Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-5

Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 18. 85 javításra !) Nem arról van szó, hogy van-e rá szükség. (Zaj. Elnök csenget. Közbeszólás : Hát a blokád nem számit ?) Bocsánatot kérek, Ausztriában, Lengyelországban nagyszerűen lehetett volna értékesíteni. (Egy hang : Vittünk, amennyit lehetett !) Amig kapitalista államok vannak körülöttünk, addig kell a valutára gondolnunk és arra mindig befolyással lesznek — amig körülöttünk kapitalista államok fennállanak — a külföldi pénzviszonyok és kereskedelmi viszonyok, (ügy van ! ügy van !) Tudhatjuk jól, kísérleteket végeztek, szakemberektől is hallottam, hogy Ausztriába nagyszerűen lehetett volna szállitani, milliárdokat kaphattunk volna érte, az osztrákok ma is szivesen vennék és felhasználnák a szeszt ipari célokra. Erre sem használtuk fel. Nincs spiritusz, nincs fa, szén, a borból nem csináltak spirituszt, hogy legalább főzhettek volna vele, legalább fa helyett felhasználhatták volna, vagy mezőgazdasági üzemekben a cséplésnél és egyéb munkálatoknál igénybe vették volna desztillált szesz vagy ehhez hasonló alakban. Ezen a téren óriási mulasztások történtek. Mindezt csak azért hoztam fel, mert az elvtársak felszólaltak jobbról is, balról is, mindenki elmondta helyi baját, de ezekkel a bajokkal senki sem foglalkozik, pedig nézetem szerint azon fordul meg jövő sorsunk, hogy tudunk-e jó közgazdasági politikát csinálni, tudjuk-e a mi kommunista gazdasági berendezésünket ugy megszervezni, újjáalakítani, (Ugy van! Ugy van!) hogy meg is tudjunk élni, hogy annyit tudjunk termelni, amennyire szükség van. (Helyeslés.) Figyelmükbe ajánlom, hogy ez rendkívül fontos probléma, amellyel legelsősorban kell foglalkozni, és ha ezt nem tudjuk jól megoldani, akkor sokat veszítünk vele. Ezzel be is fejezem felszólalásomat és nem kívánok rátérni azokra, amiket vidéki elvtársaink elmondottak. Azok közé tartozom, akik a vidékkel sokat érintkeznek. Személyesen is, telefonon is sokat érintkezem a vidékkel, emberek jönnek hozzám jelentéssel, sokat mondhatnék tehát erre vonatkozólag. Igazuk van a vidékieknek. A vidékkel szemben kell okos politikát folytatni, a földmivesekkel szemben okos politikát kell folytatni, hogy ne adjunk olyan kedvezményeket, amelyek őket egyáltalán nem, vagy csak alig érintik. Az adóelengedés pl. 1913—14-ben megváltás lett volna a földmunkásokra. Most azonban nem jelent semmit, mert annyi a pénzük, hogy azt sem tudják, hova tegyék. (Egy hang : Gyanakszanak !) Az adóelengedés tehát nem jelent számukra semmit. Ellenben hiányozni fog az adóelengedés az állam bevételéből és más utón kell majd azt pótolnia. Pótolja pedig olyan dolgokkal, amelyek a legforradalmibb osztályt, az ipari proletariátust sújtják legjobban, pótolja a dohány, házbér, fa és szén árának felemelésével. A kormányzótanácsnak meg kell találnia a módját annak, hogy ezek az állapotok megszűnjenek és olyan rendszer teremtessék az adózás, a közterhek viselése terén is, amely igazságos lesz és megfelel annak az áldozatnak, amelyet a munkások ezért a forradalomért hoztak. (Élénk helyeslés és tafs.) Elnök : Hevesi Gyula elvtárs következik ! (Felkiáltások ; Szünetet kérünk ! Halljuk ! Halljuk !) Hevesi Gyula népbiztos : T. elvtársak ! A magyar proletariátus helyzetének a szilárdságát a nemzetközi forradalomban két tényező határozza meg. Az egyik a frontjaink helyzete, a frontok szilárdsága, a másik a termelés helyzete és szilárdsága. Az első tényezővel valamennyien tisztában vagyunk a harctéri jelentések alapján tudjuk, hogy a harcnak ezt a részét nyugodt lélekkel bizhatjuk azokra az elvtársakra, akik ott künn a frontokon fegyverrel teszik meg a kötelességüket. A másik része a harcnak, amelyet a termelés terén kell megvívnunk, — nemcsak azért, hogy a frontokat elláthassuk a szükséges anyagokkal, hanem azért is, hogy bizonyságát adjuk a világ idefigyelő proletariátusának, hogy mennyire tudjuk a szocializmus termelési elveit a valóságba átvinni, — ez a része ennek a forradalmi harcnak nem olyan könnyen áttekinthető, mint az előbbi, és ezért engedjék meg az elvtársak, ámbár Varga elvtárs itt már részletesebb jelentést tett a termelés helyzetéről, hogy a magam részéről a magam tapasztalataival is hozzájáruljak ennek a területnek megvizsgálásához, felderítéséhez, hogy az elvtársaknak ilyen módon a magam részéről is anyagot szolgáltassak ahhoz, hogy megtaláljuk a leghelyesebb eljárásokat, a leghelyesebb követendő lépéseket abban az irányban, hogy mi is a tendencia a szociális termelés további fejlesztése terén. (Halljuk ! Halljuk Î) Elvtársaim, a már előbb elhangzott felszólalásokból megállapíthattuk, amint az egészen természetes is volt, hogy az elvtársak a bajoknak, hibáknak és visszaéléseknek igen nagy tömegét fogják itt felsorolni, amit a gazdasági élet területén tapasztalnak. Nagyon fontos és szükséges, hogy valamennyiünk előtt ezek a hibák feltáruljanak, hogy ezeket meglássuk és megismerjük, mert csak igy vonhatjuk le azokat a következtetéseket, amelyek a jövő racionális berendezkedésénél szükségesek lesznek. Egyre azonban figyelmeztetni akarok mindenkit, aki a maga bírálatával a jövő helyes útjainak kereséséhez hozzá akar járulni és ez az a meggondolás, hogy soha ne feledjük el a hibáknak, bajoknak és visszaéléseknek nagyságát és tömegét helyes viszonyba állítani ahhoz a hatalmas, rendkívüli teljesítményhez, amit a magyar proletariátus mindezen hibák, visszaélések és bajok dacára a kapitalista kizsákmányolási szervezet összetörése, megszüntetése és az uj szocialista termelési rend alapjainak lefektetése terén elért, (Ugy van !) mert nyugodt lélekkel merem állítani, elvtársaim, hogy dasok bajnak, hibának, visszaélésnek, ami előfordult, nem volt még a világtörténelemben olyan politikai, hatalmi rendszerváltozás, amely ilyen rövid idő alatt az alkotó munkának olyan mennyiségét és mélyreható minőségét tudta volna