megoldási módot teremteni. Ez a másik megoldási mód pedig nem lehet más, mint mindenütt, a mezőgazdaságban, az iparban odahatni, hogy a termelés tökéletesittessék, biztosittassék, ellenben az árpolitikában olyan módszereket követni, hogy ez ne vonj a maga után a bérek emelkedését, mert ez, ismétlem, magában a munkásosztályon belül borzasztó következményeket fog előidézni és szülni. A kereskedelmet illetőleg abszurdum, ami ezen a téren történt, hogy ami értékünk van, nem tudtuk értékesíteni. A bor például tönkrement ebben az országban. (Ugy van/ Felkiáltások: Ecet lett belőle ! Zaj.) Milliárdokat kaphattunk volna érte, milliárdokat (Ugy van!) és a valutánkat meg lehetett volna vele javitani. És semmi sem történt ezen a téren. Most a valutát ugy akarják megjavítani, hogy a dohányárakat és a házbéreket emelik fel. (Nagy zaj. Felkiáltások : Nincs szükségünk valuta •